Folyamatosan nő a zajszint
A városi környezet átlagos zajszintje az elmúlt három évtizedben évi 0,5-1 decibellel emelkedett a világon. Ez – túl azon, hogy zavaró és károsíthatja a hallást – összefüggésbe hozható több más betegséggel is, például a szív- és érrendszeri betegségekkel, szorongással vagy a depresszióval.
Egy 2020-as jelentés szerint Európában minden ötödik ember ki van téve az egészségre ártalmasnak ítélt szintű zajszennyezésnek. Kaptunk némi pihenőt a koronavírus-járvány alatt, de a pandémia után kamatostul jött minden vissza, és már egy sokkal zajosabb világba léphettünk ki, mint amilyenben előtte éltünk. Már azok az apróbb zajocskák, ingerecskék is zavaróvá váltak, amik korábban nem, és terhesebbek a személyes interakciók is.
Érthetően megnőtt az igény, hogy kizárjuk a világ zavaró hatásait. A zajokat el lehet nyomni zenével, podcasttel, de a legtöbb inger elől nem sok lehetőségünk van elugrani, már amennyiben elhagyjuk a lakásunkat. A többség kivonul a természetbe, de egyre többször integrálják a csendet a mindennapokba, legyen szó a néma eseményekről, hallgatag-túrákról, amelyek egyes vélemények szerint a jövőben egyre meghatározóbbak lesznek, vagy akár a TikTokon nagy népszerűségnek örvendő csendes sétás videókról.
A csend azonban nem mindenkinek való. Ahogy arra Sarah Anderson író is rámutatott, a csendet még mindig sokan unalmasnak, kényelmetlennek vagy egyenesen riasztónak találják, amiben nem annyira komfortos egyedül tartózkodni. Richard Cytowic, a George Washington Egyetem neurológus professzora szerint például annyira elszoktunk a csend élményétől, hogy „ha véletlenül rátalálunk, mindent megteszünk, hogy azonnal betöltsük”. valamilyen "zajjal"...
(24.hu)
