Boldog Özséb szentté avatásának indokai
Boldog Özséb, aki az egyetlen magyar alapítású rend, a magyar pálos rend megalapítója. Az ő életét, életművét és a pálos rend történetét mutatja be röviden az alábbi írás:
"Szent a kereszt jegye rajta, Özséb keze klasromot épít Esztergom
mellé, hegynek az orma fölé."
Gyöngyösi Gergely
Boldog Özséb, aki az egyetlen magyar alapítású rend, a magyar pálos
rend megalapítója. Ő már az életében olyan tetteket vitt véghez,
amelyet halála után már közvetlenül méltóvá tették volna, hogy a
szentek karába emeljék. Óriási hiányt kell pótolnunk sürgősen, mert őt
a megfelelő helyen kell tisztelnünk. Özséb atya életének és munkájának
foglalata, amely indokolttá teszi azt, hogy a szentek között kell őt
ismernünk és evvel számos megtérést, eredményezzen. Életének rövid
foglalata: Boldog Özséb az esztergomi érseki egyház kanonokja volt,
1246-ban remete lett, s 1250-ben a remetéket a kolostori közös életre
egyesítette. A pilisi hegység völgyében akkor sok istenfélő remete
tartózkodott, kik ismerték Özséb kanonok jó szívét és Esztergomban
sokszor meglátogatták, és ő igen kegyesen fogadta őket. Özséb
esztergomi kanonok egészen a jámborság-, keresztény önmegtagadásnak a
felebaráti szeretetnek él, saját félrevonulásával gondoskodott, hogy a
szent magányban háborítatlanul gyakorolhassa a keresztény erényekre
kalauzoló tanításokat. Szándékának, hogy előbb megvalósíthassa, előre
nem látható akadálya merült fel, az 1244-ben bekövetkezett szomorú
emlékű tatárpusztítás. A fékezhetetlen mongol hordák hadjáratukkal
romba döntötték a vallás és a polgárosodás harmadfél századon át
létesített műveit. Az erdők rengetegeit nem az Istennek élő jámbor
remeték, hanem a földön futók ezrei népesítették be. De végre elvonult
az Isten ostora, a király visszatért, a városok lassan újból
benépesültek. Ekkor Özséb tervének megvalósításáról gondoskodott, s
1246-ban Vancsa érsek engedelmével búcsút vett az esztergomi
káptalantól, és mint remete néhányad magával a pilisi hegység
völgyeibe költözött. Pilisszántó mellett volt egy hármas barlang, s
ide tette lakhelyét Özséb testvér. Először egy keresztet állítottak,
majd rövid idő múlva a Szent Kereszt tiszteletére egy kis remete
kápolnát építettek. Szent életének jó illata több remetét vonzott a
körébe, kiknek befogadására a szent kereszti kápolna mellett 1250-ben
kolostort alapított. László király négy év múlva javadalommal látta
el. A rend főnőkének Özsébet választották. Az így megalapított szerzet
az apostoli szék jóváhagyását nélkülözte, ezért őt társai
megegyezésével Rómába indították el. Özséb első priori provinciális,
néhány testvér kíséretében elindult Rómába és Szent Ágoston
szabályainak engedélyezését kérte. IV. Orbán ült Szent Péter székén, a
szent atya előtti ügyének megnyerésére Tamást (a későbbi aquinói
szent) a kor legnagyobb egyházi tudósát kérte segítségül. Aquinói
Szent Tamás közbenjárása fogadta a pápa, és Pál veszprémi püspököt
szólította fel az ügyben a véleményadásra és a szabályok
kidolgozására.
A veszprémi püspök 1263-ban kelt levele szerint Szent Ágoston e
szabályát kövessék. Ez után 17 évig kormányozta Özséb a mindinkább
fejlődő kolostort és 1270. január 20-án az általa alapított szent
kereszti kolostorban, társainak szívszakasztó zokogásai között halt
meg.
A szentté avatás indokai
Szentlélek sugallatának kell tulajdonítani a kolostori élet
keltezését, valamint annak csodáit az isteni kegyelem működése nélkül
megfejteni nem lehet. E gondolatok vezérelnek történelmi
kutatásainkban jóllehet tárgyunkat csak tiszta emberi úton tekintjük;
hogy így az ellenfelek saját fegyverükkel győztessenek le. Özséb
Magyarország fővárosában, Esztergomban született derék, előkelő
szülőktől. "Még nem választották el az anyatejtől, amikor már
megkezdte a tanulást. A jó erkölcsöt, már úgy megszokta, hogy a
gyermekek játékaitól elmenekült, és egyszersmind szigorú tetteket vitt
véghez. Teremtőjéhez és Megváltójához éjjel és nappal imádságokkal
könyörgött. Ha valaki, akkor számba vette volna rendkívüli tudását és
tiszta életét, úgy ítélkezette volna, hogy az előkelő ifjak példaképe
válik majd belőle. Amikor pedig elérte a serdülő éveket, az éhséget és
szomjúságot olyan erővel tűrte, hogy mindenki feltűnőnek találta: bár
keveset eszik, mégis szép és jó kedélyű. De mégsem olyan feltűnő
mindez, ha meggondoljuk, hogy inkább lelki, mint testi eledellel
táplálkozott. Nagyon sokat virrasztott, és minden idejét Isten
tiszteletére, elmélkedésre vagy a tanulásra használta ez az értelmes
ifjú. Beszélt az embereknek arról a bölcsességekről, amelyekkel Isten
tetszését megnyerhetik. Könyvet írt, de nem hanyagolta el az Isten
parancsa szerinti életet sem. Emlékezett az Úr szavára: "Nem az megy a
mennyek országába, aki mondja, Uram, Uram, hanem aki teszi és tanítja,
azt nevezik nagynak a mennyek országában." Mindenezen érdemeiért
esztergomi kanonoknak nevezték ki a sok dicséret és erény között
vendégszeretetével mintegy második Ábrahám pátriárka tűnt fel. A
magányos barlangokban szétszórtan lakó és emiatt remetéknek nevezett
testvérek gyakran látogatták meg Özséb kanonokat, hogy a vesszőből
font kosarakat kenyérre cseréljék fel. Annyira megkedvelte
társaságukat, hogy gyakran felkereste őket, ott ahol Isten szolgái
versengve kínáltak neki a vigasztalás édes és bőséges mézét.
Elhatározta, hogy elhagyja a világot, otthonát, vagyonát, önmagát és
övéit, hogy alázatossággal az Úr táborában harcolhasson. Özséb atyát e
szent férfiút, az isteni szeretet csodálatos módon megsegítette és a
szeretet kötelékét az erények virágaival díszített, vallásos
lelkülettől hevítve Krisztus akaratát véghez vinni kívánta. Ő és
követői elhatározták, hogy amikor szüleik, barátaik és rokonaik erről
a tervről értesülne, bizalmas rábeszéléssel, jutalmakkal, tanácsokkal
és nyájas suttogással igyekeznek őket eltántorítani szándékuktól. Ők
ezt úgy tekintik, mint a kísértő ördög cselekvését, mint aki a
kényelmet és gyönyört ígérve le akarja beszélni elhatározásukról, a
kemény élet vállalásáról. Özséb atya már az isteni kegyelemtől
megerősödött, mikor Istenhez könyörgött értük, állhatatosan böjtölt és
zsoltározott és imádkozott, és az örök élet édességéről beszélt
társainak. Így elérte, hogy akik az Úr félelméből elsőknek készek
voltak elhagyni a világot, most már az isteni szeretetben megigazulást
vállalták. Esztergomot társaival akkor hagyta el, amikor a tatárok
elvonultak Magyarországról és a béke helyre állt. Szüleik és barátaik
némelykor személyesen vagy írással, máskor követekkel próbálták őket
visszatéríteni, de ők szilárdan elhatározták, hogy őszintén szolgálnak
Jézus Krisztusnak. Özséb atya, aki a legállhatatosabb volt közöttük,
rendszerint ilyen szavakkal utasította őket vissza: Halljátok szavam -
mondta -"jóllehet Krisztus szerette édesanyját, de szenvedéseivel
mégis úgy meggyötörte, hogy lelkét a fájdalom tőre járta át.
Unokatestvérét, a különösen szeretett János evangélistát is mindent
felülmúló fájdalommal sújtotta. Pedig megtehette volna, hogy leszáll a
keresztről, de nem szállt le, mert ott akart meghalni.
Hasonlóképpen mi sem akarunk a vezeklés keresztjéről leszállni, azért,
most értünk szenvednek és utánunk sírnak, hanem eltántoríthatatlanul
maradni fogunk, nehogy a világ kárhozatos útvesztőjébe tévedjünk."
Ezeket hallva mindnyájan sírtak, és nem voltak képesek válaszolni a
Léleknek, aki belőle beszélt. Özséb és a testvérek példájára sokan
megtérnek, és kolostorokat emelnek.
Özséb atya Szent Ágoston szabályait kéri, de nem kapja meg azonnal a
veszprémi püspök életrendet ad neki levélben, amelyből a kolostorok
neveit olvashatjuk ki. Név szerint ezek a következők: Pilup-sziget,
(Pilis-sziget) Szent Ilona, Szent Mária Magdolna Kőkúton, Szent Jakab
a Bakonyban, Szent Erzsébet Ideg-szigeten, Szent Imre Badacsonyban,
Szent Mária Magdolna az Örményes melletti szigeten, Eleken, Szent
Domonkos Szakácsiban. "Az említett testvérek egyházmegyékben máshol
található kolostorait mostantól fogva kiközösítés alá esnek. Kelt az
Úrnak 1263-iki évében." Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva
Özséb atya, a szerzeti élet szeretetgyakorlatai között a vendéglátás
feladatát szeretve a legjobban minden személyválogatás nélkül nagyokat
és kicsinyeket, szegényeket és gazdagokat, jókat és rosszakat,
becsületeseket és becsteleneket, fegyelmezetteket és
fegyelmezetleneket, akkora szerénységgel és szeretettel fogadott,
szolgált, vigasztalt, táplált, mintha mindegyiknek egyedül ő volna az
egyetlen vigasztalója, mintha egyedül neki volna gondja rájuk. Sok
öreg és fiatal csatlakozott, később pedig, valószínű a közös
imádságukra és érdemeikért királyok, fejedelmek, bárók több országban
alapítottak monostort. Oltárakat emeltek bennük, Isten dicsőségére és
napról napra, mindenütt növekedett a keresztények áhítata és a számuk
egyre szaporodott.
A pálos szerzet kolostorai Magyarországon a következő helyeken léteztek:
(Pázmány Péter összeírása szerint)
1. Szent Jakab monostora Patacson,
2. Szentkereszt a pilisi erdőben,
3. Szent Ilona Pilup szigetén,
4. Szent Magdolna Kőkúton,
5. Szent Jakab Bakonyban,
6. Szent Erzsébet Ideg-szigeten,
7. Szent Imre Badacsonyban,
8. Szent Mária Magdolna az Örményes melletti szigeten, Eleken,
9. Szent Domonkos Szakácsiban,
10. Szentlélek Pilisen,
11. Mindenszentek Baych-on,
12. Szentkereszt Bodrog-szigeten
13. Szent László Kékesen
14. Szent László Baranyában
15. Szent Jakab Zalában Dobusban
16. Keresztelő Szent János és Sixtus pápa monostora Veresmartban Heves
megyében,
17. Urunk Szent Testének kolostora Diósgyőrben,
18. Szentlélek Diósgyőr felett Dédes felé az erdőben,
19. Szent Lőrinc Budán,
20. Szent Miklós Bethahydán,
21. Szent Fülöp és Jakab
22. Szent Magdolna Thorna-vagy Nagy-Jenőn, mely aztán Tüskevár,
23. Mindszent Esztergom megyében,
24. Szent Jeromos Gyulán Várad közelében,
25. Boldogságos Szűz monostora Beregen Munkács közelében,
26. Szent Pál Tolna mezővárosban,
27. Nagyboldogasszony Üröghön Pécs mellett utóbb Szentkútnak nevezett,
28. Szent László Szerdahelyen,
29. Boldog Szűz kolostora Enyerén Zalamegyében,
30. Szentlélek Dédesen Borsodmegyében,
31. Szent Magdolna Felnémet falutól nem messze egy völgybe a
Szarvaskőre vezető út mellett,
32. Mária-Nosztra Hontmegyében,
33. B. Egyed apátúr monostora Újhegyen Sáros-patak Zemplén megyében,
34. Boldog Szűzé Eszenben Unvár megyében,
35. Boldog Szűzé Kalodván,
36. Szent Miklós Buzgón 1361-ben alapított,
37. Boldog Szűzé Csatkán Veszprém megyében
38. Boldog Szűzé Máramaroson,
39. Mindszent más néven Szemes a Balaton tavánál Sümeg megyében,
40. Szent Anna Hangonban Gömör megyében,
41. Keresztelő Szent János Elefánton Nyitra megyében,
42. Szent Katalin Gönczön, Abaújvár megyében,
43. Boldog Szűzé Gombaszegen Gömör megyében,
44. Boldog Szűzé Monyorókeréken Vas vármegyében,
45. Szent Ilona Csáktornya fölött Zalamegyében
46. Máriavölgy Pozsonyon fölül,
47. Szent Pál első remetének kolostora Budán,
48. Az Úr Szent Testének monostora Ungvárott,
49. Boldog Szűzé Tholodon Sümeg megyében,
50. Örményesi kolostor a Zala folyónál Zalamegyében,
51. Boldog Asszony monostora Borsod megyében Ónodon felöl,
52. Belókő,
53. Gothál, Temes folyón túl,
54. Szent Péter Zalánkemén mellett, mind ezen 3 monostor 1393-ban a
török által elpusztított,
55. Háromhegyi kolostor, Borsod megyében,
56. Willyei monostor Ungvár megyében,
57. Keresztelő Szent János monostora Újházán,
58. Szentlélek Porván Bakonyban Veszprém megyében,
59. Jenői kolostor Zala megyében,
60. Paumgarten Sopron megyében Kismarton közelében,
61. Boldog Szűzé Tokajon, Zemplém megyében,
62. Kápolnai monostor Várad közelében, 1473-banTordai András és László
helyre állítatott.
63. Keresztelő János Zsámbokon, Mátyás király által adományozott 1475-ben,
64. Szent Eustachiusé Cheutt-on, Mátyás király által adományozott 1475-ben,
65. Boldog Szűzé Szolnokon Sopron megyében,
66. Szent Wolfgangé Wondoffon Sopron felöl,
67. Szent Mihály főangyalé Vásonban Veszprém megyében,
68. Boldog Szűzé Budán az úgy nevezett Fejér templom közelében,
69. Szent Andrásé a visegrádi vár közelében, Ulászló adott át a
1493-ban adott át a pálosoknak,
70. Szent Péteré Sümegen, 1501-ben emeltetett,
71. Boldog Szűzé Terebesen Zemplén megyében,
72. Boldog Szűzé Családon, Bars megyében,
73. Boldog Szűzé a váradi hegyfokon 1513-ban megerősítő oklevél,
74. Boldog Szűzé (Toronya) Hontmegyében,
75. Nagyboldogasszonyról címzett Pápán Veszprém megyében,
76. Szent József kolostora Nagyszombatban,
77. Késmárki monostor,
78. Szakolczai kolostor,
79. Boldog Szűzé varanói monostor, Zemplém megyében,
80. Boldog Szűzé Pesten,
81. Boldog Szűzé Nisiderben, Fertő tavánál,
82. Szentháromságról nevezett Pécsett, Baranya megyében,
83. Györgyéni Tolna megyében, Döbrengesz mezőváros mellett,
84. Hétfájdalmas Szűzé Sasváron Nyitra megyében,
Erdélyországi kolostorok
85. Szent Erzsébeté Alba-Graeca mellett, 1316-ban alapított,
86. Boldog Szűzé Székelyházán vagy Szentkirályon, 1350-ben alapított
87. Boldog Szűzé Szent Mihálykővén 1384-ben alapított
88. Pókafalvai monostor 1416-ban alapított,
89. Boldog Szűzé Erdélyben, 1469-ben Szent Istváni Székely Mihály úr
özvegye Potentiana asszonyság által megadományoztatott, régi
alapítvány.
90. Szent Jeromosé Nagy-faluban, -Pázmány Péter kardinális szerint
91. Tótfaludi monostor, -Pázmány Péter kardinális szerint
92. Szent Mihályról címzett a vár alatt, -Pázmány Péter kardinális szerint
93. Tövisi kolostor, Fejér megyében,
94. Illyefalvi küldérház, 1701-ben a szent rendnek átadatott,
95. Másik küldérház Tordán, 1714 óta a rend birtokában,
"A szentiványi tudós jezsuiták szerint 1702-ben megjelent művében a
pálosokról mondatik, hogy azoknak 21 helynökségük és 43-nál több
perjelségük volt Magyarországon. Pálos monostorokat Pázmány Péter
kardinális a máriavölgyi kolostorban őrzött régi iratokból jegyezte
ki, a hozzájuk még olyan zárdákat adott Gyöngyösi Gergely
könyvecskéjéből és megjegyzi, hogy a lajstrom végén az említett
kardinális, hogy nem hiányoznak olyanok, kik állítják, miszerint a
magyar szent korona alatt a fejér szerzetnek még sokkal több
kolostorai is voltak, melyeket azonban ő nem ismer. A történészek a
pálos monostorok számát 170-re szokták tenni, ide nem számítva az
egykori palesztinai, római, horvát dalmát, istriai, lengyel,
litvániai, porosz, orosz, sziléziai, morva, cseh, osztrák, stájer,
svéd és portugálai szintén tekintélyes számra rúgó kolostorokat,
melyek öt tartományt (magyar, német-horvát, lengyel, istriai és svéd)
képeztek amelyek száma összesen 240 kolostor.
"A 1786-iki romboló villámként csapott le Remete Szent Pál szerzetére;
II. József ezen éveben törölte el a magyar szerzetet is mi által
fönnállott 37 kolostornak ingóságaiból tiz millió, a szerzet javaiból
kétszáz háromezer hatszáz huszonkilenc forintnyi jövedelmet szerzett.
Az összesen 381 főből álló részint tanitói, részint lelkipásztorsági
nyert, vagy pedig szüken kiszabott nyugpénzből tengeté életét jobb
sorsra méltó életét. Ez lett a gyászos vége az egyetlen magyar
szerzetesrendnek akkor, midőn ismét virágzásnak látszott indulni. Amit
Lajosok és Mátyások, s a haza vallásos nagyjai sok éven át
fáradalmasan szereztek, azt II. József egy tollvonással semmivé
tette!"
Istennek legyen hála, Lékai bíboros úr hivatalosan, elindította
Rómában a szentté avatási eljárást Boldog Özséb ügyében. Amelynek
során Árva Vince atyát nevezte ki a szentté avatás posztulátorává.
Imádságunkkal erősítsük Árva Vince atyát a magyar nemzet lelkületét
érintő kérdésben.
"Özséb atya úgy élt, mint szent, mert minden földi szenvedélyt s
ármányt száműzve kebeléből, életét csak Istennek, imádkozásnak kegyes
téteményének szentelé, s példánnyá lőn királynak és minden hívőknek!"
2004-2011.
Bakk István
