Kedves barnan!
Teljesen egyetertek es koszonom a higgadt es bekito hangodat. Valoban nem hibatlan az Egyhaz es az egesz vitat le is lehetne zarni azzal, hogy valoban muszaj volna reszleteiben megismerni a kanonjog allasfoglalasat es foleg erveleset! Az ordog a reszletekben van. Timivel sarkosan fogalmaztunk valoban, de csak azert mert nyomatekot akartunk adni azon aggodalmunknak, hogy milyen nagy a kesztetes az Egyhazzal szembeni engedetlensegre, amikor elhibazott donteseinkkel, elrontott kis eletunkkel szembesit.
Nem lehet kiengedni bizonyos szellemeket a palackbol, nem lehet engedmenyeket tenni, mert soha nem lehet majd visszatuszkolni oket tobbe.
Ha megengednek az ujrahazasodast, akkor promiszkuitas lenne a vege. Az emberi termeszet ilyen, gyenge, megalkuvo es allhatatlan. A szabalyt ehhez fogalmazzak.
Klasszikus pelda erre az eutanazia. Ahol bevezettek, ott elobb hangsulyoztak, hogy csak milyen szigoru kriteriumok menten, meg bizottsag, meg valogatott estek, meg sulyos indikacio stb. Aztan mi lett belole? Jott az igeny (mert az elet sokmindent produkal), hogy terjesszek ki gyerekekre is. Jaj, azt nem lehet! Aztan "emberjogi aktivistak", meg media-cirkusz, meg sokkoló peldak stb, stb es... vegul bevezették. Most mar ott tart a dolog, hogy hazhoz meno mobil-kivegzoosztagok vannak es már elkezdtek pedzeni a pszichológiai indikációkat is, kb hogy jaj, annyira kezelhetetlenul szomorú vagyok es megvizsgal a szigoru team es kimondja, hogy tényleg es már johet is az irtó-csapat.
Na ezert az egyhazjog szigora (a hazassag kerdeseben is) es ezert fogalmaztunk mi keményebben (nem akarva megbántani senkit).
Udv
A német származású Páter Gereon Goldmann, „a tokiói rongyszedő” néven elhíresült szerzetes, a XX. századi Japán egyik legismertebb misszionáriusa hamar felfedezte, mennyi értéket tud kimenteni a gazdag házakból kikerülő szemétből. Teherautóval hetente begyűjtötte a hulladék papírt, rongyot, üveget stb. A „szemétből” származó jövedelemből szegény sorsú fiatal tehetségek számára létrehozta a „Rongyszedő tanulmányi alapot”, amelyből 12 fiúnak és lánynak nyújtott tanulási lehetőséget a tokiói egyetemeken. A hegyekben, a plébániája özvegyei és árvái számára üdülőt rendezett be. S ki gondolná, hogy rongyszedésből még templomok építésének a költségeit is lehet fedezni. A páternek ez is sikerült. Már 1957-ben elkészült az az egyszerű, de tetszetős templom, amelyet Szent Erzsébet tiszteletére szenteltek. Három év múlva szűknek bizonyult. 1961 januárjában P. Gereon a következőket írta barátjának: „őszig nagy munkát kell még elvégezni: bővítenünk kell a templomot, mert vasárnaponként túl nagy a zsúfoltság és szinte mindenki dolgozik. A plébánia épülete sem elég nagy. Jelenleg 25 ágytekercsem van. Minden éjszaka itt alszanak a fedél nélküli szegények. Nem egyszer előfordul, hogy a csupasz földön alszom, mert valaki befektette gyermekét ágyamba. Minden szegény tudja a környéken, hogy nálunk ennivalót és szállást kaphat. Mi semmit sem szoktunk zárva tartani, mégsem hiányzik semmi.” A templombővítést a koldusszegény japán keresztények pénzéből kezdték meg. Volt, aki egy egész havi bérét is odaajándékozta. A tervet még abban az évben megvalósították és hozzáláttak egy új plébánia építéséhez.
1964 pünkösdjén P. Gereon ismét segélykérő felhívással fordult támogatóihoz: „Azt hittem, hogy nem kell többé új kezdeményezésbe fognom. A tokiói bíboros kérésére mégis új terhet vállaltam, amely meghalad minden eddigit. Rövidesen plébániámhoz csatolnak egy 6 km hosszú lakótelepet, amely 200 ezer lelket számlál. Így kb. 500 ezer ember lelki szükségleteit kell hordoznom. Ha rögtön nem cselekszem, a most épülő városrész Isten nélkül marad.”
Tényleg utoljára szólok hozzá a témához. Én nagyon sok mindent kaptam Gyulától és Zsoltitól is.
Gyula legutolsó hozzászólása, hogy a hír az internetről való, késztett arra, hogy sok mindent átgondoljak.
Végül is mi különbség van az internet és a TV között?
Nem mondom, hogy teljesen rossz az internet, de ugyanolyan időrabló.
Nem nézek híreket, mert nem érdekel, de Gyulának köszönhetően mégis sok sokkoló negatív hírt olvastam el.
Nem tudom megváltoztatni sem az ő sem más gondolkodását, csak a napomat rontom el a rossz hírekkel. Pedig milyen csodáltos babát nevelni, kimenni vele a játszótérre, vagy megfőzni egy finom ebédet, vagy hallgatni a Mária Rádiót.
Így Gyulának köszönhetően arra jutottam, hogy többet nem internetezek.
Sokkal jobb a helyi emberekkel elbeszélgetni, megismerkedni más hasonló gondolkodású anyukákkal.
Megváltoztatni nem én fogom az embereket, hanem a jó Isten. Legalább itt ahol lakom itt legyen szeretet földje.
Úgy megyek el a helyi orvoshoz, hogy előtte imádkozom érte. A helyi gyógyszerésznek kiimádkoztuk a kisbabát.
A helyi pap ad feloldozást és elégtételt, és ő ismer. Tudja a jó és rosszat egyaránt.
Mindenkinek szabad akaratot adott a jó Isten. A mennyországban a szentek elfogadják Isten igazságosságát és irgalmasságát egyaránt. Tudják, hogy vannak akik a pokolra kerültek.
De nem azért kerültek oda, mert nem oldozta őket fel a pap, mert jaj vatikán nem változtatta meg az álláspontját!
Ne felejtsük el, hogy Isten senkire sem erőlteti rá sem Önmagát sem a mennyországot! A Pokol sajnos nem üres!
Nagyon nagyon sokan vannak benne. Erről tanúskodnak a szentek, látnokok.
Széles az út mely a pokolba vezet.
De visszatérve a helyi emberekhez. Minden pénteken böjtölök családomért és a helyi emberekért.
Nagyon szeretném ha egész Magyarország "Paradicsom" lenne, de én egy kicsi gyönge asszony vagyok, nem vagyok képes rá, hogy egy egész Országért vállaljak felelőséget.
Ha azt akarom, hogy később a gyerekem ne internetezzen, akkor nekem is fel kell hagynom vele. Ezért inkább élvezem a vele töltött napokat, olvasok neki mesét, tanítom keresztet vetni és imádkozni, és hét hetes kora eljárok vele még hétköznap is a szentmisére.
Imádságos szeretettel: Timi
„Mózes ezt a ti keményszívűségetek miatt engedte meg - azaz lehetséges volt a válás. Igen, kezdettől nem így volt, de még Jézus is enged kivételt - és most nem kemény szívű nemzedék van? Ahogy olvasom ezeket a törvénykező hozzászólásokat.”
Talán nem vagyunk már a Jézus által elküldött Szentlélekből kiáradó Egyházban, hogy a mércénk más legyen, mint az ószövetségi keményszívűség?!
Anélkül, hogy nevet említenék: a szinkretizálás mértéke nemhogy csak protestánsan nem katolikus, hanem egyenesen zsidózó nosztalgiába hajló, mintha a Szentlélek kiáradásával nem született volna meg az Egyház, éppen ami Jézus nyilvános működése idején a „születőben levő új” volt. Ugyan biza, most milyen „új” van születőben?!
Talán „az Antikrisztusé, aki «dörgő és félelmetes szavakat fog hallatni», s aki a teljes törvénytelenség titkát végső megjelenésekor a jó és az igazság csillogó leplébe fogja burkolni, hogy – az Írás szavai szerint – ha lehet, még a kiválasztottakat is hitük végső elhagyására csábítsa” – írja könyve előszavában Szolovjov, aki célját így határozza meg: «E kis könyv megírásakor legfőbb szándékom az volt, hogy idejekorán felhívjam a figyelmet arra a csábító maszkra, mely mögött a feneketlen gonoszság rejtőzik.»
Ebből a könyvből idézett nagyböjti üzenetében Biffi kardinális, aki Szolovjovot „elfeledett prófétaként” méltatta, aki megjövendölte a 20. századi nagy tragédiákat. Az orosz misztikus író, aki Dosztojevszkijnek is közeli barátja volt, A «Három beszélgetésben» úgy mutatja be az Antikrisztust, mint a pacifizmus, a környezetvédelem és az ökumené fő szószólóját: aki ökumenikus tanácsot hív össze, keresi a kiegyezés lehetőségét a különböző keresztény felekezetek között úgy, hogy mindegyiknek tesz valamennyi engedményt. Tömegek fogják követni, kivéve katolikusok, ortodoxok és protestánsok egy kis csoportját, akik majd azt mondják neki: «Te mindent megadsz nekünk, kivéve azt, ami igazán érdekel minket: Jézus Krisztust.»
Ez a leírás – tette hozzá Biffi a Vatikáni Rádió összefoglalója alapján – figyelmeztetésértékű a számunkra: ma valóban fennáll annak a veszélye, hogy olyan kereszténység alakuljon ki, amelyben Jézus, a kereszt és a feltámadás csak másodlagos lesz.”
„A görög-katolikusoknál, akiknek szintén a Ferenc pápa a helytartója, egy másik megközelítés van: akit elhagytak, az újra házasodhat. Akkor ők – a pápa vezetésével – rossz irányba vezetik a híveiket?”
Dokumentálódni kellene: a fenti engedmény az ortodoxoknál van (náluk a házasság „elhal”?!, így bárkit engednek újraházasodni!!!), a görögkatolikusok ugyanazt vallják, hiszik és gyakorolják mint a római, örményt, kopt, szír, malabár, stb. összes katolikus! Annyi különbség van, hogy a keletieknél a házasság szentségét nem a házasfelek, hanem a pap szolgáltatja ki.
Kedves Gyula!
Ez alatt a pár nap alatt, ahogy kifejtetted álláspontodat, (mely egyáltalán nem katolikus,) nem kívánom tovább olvasni honlapodat.
Ha egyházunk kétezer éves hagyománya, és a Szentatya Boldog II. János Pál pápa műve nem győzött meg, kár tovább szaporítani a szót.
Én pici porszem vagyok a Szentatyához képest.
Legutóbbi hozzászólásoddal pedig még jobban rávilágítottál arra, hogy milyen irányvonalat képviselsz.
Nem lehet összemosni katolikus és protestáns tanítanításokat mindezt úgy, hogy te magad katolikusnak vallod magad, közben csak azt fogadod el a katolikus egyház tanításából ami a te száj ízednek megfelel.
Timi
"törvénykező hozzászólásokat"??? "törvénykező lelkület" ???
Nem kevered a hozzaszólásokat? Biztos, hogy ezekre reagaltál? Mert ezek egyikében sem volt semmi "törvénykező" (amugy nem is világos, mit ertesz ezen, ebben a kornyezetben), megnezegettem oket újra.
Meg hogy a "törvény merev betűje"???
Épp inkább azert emeltunk szót, mert ugy latszik egy rosszul ertelmezett "humanizmus"-tól vezettetve Te lazítanád fel már túlságosan is azokat a kereteket, amik azert olyanok (ha tetszik "merevek"), hogy megtartsanak.
Az "önmegváltás" meg végképp sehogy se jon ide...
Azért én még benézek majd néha.
Udv
Megértem Sipi alapfelvetéseit, tekintve a nem szokványos élethelyzetekre, Isten irgalmasságába vetett hitünk, Jézus szeretete, céljai, egyházunk törvényei, szabályai mellett. Az emberben valóban kérdések merülhetnek fel, akarva, akaratlanul is. Bennem is sok kérdés mozog, ezen és más tárgykörökben egyaránt, még a Szentírás olvasása közben is bővül ezen halmaz. Köszönöm Timi és Zsolt meglátásait is, "más irányokból" rávilágítva a témára.
Jómagamban ezen véleménycserék annak az igényét erősítették, hogy tovább kutakodjak, tovább keressem a válaszokat, mindenekelőtt egyházunk konkrét válaszai iránt érdeklődve, a miértek után, azok tartalma után, az ember saját hitének erősítése célzatával.
Egy szentéletűnek nevezhető, idős atyával sikerült beszélgetnem, aki sok mindenre rávilágított. Ott ült előttem egy idős, betegségek által megviselt és mégis mosolygó, türelmes ember, megszólalása nélkül is megelevenítve kereszténységünk lényeges tanításait. Megtapasztalhattam testközelből (valahol egy idegentől) a keresztényi szeretetet és alázatosságot. Kevés lenne a hely leírni az általa elmondottakat (minden kérdés fel sem merülhetett), a tartalom mégis fontos tanulsággal bírt számomra. Nem hibátlan egyházunk, adott esetben formálódásra, reformokra is szükség lehet, de tanításaink, törvényeink mögött ott állnak a miértek (középpontba helyezve a Szentírást), amelyek mindenképpen érdemesek arra, hogy megismerkedjünk velük (ugyanakkor tanulságosak lehetnek a meglátások egyéb irányokba is – hogyan kell tekintenünk akár azon esetekre, ahol a házasságkötések egyházi szertartásai, az ott elhangzott ígéretek csupán tradicionális, romantikus, jól mutató kellékei voltak a nagy napnak – Isten és egyház szemében valójában mi tekinthető házasságnak, mi tekinthető törvényes illetve szentségi házasságnak?).
Más irányba. Közöttünk, keresztények között sincsenek tökéletesek, mi magunk sem vagyunk tévedhetetlenek. Földünkön néhányan megközelíthetik a "szentek állapotát", valamivel nagyobb körben ott lehetnek azok, akik nem lehetnek Tőlük nagy távolságra, de be kell látnunk, többségünk nem ezen körökhöz tartozik egyelőre. Viszont mindannyiunkra igaz, folyamatosan formálódhatunk, csiszolódhatunk adott helyzetek által és formálódunk, csiszolódunk is. Jézus mindannyiunkat szeret, megkülönböztetés nélkül s ugyanezt várja el tőlünk is, imádkozva mindeközben egymásért.
"Szabad egy kis irgalmat kérni..."
Nem az a kerdes, hogy mi irgalmazunk-e, hanem hogy mi az illeto allapota az Isten elott? Mire jo, ha kicsikar egy hazugsagot a helyzetere vonatkozoan?
Olyan ez, mintha valaki, aki balesetben elvesztette mindket kezet (esetleg nem is o volt a hibas, hanem szulei, vagy masok) egy kis irgalmat kerve azt szeretne, hogy vegyem be a szertorna csapatba. Ok, persze, en nagy rgalommal beveszem. De mire megy ezzel?
Az Egyhaz allasfoglalasat a felelossege vezerli. Nem vezetheti felre a hiveket es nem ringathatja hamis biztonsag tudatban, amikor esetleg sulyos veszelynek teszik ki magukat.
A Római Birodalom a korai keresztenyekre embergyulolokent tekintett es uldozte oket. Pedig csak Isten-szeretok voltak. Aztan kinott a csodalatos kereszteny europai kultura es egy egesz kontinens igyekezett az életét az Istenhez igazítani es az Istent helyezni minden ele. Most sullyedunk vissza a pogany barbarizmusba es jé az Egyhaz megint egyre gyakrabban kapja meg, hogy agressziv, intolerans es homofób. Kozben a római Egyhaz mindig csak ugyanazt mondta. Az emberek elete romlott meg. Csak mostanra mar elerik a "kritikus tomeget" es az Egyhazat es tanitasat szeretnek "képukre es hasonlatossagukra" formalni.
Kedves Mindenki!
1. Nm nézek tévét. A hír az internetről való - haha, ti is itt vagytok...
2. Jézus több tanítása szól a megmerevedett törvénykező magatartás ellen. "Nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért. Nem az ember van a házassági törvényekért, hanem a házassági törvények a emberért.
3. "A régiek elmúltak, ím, újjá lett minden..." Mi történik, amikor egy addig ateista, elvált embermegtér? Igaz, az első házassága nem volt szentségi - de attól Isten előtt még ők is hűségre voltak kötelezve! Mint ahogy a házasság szentsgét egyébként sem a pap szolgáltatja ki a házasulandóknak, hanem a házasodó felek egymásnak, a pap tanúságával.
4. Nincs annál farizeusabb álláspont, mint amikor az egyházi bíróságok szétválasztják a feleket - egyébként jogosan -, de nem arra hivatkozva, hogy az végleg, megjavíthatatlanul tönkrement, hanem úgymond, a házasság nem volt érvényes valamilyek oknál fogva, azaz létre sem jött! (Legutóbb épp egy négygyerekes apát választottak így el a feleségétől - 4 gyerek! Ez a házasság nem jött létre? Ne vicceljünk már!)
5. "Mózes ezt a ti keményszívűségetek miatt engedte meg - azazlehetséges volt a válás. Igen, kezdettől nem így volt, de még Jézus is enged kivételt - és most nem kemény szívű nemzedék van? Ahogy olvasom ezeket a törvénykező hozzászólásokat..
6. Természetesen a hűség és örök hűség kötelez mindenkit (nemre és vallásra való tekintet nélkül). Úgyhogy abba kellene hagyni a bújócskázást, meg az érvénytelen házasságokról való teologizálást és egyrészt fel kllene vállalni az örök hűség kívánalmát, másrészt elfogadni, hogy sok ember számára ez valamilyen oknál fogva lehetetlenné vált. És most újra: "A régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden" - hát hadd legyen már nekik is újrakezdési lehetőségük, és ne csak a gyilkosoknak és tolvajoknak.
Végül: Senki a saját cselekedetei alapján nem üdvözülhet. A törvény merev betűjéhez való ragaszkodás kétszeresen tévútra vezet: teljesítmény-teológiához és az önmegváltás tanához, másrészt ennek lehetetlensége folytán szorongó, törvénykező lelkülethez.
Imával és szeretettel: Gyula
ui.: II. János Pál könyvét a Test teológiájáról meg már évekkel ezelőtt forgattam... :-)
Sziasztok!
Úgy tűnik én leszek az a hozzászóló, aki elvált. Nem kényszerítettek házasságra a szüleim, nem vert meg a férjem, van 3 majdnem felnőtt gyerekem. Érvénytelen házasságom ellenére se házasodtam újra és nem is áll szándékomban. Nem szeretnék belemenni abba a vitába, hogy van-e érvénytelen házasság vagy csak a gyenge emberek fölmentésére találták ki. Nem nézek romantikus filmet, mert az bizony fölzaklat. És örülök, ha ép családokat látok, mert az reményt ad, hogy a gyerekeimnek sikerülhet.
Amikor a gyerekeim még általános iskolába jártak és már nézegettem a középiskolákat, az egyik egyházi iskolát a következő szavakkal dicsérték: ez olyan jó iskola, hogy még elvált szülők gyerekei se járnak oda. Természetesen ezzel rögtön eldőlt, hogy az nem lesz a mi iskolánk.
Szabad egy kis irgalmat kérni azok számára, akik nem elég erősek ahhoz, hogy szerzetesi életet éljenek a szerzetestársak támogatása nélkül? Ráadásul nem is akarták ezt a fajta egyedüllétet. Aki keresi a másik felét, mert amikor egészen odaadta magát valakinek, az nem értékelte, hanem kihasználta és eldobta? Annak, aki azért nősült, mert családot akart, a felesége meg – tulajdonképpen meghatározott ok nélkül – kirakta? Semmi különös nincs a történetben, még csak alkohol vagy anyagi problémák sem. Semmi különös, csak az egész élete... És ha az újraházasodott hozza keresztelni a gyerekét? Akkor kitesszük az apja/anyja újraházasodása miatt azzal, hogy majd később saját jogon megkereszteljük? Visszamegy-e 8-10 év múlva?
„Betegek, szegények, elesettek, és extrém esetek mindig is voltak és lesznek.” Így van – én is közéjük tartozom. Újraházasodás nélkül is.
A görög-katolikusoknál, akiknek szintén a Ferenc pápa a helytartója, egy másik megközelítés van: akit elhagytak, az újra házasodhat. Akkor ők – a pápa vezetésével – rossz irányba vezetik a híveiket?
Bea
