Kedves Testvérek!
Arra szeretnélek kérni benneteket, hogy most már hagyjátok abba egymás győzködését arról, hogy az üzenetek hitelesek-e vagy sem. (Linkeket pedig semmiképpen se rakjatok fel!) Újabb érvek nem nagyon hangzanak el, aki akart, tudott dönteni. Az idő pedig majd megmutatja, kinek volt igaza.
Addig is imádkozzunk egymásért és egyházunkért!
Szeretettel: Gyula
Fel kellene építenünk az Engesztelő kápolnát a Szt. Anna réten!
A terv megvan (talán a mostani szabványokhoz kellene igazítani, ezt biztosan szívesen megcsinálná az építészmérnök unokahúgom), csak a pénzt kellene hozzá összegyűjteni. Szerintem lehetne állami vagy EU-s pénzre is pályázni.
Kedves Gyula!
Kérlek, hogy a sírjáról készült képekből is tegyél fel, hogy mindenki tudja meg, hova lett eltemetve.
Végre élete műve most válik majd valóvá, hogy a Kútvölgyi Szűz Mária Engesztelő kápolna az engesztelők-zarándokok búcsújáróhelye lesz.
Ehhez kapott - úgy tudom Héray András atya az egyik pap Sasfiók (a 10-ből)megbízatást, aki szívvel-lélekkel ezt valóra is váltja, mert igen lelkes és buzgó atyát ismertem meg benne. Mária
A 6. kitöltés után azt a választ kaptam hogy hiba
történt és forduljak a rendszergazdához.
Tudják, azért nem mindenki lett volna ilyen
türelmes és fogalmam sincs kinek jó az,
ha az aláírások nem fognak így elmenni.
Ezeket a bet?ket és számokat nagyon rossznak tartom.
Üdvözlettel: Simonné Hajdu H.
Alapvetően a történet nagyon érdekes, de sok soron sántít. Először is pokolra az juthat, aki tudatosan és készakarva elutasítja Istent. Nem kell hogy keresztény legyen, vagy halljon róla, vagy fogalma legyen a kereszténységről, amennyiben viszont a lelkiismerete hívásának ellent menve a belső hívást tudatosan elutasítja, és ennek ellene megy, elvágja magát az üdvözüléstől és a helye a pokolban van. Én katolikus vagyok, de mily érdekes, buddhista teológiát végeztem, így azért belelátok a buddhizmus tanításaiba. Egy valóban a buddhista tanítást követő buddhista nem juthat a pokolba. Mert nem imád bálványt, a testi és a világi kondicióktól való ragaszkodás legyőzésére törekszik, valamint gyakorolja az együttérzést és a szeretetet, de ami a legfontosabb hisz egy végső és kimondhatatlan abszolutumban, amiről egyébként pont a Burmában lévő hinajána vonalú théraváda buddhista rend beszél a legkevesebbet, ha úgy tetszik ez nem része a gyakorlati metódusának. Amennyiben egy buddhista szerzetes teljes önmegtartóztatásban éber jelenlétben önmagát a világról levágva gyakorol, csakis Istenhez juthat el. Hisz Isten ott van, ahol az ember már meghal önmagának. A buddhizmus a halál utáni létről, így a pokolról, és a "felső" mennyei világokról is tud, de példának okáért a hinajána buddhizmus nem tud a halál és ezen világok közötti köztes létről, amit a vadzsrajána buddhizmus követői bardónak neveznek. Így buddhista kontextusban nem is tudta értelmezni ezt a tapasztalatot. A buddhizmus hite mint olyan, nem bálványokban való hit, hiszen a metodikája éppen arra épül, hogy ne ragaszkodjon semmihez a gyakorló. Sem Buddhához, sem szobrokhoz, sem semmihez. A báványimádás nem más, mint bármihez való ragaszkodás, ami nem Isten. A legszigorúbban véve, amennyiben például Istent saját magunk számára elképzeljük,(ami még nem is nagy baj) de ehhez a képzelt képhez kezdünk el ragaszkodni, az már bálványimádásnak minősül. Isten aki mindig több, mint ami elgondolható, értelemszerűen nem lehet egy gondolati tárgy.Az ember csak kitárulkozva tudja imádni őt. Isten kultúrától függetlenül elérhető bárkinek, aki belső vágytól égve őfelé törekszik. Ha nem így lenne, Isten nem lenne Isten, olyan nap, aki egyformán süt bűnösökre és jókra. Valamint mivel mindannyian Isten gyermekei vagyunk, lehetetlen, hogy ha kitartóan kopogtatunk, Atyánk ne nyisson ajtót, csak azért, mert sosem hallottunk a kereszténységről. Így más szempontból viszont aki kereszténységben nőtt fel, de teszem azt hitről beszél tettek nélkül, azt mondja hiszi Istent, de nem cselekszi azon dolgokat amiket Jézus mondott, annak először is hite nem igazi hit, másod sorban meg sokkal rosszabb helyzetben van mint egy nem keresztény, aki habár hírből sem hallott a kereszténységről,de folyamatosan kopogtat, és mindenét elhagyja az igazságért, mert keresése meg kell hozza gyümölcsét. Természetesen Isten be nem határolása nem valamiféle nihilizmus, vagy agnoszticizmus.
Azért ez nem ilyen egyszerű - és nem is ilyen bonyolult.
A lelkiismeretünk ugyanis nem az, amit a tanrendszerünk, szokásaink, meggyőződéseink alapján gondolunk magunkról, Istenről, világról - és aztán ha azt követjük, akkor rendben van a dolog. Épp ellenkezőleg! A lelkiismeret az a Szentlélek szava bennünk, ami mindig Isten és tanácsai felé vezet minket: egyszerűen megfogalmazva, a Tízparancsolat és a nyolc boldogság felé.
Példa: Laár András (ismert humorista és zenész) a meggyőződéses buddhista, a Buddhista Főiskola oktatója - gondolom, a "saját lelkiismerete" szerint rendes ember és követője a buddhista tanoknak. Mondhatjuk, biztos üdvözül. Csak hát éppen elvált már a harmadik feleségétől is... A vele készült interjúban pedig épp buddhista fogalomkészlettel magyarázza, hogy miért van ez így rendben... hogy is van ez? Mert hát nem csak a keresztények, de bármilyen józan gondolkodású ember rögtön tudhatja, hogy ez egyáltalán nincs rendben...
Szóval tessék csak nyugodtan megtérni Jézushoz és az Ő tanítására, szeretetére és irgalmára hagyatkozni...
Azt hiszem egy ideillő fogalom a vágykeresztség - vagyis ha valaki valamilyen szinten megismeri Krisztus tanítását és ugyan vágyik a keresztségre de nincs erre lehetősége vagy ebben akadályozva van, halála után (kb.) Krisztus felajánlja neki ezt a lehetőséget.
Azonban én ezt a kérdést nem ismerem részletesen, téves információt pedig nem szeretnék írni.
Bővebben:
http://www.katolikus-honlap.hu/0701/gaudron.htm
[II. rész: A keresztség ; A keresztség pótszerei]
A kadarkúti üzenetekben is (emlékeim szerint) több esetben van szó olyan nem-keresztények és ateisták különítéleteinek (üdvözülésüknek) körülményeiről, akik életükben nem voltak alapból elutasítóak Krisztus felé... ha valaki jobban ismeri ezeket az üzeneteket, idemásolhatna belőlük, remélem ezzel kapcsolatban sem tévedek...
Nem kell idemásolni, ne terheljük ezzel a fórumot. Természetesen van vágykeresztség és természetesen az üdvözüléshez nem szükséges Krisztus ismerete - amennyiben erre nem volt lehetősége sem az illetőnek.
Ami mellett érveltem az az, hogy különböztessük meg a lelkiismeretet a különböző vallások szokásrendszerétől. Attól, hogy valaki jó buddhista, még nem biztos, hogy üdvözül. Vagy például az az azték pap, aki feláldozta az embereket, kitépve a szívüket, az lehet, hogy nagyon jó ember volt a saját vallása szerint - de mégiscsak egy démoni szertartás papja, gyilkos. A lelkiismeret sohasem igazol gyilkosságot (Káintól kezdve - különben miért is kellett volna Krisztusnak a kereszthalált vállalnia?)
Imával és szeretettel: Gyula
A lelkiismeret mint olyan nem azt jelenti az én megfogalmazásomban, hogy mit szeretnék, szerintem mi a jó, vagy mi a rossz. Laár András lehet buddhistának vallja magát de tanításaiban még csak köze sincs hozzá sajnos. Tipikus new ages gondolkodó. Mint művész meg ember nincs vele semmi bajom,de amiket mond a buddhizmusról, az csak nagyon ritkán áll meg a hagyomány tükrében.
Node visszatérve.... a lelkiismeret, ami az emberben dolgozik, Istentől van. Mintegy iránymutató ez, hogy mi a jó, mi a rossz, hogy kellene cselekedni, hogy az ember tiszta maradjon. A lelkiismeret szava sokszor nem azonos azzal, amit egy egy kultúra elvár az embertől, hisz egy egy kultúra sokszor merőben emberi. Példának okáért minden ember ott nagyon mélyen érzi azt, hogy ölni nem jó, lopni nem jó, hazudni nem jó, másnak kárt okozni nem jó, gyűlölködni nem jó, irigykedni nem jó, stb.... És miért nem jó? Mert az ember szembe megy saját eredendő tisztaságával, ha úgy tetszik új mocskokat halmoz az eredendően tiszta vászonra. és minél koszosabb a lelke vászna, annál több szenvedés és baj éri, saját hibájából. Természetesen ha egy embernek már annyira bemocskolódott a lelke, hogy fehér foltok már nem igen kandikálnak ki a vásznáról, abban a lelkiismeret mint olyan egyfajta látens állapotba tud kerülni, már olyan hályog van a lelkén, nem érzi mit kellene tennie.
Amennyiben valaki lelkében tiszta, üdvözülnie kell. A különböző vallások, szellemi tanítások mást mást tanítanak sok soron. Amennyiben olyan tanítások vannak benne, amelyek ellene mennek a lélek tisztaságának, illetve tovább mocskolja a lelket, nyilvánvalóan az nem üdvözülhet, hiába követ valamit lelkiismeretesen, lévén hülyeségben is lehet hinni. Amennyiben viszont valaki olyan tanítást követ, amely az isteni törvények figyelembevételével a lelket tisztítja, és így az ember valóban megtisztul, ott az elkárhozás lehetősége kizárt. Természetesen itt minden szellemi rendszer, vallás mélyreható vizsgálatára van szükség e tekintetben. Mert példának okáért, ha valaki még a lelkiismerete alapján is él, alapvetően jó ember, de önmagának nem hal meg (ami csak akkor történhet meg amennyiben Istenért teszi), nem tud bejutni a mennyek országába, a purgatórium vár rá. A mennyek országába csak a szentek léphetnek. A hit az Atyában, Jézus Krisztusban, és a Szentlélekben elengedhetetlen.... de önmagában a hit csak akkor igazi hit, ha az ember azt is teszi, amit Jézus kér az embertől. Ezért szűk ösvény ez, mert kevesen hajlandóak teljesen meghalni önmaguknak, vagy átformálódni. Önmagában csak azt mondani, hogy Uram! Uram! de megmaradni a bűnben, nem jelent igaz hitet. Ezért a hitért nagyon keményen dolgozni kell, és kérni Isten kegyelmét, folyamatosan kopogtatni....
Mindenesetre van nagyobb boldogság, mint tudni azt, hogy keresztényként élhetünk?:) Szerintem aligha. Jézus Krisztus megváltott minket. Nekünk csak el kell fogadni. De ennek elfogadása az óember halálát hozza magával, ez pedig nem egyfajta vulgáris hitgyülis hit :))) Aki nem találkozott a kereszténységgel életében, Isten biztos vagyok benne, annak is megadja a lelkiismeret eszközét arra, hogy keresse és meglelhesse Őt.
Kedves K! Egyedül a Mindenható Istenben lehet bízni és abban, hogy ő Szent lelke által kinyilatkoztatja az igazságot mindenki számára. Az Új pápa hamarosan színre lép és be fogja vezetni új intézkedéseit, melytől sok kereszténynek le fog esni az álla, mert ezek a Bibliával ellentétes tanok lesznek. Remélem sokan emlékezni fognak rá, mit mondott a prófétán keresztül Jézus, mikor látják, hogy az Egyház engedélyezni fogja a meleg házasságot, az abortuszt, az eutanáziát és sok más olyan dolgot, mely ISten szemében fertelmes. Javaslom minden NF.t támadónak, hogy várjunk kicsit, szemléljük az eseményeket a világban és az Egyházban az Új pápa irányítása alatt. Hamarosan ki fog derülni, melyik oldalnak volt igaza. Végezetül csak egy kérdést: Mi lett volna a kereszténységgel, ha mindenki hitt és bízott volna a farizeus papok által irányított egyházban, akik nemcsak, hogy nem ismerték fel, de meg is ölték az ISten Fiát? Mi lett volna, ha nem lett volna Péter és Pál apostolunk, akik szembe mertek szállni az akkori zsidó tanításokkal? Lennénk-e mi valahol most, ha ők nincsenek? Ma a világ ugyanolyan süket Jézus szava meghallására, mint, annak idején a Zsidók és farizeusok. Ne lepődjetek meg, ha papok, püspökök, bíborosok nem ismerik fel Jézus szavát, hiszen ugyanígy volt 2000 éve is. Köztük járt Jézus, mégsem ismerték fel.
