Egy nagymama köszönőlevele az unokája gyógyulása után
Mikor az ember azt gondolja, hogy vele nem történhet semmi baj, hát nagyon téved!
Egy kisbaba születése csakis nagy örömöt hozhat az ember számára, egy egészséges családban nem gondolunk semmi negatívra.
Én is így vártam az unokámat, nagy örömmel és izgalommal.
Mikor eljött a nap, a születés körül komplikációk léptek fel. Sürgősségi császármetszést kellett alkalmazni, mert az orvosok problémát észleltek.
Kiderült, hogy a magzatvíz zavaros volt, amit a kisunokám a tüdejére szívott. Ez gátolta az oxigén felvételt, lélegeztetőgépre tették. Állapotának súlyossága miatt a Semmelweis Egyetem Gyermek Intenzív Osztályára szállították, ahol kimosták a tüdejét.
A lányom és a család összeomlott lelkileg.
Tájékoztatást nehezen kaptunk, mert csak a szülők mehettek be hozzá, napi 1 órára és nincs idő a tájékoztatásra, mert az orvosok minden percüket a babák megmentésének szentelik. Emberfeletti munka folyik a picik életéért.
Az elkövetkező napok rendkívül nehezen teltek. Kiderült, hogy a tüdőmosás mellett még egy agyvérzést is kapott a kisunokám és nincs jó állapotban.
A lányomat másnap kiengedték a kórházból, hogy az unokámmal lehessen de csak napi egy órát tölthetett vele. Nem foghatta meg, csak mellette állhatott. A császármetszés fájdalmai eltörpültek lelki fájdalmai mellett de próbált helytállni ahogy tudott, a nehézségek ellenére. Az édesapa és a lányom egymásba kapaszkodva álltak a megoldhatatlannak látszó helyzet előtt teljes tehetetlenség érzéssel, amit ilyenkor átél az ember.
Én akkor a szenvedés és kínlódás közepette azt éreztem, hogy itt és most egy dolog segíthet, az IMA! A nagyszobában lévő két szentkép alatt fel- alá járva egész nap imádkoztam és kértem az Istent és Szűz Máriát hogy segítsen. Vártam a híreket és csak remélni tudtam, hogy jobb lesz mint az előző napi.
A sógornőm Ági hívő emberként azonnal segítséget nyújtva biztosított róla, hogy ők is imádkoznak értünk és imalánc indul a Törökbálinti Szeretetláng Ima Körben is.
Az unokám egy inkubátorban feküdt, tele csövekkel, lélegeztetőgépen, altatásban. Vártunk és vártunk, nem tudtuk mi fog történni.
Kevés emberrel osztottuk meg ezt a borzalmas élményt, mert a fájdalom és a félelem lebénított és megfosztott minket minden emberi mivoltunktól. Csak a család és a nagyon közeli barátok tudtak róla, ők tartották bennünk a lelket, hogy túléljük valahogy ezt a mérhetetlen kínt. Összetörve vártunk, és imádkoztunk.
Imáim közben láttam, ahogy Szűz Mária tartja a kezében a kisunokámat.
A körülöttünk lévő emberek akik tudtak helyzetünkről, mind imádkoztak értünk.
A lányom egyik nap hazajött látogatás után és azt mondta:
„- Minden rendben lesz. Látom rajta, hogy szinte sugárzik attól a sok imától és segítő gondolattól, amit az emberek küldenek felé.” - ez nagyon jó érzés volt.
Onnantól, napról- napra egy pici előrelépés történt. Javult az oxigén szintje, lassan- lassan nem kellett lélegeztetőgép, végre a lányom kezébe foghatta.
Négy hét után végre haza jöhettek, de az esetleg felmerülő problémák miatt a Csecsemő Neurológiai Osztályra kellett befeküdniük, ahol másfél hétig vizsgálták. Az, hogy túl voltunk a nehezén még nem azt jelentette, hogy minden rendben van, mert ilyen esetekben szövődmények is előfordulhatnak.
Azóta is folyamatos kontroll vizsgálatokat végeznek, de hála a Jóistennek és Szűz Máriának minden lelete negatív, nem találnak semmi eltérést!
Ez maga, az Isteni csoda!
Mikor a kisunokámat lányunk először elhozhatta hozzánk kórház után egy-két nappal, a nagyszobában lévő szentképeket nézte folyamatosan, amik alatt imádkoztam érte. Akármerre mentem vele, le se vette róluk a szemét! A két kép pici, sötét, réz, dombornyomott ikon, amin Jézus és Szűz Mária látható. Nem színes, figyelemfelkeltő, és állítólag a csecsemő nem is lát még rendesen. Pedig nézte!
A lányommal döbbenten figyeltük őt. Ekkor született meg az elhatározás, hogy meg kell őt keresztelni minél előbb!
Tudjuk, hogy az orvosok mindent tőlük telhetőt megtettek, ezért nagyon hálásak vagyunk nekik. Viszont az, hogy ebben a kegyelemben részesülhettünk, azt csakis Szűzanya közbenjárásának és a jó emberek imádságának köszönhetjük.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik ismeretlenül is naponta imádkoznak másokért és imádkoztak értünk is.
Hálásan köszönöm szépen az unokám, szülei és egész családunk nevében!
Amit tesznek az pótolhatatlan és reményt adó.
A kisunokámat novemberben megkereszteltük a Mátyás-templomban, védőszentje Szűz Mária lett.
Egy tiszta szívéből hálás nagymama.
(M. Brigitta, a nagymama)
