Kedves Marika!
Folytatva a gondolatodat: aztán ha jó kedvem van szeretek, ha nincs jó kedvem, nem szeretek. Aztán ha meghalok, ha jó kedvük lesz beengednek a mennyek országába, ha meg nem lesz jó kedvük, nem engednek be...
De ez csak vicc. Természetesen mi nem tehetjük érzelmeink függvényévé Isten igéjének megtartását (Ő meg biztos nem fogja), sőt épp fordítva, fel kell szítanunk magunkban a jókedvű engedelmeskedést - nem mintha én jeleskednék ebben...
Puszi!
Gyula
Kedves Sipos Gyula!
Szeretném tájékoztatni, hogy a országban még Kaposváron is rendeznek gyógyító összejövetelt, "Érints meg engem!" címmel minden hónap második vasárnapján délután 4 órai kezdettel.
Program: dicsőítés, szentségimádás, alatt közbenjáró ima, és mise.
http://szentimreplebania.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=311%3Aerints-meg-engem&Itemid=225
Köszönöm!
Kedves Kaposvári Testvérem!
Sőt, még a gyermekem keresztapja, Ozsváth György komám is ott szokott lenni mindig, mint oszlopos résztvevő!
És egyébként az országban még sokszor és sokfelé tartanak mások is gyógyító összejövetelt - hála legyen ezért Istennek!
A régi honlapunkon - zarándok -, ami egy általános hírlap volt, igyekeztünk ezekről is időnként beszámolni. Ez a honlap azonban sokkal szűkebb merítésű, általában a Szeretet földje programjait közöljük rajta.
Megértésedet kérve, imával és szeretettel: Gyula
off hozzászólás:
Péter! Ha indiszkrétnek érzed ne válaszolj, csak érdekelne milyen egyházhoz tartozol?
Egyébként az alázatosság is szép erény :)
Azt meg, hogy kibe van szeretet, bizzuk Istenre, de adomány bizony sokat ér annak aki meleg ágyat kap érte. Én buzdítok erre mindenkit, sosem mondanám senkinek, hogy nem ér semmit amit ad, vagy tesz.
Csak interneten nézelődtem, gondoltam keresek néhány idézetet akkor már én is. Ha valami potatlanságon találtok az idézetekben bocsánat érte:
“Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Pál levele a rómaiakhoz 12:15-18 [...]”
„Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12) „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled; megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. [saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el] De meg fog állani [talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse; felállítsa]” (Róm. 14,4) „Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke elé” (Róm. 14,10) „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10) „[ezért] Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező.” (Róm 2,1) „Azért idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; [szándékait, akaratát] És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete. [majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]” (1 Kor. 4,5)
Péter!
Nem hiszem, hogy a hozzászólásaim rosszindulatuak lettek volna, mégis az idézeteid elég elítélőek. Félek néha meggondolatlanul bánsz a Bibliai idézetekkel De nagyon eltértünk a témától, és már tényleg abbahagyom.
Gyula! Nyugodtam töröld. az utóbbi két hsz-nek semmi köze nem volt a témához, és meg átmentem személyesked?be, felvettem egy olyan stílust, ami nem tetszik. Az els? két hsz-nek még volt értelme, ezen utolsó kett? viszont csak felesleges vitatkozás volt.
Bocs!
Kedves Olivér!
VaLóban ostobaságtól és gy?lölett?l fröcsög? cikk lenne? Nos, nekem nem volt szándékomban ilyet írni és nem is látom, hogy hol lenne ilyen.
Ha bármi gy?lölett?l fröcsög? lenne az írásban, akkor azért elnézést kérek.
Ami viszont a cikk igazságtartalmát illeti, azon ugyan lehet vitatkozni, de a tények makacs dolgok és én tényeket írtam le...
Hogy egy hasonlattal éljek: nem az a szeret? orvos, aki gondosan eltakarja a sebet, hogy ne látszódjon, hanem az, aki kitisztítja - még ha ez fájdalmas is...
Megértésedet kérve, szeretettel: Gyula
II. János Pál pápánk mondta: „az új fölfedezések egyre inkább annak felismeréséhez vezetnek bennünket, hogy az evolúció több, mint hipotézis".
De nem csak manapság, még Darwin korában sem foglalt egyértelműen állást az egyház az evolúcóval szemben. Szerencsére.
Szerintem meg az evolutív folyamatoknak megvan a maguk szrepe az élővilágban, de az egész Isten teremtő műveként jöttt létre - tehát még az evolutív folyamatok mögött is - ami nem azonos az evolúció elméletének igazolásával - Isten áll.
Gyula
A tudomány soha nem lehet ellentmondásban Istennel. A Mindenható épp ilyennek látta jónak megteremteni a világot. Olyannak, ahol a fizika, kémia, biológia törvényei jelen vannak, számíthatóak és megismerhetőek. Isten az örökkévalóságban él, semmilyen korlátot nem ismer, és úgy alakítja a kozmoszt ahogyan jónak látja. Mi időben élünk, ezért nyilvánvalóan felfoghatatlan számunkra, hogy Istennek nincs idő. Plébánosunk (Budakeszin) mondta, hogy Isten tudja, mi mit fogunk tenni holnapután szabad akaratunkból. Egyszerűen képtelen vagyok látni az ellentmondást az evolúció és Isten léte között. Ahogy Barsi Balázs Atya prédikációjában hallottam egyszer (pontatlanul idézem, csak úgy ahogyan a lényeg megmaradt bennem): Isten saját képére és hasonlatosságára alkotta az embert az által, hogy örök életű lelket adott az embernek, így ennek , vagyis a léleknek nincs köze az evolúcióhoz.
Kedves Kri!
Az evolúció és/vagy teremtés témakörben én elolvastam már néhány könyvet - persze ettől még nem lettem szakértő -, és felkérésre tartottam is előadást erről. A két elmélet gyökerében különbözik egymástól, ezt nem lehet vitatni (egy régi könyvemben írtam is erről), viszont több olyan pontja is van, ahol össze lehet egyeztetni a nézeteket.
Az evolúció-tan nem pusztán tudomány, hanem egy tudomány mögött létező ideológia is, aminek néhány alapvető pontja ellentétes az Isten-hittel. Amikor valaki az evolúció tant vitatja - és ezt teszik az értelmes tervezettség hívei -, ezzel még nem a tudományos tényeket vitatja. Ilyenek is vannak, pl. a kreacionisták... de ez a téma már messzire vezetne, ide nem fér be... :-)
Imával és szeretettel: Gyula
Kedves kawasaki!
Szeretetföldjén szeretettel szeretném mondani, hogy igaz az első mondat első fele. A második mondat is. De a kérdésre hagy idézzek a Szentatyától Vatikáni Rádió:
"Isten kimeríthetetlen fantáziával nyilvánítja ki újból és újból irgalmasságát a szeretetére „nem”-mel válaszoló embernek – mondta a Szentatya a svájci püspököknek
Isten szeretetének teremtő ereje nagyobb az ember elutasító válaszánál. Minden emberi „nem”-mel szemben Isten új és új utakat talál, hogy szétossza szeretetét, hogy megvalósítsa az emberre, a történelemre, a teremtésre mondott „igen”-jét – mondta XVI. Benedek pápa rögtönzött szavakkal, németül, kedden reggel a Vatikánban bemutatott szentmisén, amelyen részt vettek az ad limina látogatáson lévő svájci főpásztorok. A Szentatyának homíliája világos üzenetet tartalmaz: Isten soha nem téved.
A Pápa hangsúlyozta: Isten meghagyja az ember szabadságát, akinek lehetősége van arra, hogy nem-mel válaszoljon, azonban Isten mindig új és új utakat talál arra, hogy az ember számára eljuttassa szeretetét. „Isten fantáziája, szeretetének teremtő ereje, mindig nagyobb, mint az ember nemleges válasza.” – mondta a Szentatya, majd az emberiség történelmén végighaladva elmagyarázta: ha Ádám az Istennel való barátságot függőségnek vélte és saját magát istennek képzelte, mintha önmagában is létezhetne, és ennek következtében elbukott, Isten, saját maga is emberré válva, „új emberséget” kezdett, és alászállt az emberi lény legmélyebb szakadékába, lealacsonyította önmagát egészen a keresztig és a gőgöt alázattal, a kereszt engedelmességével győzte le. Az ember továbbra is nemmel válaszol Istennek, aki szüntelenül arra szólítja fel, hogy részesedjen szeretetéből.
Az elutasítás ellenére ez a szeretet egyre inkább elterjed az egész világon. Így az evangélium, az újabb és újabb keresztre feszítés révén egyetemessé válik, mindent magához ragad. XVI. Benedek pápa beszédében arra mutatott rá, hogy napjaink elutasítása számos helyen súlyos formában jelentkezik, ennek ellenére Isten üzenete tovább terjed a földön. A Szentatya utalt rá, hogy a templomok, a szemináriumok, a szerzetesi intézmények egyre üresebbé válnak. Ismerjük annak az elutasításnak a számos formáját, miszerint, „nemet mondok Istennek, mert annyi más dolgom van, amit el kell intéznem”"
A figyelmeztetés nem a legjobb szó, de még sincs más. Aki nem juthat el a felsorolt szentségekhez, azoknak ez szintén fontos lesz, szeretettel figyelmeztetni, hogy eddig élete hova vezet. Azért sok keresztény számára is fontos pillanat lesz, vajon tényleg képes (volt) a krisztusi úton járni?
ÉS ezeknek az üzenetnek a lényege, hogy akik élnek a szentségekkel, gondoljanak másokra is, akik nem élnek, vagy nem élhetnek vele, imádkozzanak azok lelkéért, akik folyamatosan bűnben élnek, mert azok is a Mennyei Atya gyermekei, és nem szeretné elveszteni őket. De a fent említett szabad akarat mellett az ima erejét fel lehet erre használni. Ez nem áll távol az Egyháztól, a Szentírástól.
Így szeretném mondani, hogy a figyelmeztetésnek nevezett misztikus élmény, lelki találkozás, nem elsősorban azok miatt lesz, akik már a szentségekkel élnek, hanem akik nem. Gondoljunk az egy elveszett bárány esetére. Ott volt a többi. Mégis az az 1 volt a legfontosabb. Hát ezért kell ez az élmény, hogy az az egy, a szabad akaratából jöjjön vissza. ÉS itt az egy a sok hitetlen, akinek meg kell kapnia az esélyt, hogy az örök életre jusson. Azért ma ha valaki nem kap olyan nevelést, akkor nehezen várható el, hogy magától a szentségekkel éljen. Tehát a felelősség a szülőket is terheli.
Ahogy emberi szinten is használ egy figyelmeztetés, előre vetített tájékoztatás, úgy az isten - ember kapcsolatban is használni fog. A Jó Isten ezt tudja. Ezzel a fenti mondattal szeretettel zárom soraimat: "A Szentatyának homíliája világos üzenetet tartalmaz: Isten soha nem téved."
Szándékomtól távol állt, hogy bárkit megbántsak, csupán kawasaki testvér reagálására mondtam el gondolatomat.
L
