XIV. Leó pápa: Jézus nem fal, mely elválaszt, hanem ajtó, mely összeköt

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2025. június 15. vasárnap

Június 14-én, szombat délelőtt a Szentatya folytatta a szentévi szombati általános kihallgatások sorozatát, amelyet január 11-én Ferenc pápa kezdett el. A pápa a Szent Péter téren találkozott az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokok és hívek csoportjaival. Olasz nyelvű beszédének címe: Remélni annyi, mint összekötni – Lyoni Szent Iréneusz.

A kihallgatás végén angolul köszöntötte a sport világának jubileumára érkezett zarándokokat, majd felelősségteljes cselekvésre és béketeremtésre szólított fel.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes jubileumi katekézisének, a sporttal kapcsolatos köszöntésének és a felhívásának a fordítását közreadjuk:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Béke veletek!
Kedves testvéreim!

Ma délelőtt folytatjuk a Ferenc pápa által januárban megkezdett különleges, jubileumi kihallgatásokat, melyek minden alkalommal a remény isteni erényének egy-egy aspektusára hívják fel a figyelmet, és egy olyan személyt mutatnak be, aki a reményről tett tanúságot. Folytassuk hát a megkezdett utat, a remény zarándokaiként!

Az a remény köt össze bennünket, amelyet az apostolok már a kezdetek kezdetén továbbadtak. Az apostolok Jézusban a földet az éghez kapcsolódva látták: szemükkel, fülükkel és kezükkel az élet igéjét fogadták be. A szentév erre a misztériumra nyit ajtót. A jubileumi év radikálisabban összekapcsolja Isten világát a miénkkel. Arra hív, hogy komolyan vegyük, amit nap mint nap imádkozunk: „Amint a mennyben, úgy a földön is.” Ez a mi reménységünk. Ez tehát az az aspektus, amelyet ma szeretnénk mélyebben megérteni: Remélni annyi, mint összekötni.

Az egyik legnagyobb keresztény teológus, lyoni Iréneusz püspök segít felismernünk, mennyire szép és fontos ez a remény. Iréneusz Kis-Ázsiában született, és azok között nevelkedett, akik közvetlenül ismerték az apostolokat. Aztán Európába jött, mert Lyonban már létrejött egy olyan közösség, amelyet az ő földjéről származó keresztények alkottak.

Mennyire jót tesz nekünk, ha itt, Rómában, Európában emlékezünk erre! Az evangéliumot kívülről hozták erre a földrészre.

És a migránsok közösségei ma is olyan jelenlétek, amelyek felélesztik a hitet az őket befogadó országokban. Az evangélium kívülről jön. Iréneusz összeköti a Keletet és a Nyugatot. Már ez is a remény jele, mert arra emlékeztet bennünket, hogy a népek továbbra is gazdagítják egymást.

Iréneusz azonban még nagyobb kincset tartogat számunkra. A keresztény közösségen belüli tanbeli megosztottság, a belső konfliktusok és a külső üldöztetések nem tántorították el. Ellenkezőleg, abban a szétesett világban megtanult jobban gondolkodni, egyre mélyebben Jézusra irányította figyelmét. Énekesévé vált Jézus személyének, sőt testének. Felismerte ugyanis, hogy

Jézusban az, ami számunkra ellentétesnek tűnik, egységgé áll össze. Jézus nem fal, mely elválaszt, hanem ajtó, mely összeköt bennünket.

Őbenne kell maradnunk, és meg kell különböztetnünk a valóságot az ideológiáktól.

Kedves testvéreim, az eszmék ma is megőrjíthetnek, és a szavak ölhetnek. A test viszont az, amiből Isten valamennyiünket alkotott; az, ami a földhöz és a többi teremtményhez köt bennünket. Jézus testét minden fivérünkben és nővérünkben, minden teremtményben be kell fogadnunk és szemlélnünk kell.

Halljuk meg a test kiáltását, szólítson nevünkön mások fájdalma!

Kezdettől fogva azt a parancsot kaptuk, hogy szeressük egymást. Ez minden törvény előtt a testünkbe van írva.

Iréneusz, az egység tanítója, arra tanít, hogy ne szembehelyezzünk, hanem összekössünk.

Nem ott van értelmi belátás, ahol szétválasztunk, hanem ahol összekötünk.

A megkülönböztetés hasznos, a szétválasztás azonban sosem. Jézus az örök élet közöttünk: ő összehozza az ellentéteket, és lehetővé teszi a közösséget.

A remény zarándokai vagyunk, mert az emberek, a népek és a teremtmények között szükség van valakire, aki úgy dönt, hogy a közösség felé halad. Mások is követni fognak bennünket. Ahogy Iréneusz Lyonban a második században, úgy mi is minden városunkban hidakat építsünk ott, ahol ma falak emelkednek. Nyissunk ajtókat, kössünk össze világokat, és akkor lesz remény!

A sport világának jubileumára érkezett zarándokok köszöntése:

Melegen köszöntelek mindannyiatokat, akik részt vesztek a sport világának jubileumán és ezen a Kultúra és Nevelés Dikasztériuma által szervezett, The Momentum of Hope [a remény lendülete] című nemzetközi találkozón. Az együtt töltött napok értékes alkalmat nyújtanak arra, hogy elgondolkodjunk a sporttevékenység és a remény erénye közötti kapcsolatról. Ha belegondolunk, a sportot a remény hajtja, abban az értelemben, hogy egy cél elérése felé törekszünk, folyamatosan igyekszünk javítani teljesítményünkön, és megtanulunk másokkal csapatban dolgozni. Ugyanakkor legmélyebb reményeink arra ösztönöznek, hogy a sport világát olyan tereppé tegyük, ahol megélhetjük a hiteles emberi és keresztény értékeket és továbbadhatjuk azokat másoknak egy jobb világ építése érdekében.

E szentév szellemében ezért arra biztatlak benneteket és a Nemzetközi Motorkerékpár-Rally résztvevőit, hogy – mindenki a maga módján – legyetek „a remény misszionáriusai”, és dolgozzatok egy mind nagyobb szolidaritásról, elfogadásról és testvériségről tanúskodó kultúra megteremtésén. Mindannyiatokra szívből adom áldásomat.

A Szentatya felhívása az általános kihallgatás végén:

Ezekben a napokban is érkeznek olyan hírek, amelyek nagy aggodalomra adnak okot. Súlyosan romlott a helyzet Iránban és Izraelben, és ebben a kényes helyzetben szeretnék ismételten és nyomatékosan felelősségteljes és észszerű cselekvésre felszólítani. A biztonságosabb és nukleáris fenyegetéstől mentes világ építését tiszteletteljes találkozással és őszinte párbeszéddel kell végezni, hogy igazságosságon, testvériségen és közjón alapuló tartós békét hozzunk létre.

Soha senkinek sem szabad fenyegetni a másik létét.

Minden ország kötelessége, hogy támogassa a béke ügyét azáltal, hogy megbékéléshez vezető utakat indít el és olyan megoldásokat mozdít elő, amelyek garantálják a biztonságot és a méltóságot mindenki számára.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

You have no rights to post comments