XIV. Leó pápa: Egy reményt adó példabeszéd
A Szentatya június 4-én délelőtt a Szent Péter téren tartotta az általános kihallgatást, melynek keretében folytatta a Jézus Krisztus, a mi reménységünk című jubileumi katekézissorozatot. Mai, olasz nyelvű beszédének témája: A szőlőmunkások – „Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe” (Mt 20,1–7). A Szentatya más nyelveken is összefoglalta katekézisét, üdvözölte a jelen lévő híveket, felhívást intézett az ukrajnai békéért, és tűzszünetre szólított fel a Gázai övezetben. Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és apostoli áldással zárult. Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim!
Ismét Jézus egyik példabeszédénél szeretnék elidőzni. Most is olyan történetről van szó, amely táplálja reményünket. Időnként ugyanis az a benyomásunk, hogy nem találjuk életünk értelmét: haszontalannak, alkalmatlannak érezzük magunkat, pontosan úgy, mint a piacon várakozó munkások, akik arra várnak, hogy valaki felvegye őket dolgozni. De az idő sok esetben csak telik, az élet elszáll, és nem érezzük, hogy elismernének, megbecsülnének bennünket. Talán nem érkeztünk időben, mások előttünk jelentkeztek, vagy a gondok máshol tartottak bennünket.
A piactér metaforája napjainkhoz is jól illik, mert a piac az adásvétel helye, ahol sajnos az emberek érzelmi világukat és méltóságukat is adják-veszik, s igyekeznek hasznot húzni belőle. És ha valaki nem érzi azt, hogy megbecsülnék, elismernék, félő, hogy eladja magát az első ajánlattevőnek.
Az Úr viszont arra emlékeztet bennünket, hogy életünk értékes, s őt az a vágy vezérli, hogy segítsen ezt felfedezni.
A mai példabeszédben is, melyet magyarázunk, munkások várnak arra, hogy valaki felvegye őket egy napra. Máté evangéliumának huszadik fejezetében vagyunk, s itt is találunk egy olyan szereplőt, akinek a viselkedése szokatlan, meghökkentő, és kérdéseket vet fel. Ő egy szőlőskert tulajdonosa, aki személyesen megy ki, hogy munkásokat keressen. Nyilvánvalóan személyes kapcsolatot akar velük létesíteni.
Mint mondtam,
ez egy reményt adó példabeszéd, mert arról szól, hogy ez a gazda többször is kimegy, hogy keresse azokat, akik arra várnak, hogy értelmet adjanak életüknek.
A gazda rögtön hajnalban kimegy, majd háromóránként újból munkásokat keres, akiket szőlőjébe küldhet. Ezt a ritmust követve, miután délután három órakor kimegy, nem lenne oka újra kimenni, mert a munkanap hat órakor véget ér.
Ez a fáradhatatlan gazda azonban, aki mindenáron értéket akar adni valamennyiünk életének, öt órakor is kimegy. A piactéren maradt munkások vélhetően már minden reményüket elvesztették. Azon a napon már csütörtököt mondtak. Valaki azonban még hitt bennük.
Mi értelme van munkásokat a munkanapnak csak az utolsó órájára felvenni? Mi értelme van pusztán egy órára dolgozni menni? Mégis, ha úgy tűnik, hogy keveset tehetünk az életben, akkor is mindig megéri.
Mindig van lehetőség arra, hogy értelmet találjunk életünknek, mert Isten szereti az életünket.
Ennek a gazdának az eredetisége pedig a nap végén, a fizetéskor is megmutatkozik. Az első munkásokkal, azokkal, akik hajnalban mentek a szőlőbe, a gazda egy dénárban állapodott meg, mely egy napi munka megszokott ára volt. A többieknek azt mondja, hogy annyit fog adni, amennyi igazságos. S éppen itt provokál bennünket újra a példabeszéd: mi az igazságos? A szőlősgazda, vagyis Isten számára az az igazságos, hogy mindenki megkapja azt, ami az életéhez szükséges. Ő személyesen hívta a munkásokat, ismeri a méltóságukat, és annak megfelelően akarja megfizetni őket. És mindenkinek egy dénárt ad.
Az elbeszélés szerint az első órában felvett munkások csalódottak: nem képesek meglátni a gazda gesztusának szépségét, aki nem igazságtalan, hanem egyszerűen nagylelkű volt, nem csak az érdemet nézte, hanem a szükségletet is.
Isten mindenkinek az ő országát akarja adni, vagyis a teljes, örök és boldog életet. S ezt teszi velünk Jézus: nem rangsorol, hanem egész önmagát adja azoknak, akik megnyitják előtte szívüket.
E példabeszéd fényében a mai keresztényt megkísértheti a gondolat: „Miért kezdjek azonnal dolgozni? Ha a díjazás ugyanaz, miért dolgoznék többet?” Ezekre a kételyekre Szent Ágoston így válaszolt: „Miért késlekednél hát követni azt, aki hív, miközben a javadalmazásban biztos vagy, de a napot illetően bizonytalan vagy? Vigyázz, hogy késlekedésed miatt meg ne foszd magad attól, amit ígérete szerint meg fog adni neked” (Nyolcvanhetedik beszéd, 6, 8).
Azt szeretném mondani, különösen a fiataloknak, hogy ne habozzatok, hanem lelkesen válaszoljatok az Úrnak, aki hív, hogy a szőlőjében dolgozzunk.
Ne késlekedjetek, tűrjétek fel ingetek ujját, mert az Úr nagylelkű, és nem fogtok csalódni! Azzal, hogy a szőlőjében dolgoztok, választ fogtok találni a magatokban hordozott mély kérdésre: mi az életem értelme?
Kedves testvéreim, ne csüggedjünk! Az élet sötét időszakaszaiban is, amikor anélkül telik az idő, hogy megadná nekünk a keresett válaszokat, kérjük az Urat, hogy jöjjön ki újra, és találjon ránk ott, ahol várunk rá! Az Úr nagylelkű, és gyorsan jön!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
