Főmenü
Misszió
Rólunk
Ki olvas minket?
Oldalainkat 223 vendég és 0 tag böngészi
"...olyan kedves szeretet áradt, ami önmagában is gyógyító..."
"Kedves Gyula!
Kicsit reflektálni szeretnék a saját személyes szemszögemből és élethelyzetemből arra, amit tapasztaltam nálatok az online és offline alkalmakon.
A két évi külföldi életem alatt, az egyik legfontosabb kapocs, lelki hátterem volt a közösség, az online közvetítések, a honlapon olvasható buzdítások, hírek, stb.
Ezeknek köszönhetően nem éreztem magam egyedül lelkileg, a közös ima erejét még így is éreztem és minden ima egyben erőt, felfrissülést, buzdítást, új látásmódot és biztonságot adott, és így tudtam normálisan funkcionálni egy teljesen ateista/buddhista nemzetközi közegben (a legközelebbi katolikus templom, ahol mise is van, tőlem több, mint 200 km-re volt).
Amikor itthon voltam és meglátogattam a kápolnát és a közösséget és közbenjáró imát kértem, mindig kaptam gyors, hathatós imát, amivel rendszerint úgy éreztem, erőt kaptam és egy csodás, imádkozó lelkű közösség áll mögöttem, még ha személyesen nem is ismernek.
Vittem magammal szeretetföldjés könyveket is, amik szintén segítettek a lelki szinten tartásban, fejlődésben, árnyalták az eredetileg nagyon fekete-fehér gondolkodásmódomat.
Így tehát már önmagában is hálával tartozom az életem utóbbi 2,5 évében kapott kegyelmekért és azért, hogy ez a közösség létezik, és nemzetközi szinten is "használató", így bárhol is vagyok a világon, be tudok kapcsolódni az imaalkalmakba. Így pl. néhány alkalommal kaptam erőt arra, hogy 1-2 "maga módján keresztény" kollégával sikerült kis imacsoportot, imaalkalmat létrehozni, ami nagy-nagy ajándék volt.
(...)
Számomra az élet minden terén rendkívül fontos a hitelesség kifelé és befelé is. Az, hogy amit kifele kommunikálunk, az befelé is azonos legyen. Én ezt a törökbálinti közösségben minden alkalommal megtapasztalhattam, a természetes egymásra figyelést, az őszinte és egyszerű ima erejét, és amikor kértem segítséget mindig kaptam, még úgy is, hogy nem járok rendszeresen, nem ismernek, de valahogy a közösség tagjaiból olyan kedves szeretet áradt, ami önmagában is gyógyító volt.
Szóval biztosan sok mindent lehetne jobban csinálni a közösségben (én ezekbe nem látok bele) de azt tudom, hogy az alázat, az egyszerűség, a "Kis út" és a Szeretet Földje víziója az én életemben lassan mosott át sok emberi baromságot, a csendben és a magányban is velem volt, az imákat határozottan éreztem és ezért hálás vagyok.
A szabadságért is, hogy amikor tudok, mehetek, úgy ahogy vagyok, hogy azt tapasztalom meg, hogy jó vagyok, elég vagyok (ez a maximalista és az önizalomhiányos alapszemélyiségem számára fontos).
Ezt tapasztaltam meg külföldön is, ilyen szeretetben tudtam növekedni (pl ezért is kértem és kaptam imát), ez az, amivel tudom, hogy sokat gyógyított a Mennyei Atyám és ajándékul adott különös embereket, akiket hasonlóképp viszont szerethetek.
Szóval dicsőség Istennek és köszönet a közösségnek és neked, Gyula ezért a szolgálatért!
Hálával,
Melinda"