Uncategorised
Megáldották a gyógynövényeket Pannonhalmán
Augusztus 15-én a pannonhalmi Boldogasszony-kápolnában ünnepelt vesperást és szentmisét követően Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a főapátság gyógynövénykertjében megáldotta a környékbeli lakosok által hozott és az apátság kertjében termesztett gyógynövényeket és a belőlük készített termékeket. Az elhangzott ima:
Előrelépés az élelmiszer-biztonság területén
Egy nemrég elfogadott EU-jogszabály szerint a jövőben egyértelműen és olvashatóan kell feltüntetni az élelmiszerek csomagolásán a származási országot és azt, hogy a termék mennyi zsírt, telített zsírt, szénhidrátot, cukrot, fehérjét és sót tartalmaz, hogy a vásárlók tudatosabban tudják eldönteni, hogy milyen élelmiszereket vásárolnak. Ezt követően csak a vásárlókon múlik majd, hogy elolvassák-e, hogy mi szerepel a csomagoláson.
Új alkotó a képzőművész galériában!
A szeptember 17-i szeretet Földje Találkozón a Falumúzeumban rendezett kiállításon M. Dvorszky Eszter hímzett képeit lehet majd megtekinteni. Eszter régóta aktív tagja a hétfői közösségünknek, ezen felül egyik szervezője az Alfa-kurzusoknak és a plébánián is segít. Ráadásul nagyszerű képeket készít! Így vall erről: "Gyermekkorom óta rajzolok. Az egri tanárképző főiskolán rajzszakot végeztem. Mindig szerettem volna textillel foglalkozni, így találtam rá a hímzés technikájára. Az elmúlt években volt néhány kiállításom Budapesten és vidéken."
Munkái a honlapunkon is megtekinthetők:
Szent István király országfelajánlásának megújítása és fogadalmi szentmise
Szent István országfelajánlásának évfordulóján, hagyományos ünnepi fogadalmi szentmisét koncelebrált Spányi Antal megyéspüspök Takács Nándor nyugalmazott püspökkel, Gerhard Pieschl nyugalmazott limburgi segédpüspökkel, a városból és az egyházmegyéből érkező papsággal együtt a Székesegyházban.
Bizalom
Múlt héten nyaraltunk az ?rségben. Családom kérésére átmentünk a határon, hogy megmásszuk a Medve-szurdokot. Már messzir?l „rémít?” volt a dolog: párás ködbe burkolózó hegycsúcs – ráadásul esett az es?! – többszáz méteres szintkülönbség „úttalan utakon”… bár ez utóbbi nem igaz. A Medve-szurdok eredetileg valóban járhatatlan, de járhatóvá tették és amikor megláttam hogyan, egészen elámultam!
A szakadékokat, emelked?ket, patakokat és egyéb lehetetlenül kanyargó, emelked?, sziklás szakaszokat hatalmas farönk-létrákkal hidalták át. Ezek az öt-hat méteres alkotmányok a legváratlanabb szögekben álltak, feküdtek és több, mint 170 van bel?lük az emelked? kilométeres szakaszain. Ahogy másztam felfelé, közben szinte megszégyenülten gondolkodtam arról, milyen bizalom és hit kellett ennek a megvalósításához. Én annyi kifogást tudtam volna emelni ellene!
Uzsorások
...és a Szeretetláng?!
Fogadd be Lelkemet, és a Szeretet t?zhelyévé teszlek titeket! – énekeljük, mi szociális testvérek, ebben az évben naponta imádságaink végén. Az éves mottót a kezdetekt?l az általános elöljáró, mint lelki ajándékot és feladatot adja az egész közösségnek. Sokszoros tapasztalatunk, hogy prófétai ereje, egymással és az Egyházzal egységet épít? ajándék lett a számunkra.
Idén, Erd? Péter bíboros atya hivatalosan elismerte a Szeretetláng lelkiségi mozgalmat, Kindelmann Erzsébet asszony Naplójára rá került a Nihil obstat pecsétje. S a Napló napfényre hozta, hogy bizony közösségünknek sok történelmi kapcsolódási pontja volt a kezdeteivel. Erzsébet asszony ’mellé rendelt n?vérnek’ tudta Piroska testvért, aki mai szóval, kísér?je lett, a testvérek Báthori utcai Szentlélek kápolnájában sokszor éjszakázva virrasztott.
S most a Szentlélek plébánia templom kriptájában egymás mellett nyugosznak. Így természetes kedves emberi kapcsolatba kerültünk azokkal, akik szolgálják a Szeretetláng ügyét.
Mitől újulna meg valóban az egyház? – Chaput érsek gondolatai
"Az egyházat nem az emberek alapították, nem az emberek tulajdona, és nem áll jogukban, hogy újra kitalálják” – mondta az újonnan kinevezett philadelphiai érsek. Megújulásra azonban szükség van – de hogyan?
Keresztények az érinthetetlenség ellen
Háziasított Isten
Háziasítottuk Istent. Leradíroztunk, kitöröltünk, emberi véleménynek, elképzelésnek mondtunk mindent, ami túl vad, túl kemény volt benne vagy túl nagy kihívások elé állított volna minket. A mi nagyapó-istenünk békésen üldögél a sarokban, hosszú szakállán csurognak le a meghatottság könnyei, hogy egyáltalán gondolunk rá. Házi-istenünk rózsaszín sziruppal önti le életünket – ezt nevezzük mi szeretetnek -, világért se kritizálna semmit, amit teszünk. Ugyan a rózsaszín máz alatt mintha el lennénk koszolódva, na de ki látja ezt?
