Hihetetlen eredménnyel zárultak a méhek "IQ-tesztjei"
Mindannyian tudjuk, hogy ezek a méhek fontos szerepet töltenek be a növények beporzásában és a jót tesznek a biológiai sokféleségnek, de egyre több bizonyíték van arra, hogy mindemellett okos, érző és egyedi lények.
A méheket már az ókori egyiptomiak is tisztelték, Shakespeare dicsérte őket, míg Micimackó rettegett tőlük. Legutóbb Rowan Atkinson küzdött a rovar ellen az új Man vs. Bee (Ember a méh ellen) című Netflix-filmben. Szerethetjük vagy gyűlölhetjük őket, de bizonyára meglep minket, amikor rájövünk, hogy ezek az apró fullánkosok mennyi mindent tudnak.
Ma már szemléletes bizonyítékaink vannak arra vonatkozóan, hogy a méhekben van bizonyos szintű tudatosság, és hogy éreznek, illetve érzelmi állapotaik vannak – mondta Lars Chittka, a londoni Queen Mary Egyetem érzékszervi és viselkedésökológiai professzora a The Guardian online portáljának.
A szakember már körülbelül harminc éve foglalkozik a méhek tanulmányozásával, és világszerte azok érzékszervi rendszereinek és megismerésének egyik vezető szakértőjeként tartják számon.
A JÚLIUS 19-ÉN MEGJELENT THE MIND OF A BEE CÍMŰ LEGÚJABB KÖNYVÉBEN A TUDÓS AZT ÁLLÍTJA, HOGY A MÉHEKNEK SZÜKSÉGÜK VAN A VÉDELMÜNKRE, DE NEMCSAK AZÉRT, MERT HASZNOSAK A TERMÉS BEPORZÁSÁHOZ ÉS A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉGHEZ, hanem azért is, mert érző lények – és az embereknek etikai kötelességük, hogy biztosítsák a túlélésüket.
Munkánk és más laboratóriumok vizsgálatai megmutatták, hogy a méhek valóban rendkívül intelligensek – mutatott rá az érzékszervi és viselkedésökológiai professzor. – Tudnak számolni, felismerik az emberi arcképeket, megtanulhatják az egyszerű eszközhasználatot és az elvont fogalmakat.
Jók az emberi arcok felismerésében
A szakember bizonyította, hogy a méheknek vannak érzelmeik, képesek tervezni és dolgokat elképzelni, miközben felismerik önmagukat, mint a többi méhtől eltérő „egyedi entitást". Ezeket a következtetéseket a professzor a nőstény dolgozó méhekkel laboratóriumban végzett kísérleteiből vonta le.
Ha egy méhnek valami jól esik, akkor cukorjutalmat kap – magyarázta Lars Chittka. – Így tanítjuk meg őket például az emberi arcok felismerésére.
A most végzett kísérletben a méheknek több monokróm képet mutattak az emberi arcokról, és eközben MEGTANULTÁK, HOGY AZ EGYIKHEZ CUKORJUTALOM TÁRSUL.
Amikor lehetőséget adtak nekik a választásra a különböző arcok közül, de jutalmak nélkül, és megfigyelték: most melyiket választják, akkor a különféle arcok sorából megtalálták a megfelelőt.
Mindössze egy-két tucat gyakorlásra volt szükségük ahhoz, hogy „jártas arcfelismerővé váljanak" – mondta a professzor.
A számolási kísérletben a kutatók arra tanították a rovarokat, hogy három azonos tereptárgy mellett repüljenek el a táplálékforrás felé. Miután megbízhatóan odarepültek, vagy növelték vagy csökkentették az azonos távolságra eső tereptárgyak számát. Ha a kísérlet során ha a tereptárgyakat közelebb helyezték el egymáshoz, akkor a méhek hajlamosak voltak korábban leszállni, mint korábban, és fordítva, ha a tereptárgyakat távolabb helyezték el egymástól.
Megértenek elvont fogalmakat is
Mivel a tereptárgyak azonosak voltak, a szakemberek biztosak lehettek benne, hogy a méhek nem egy bizonyosat azonosítanak, amikor eldöntötték, hogy milyen messzire kell repülniük.
Tényleg csak a tereptárgyak számának megszámlálásával találhatták meg a megoldást – elemezte a történeteket a kutató. – A méhek arra is képesek voltak, hogy elképzeljék, hogyan fognak kinézni vagy érezni a dolgokat: például vizuálisan azonosíthattak egy gömböt, amelyet korábban csak a sötétben érzékeltek és fordítva.
Hozzátette: megértették az olyan elvont fogalmakat is, mint hogy valami „ugyanaz" vagy „más".
A szakember közben kezdte felismerni, hogy néhány méh kíváncsibb és magabiztosabb, mint a másik.
A PROFESSZOR „FURCSA, ZSENIÁLIS MÉHEKRŐL" IS BESZÁMOLT, AMELY VALAMIVEL JOBBAN TELJESÍTETT, MINT A KOLÓNIA ÖSSZES TÖBBI EGYEDE, VAGY AZ ÖSSZES TÖBBI MÉH, AMELYET TESZTELTEK.
Lars Chittka felfedezte, hogy ezek a rovarok úgy tanulnak a legjobban, ha megfigyelik, hogy más méhek hogyan teljesítenek sikeresen egy feladatot, így „ha egyszer egyetlen egyedet kiképeznek a kolóniában, a készség gyorsan elterjed az összes méhre".
ÁM AMIKOR A TUDÓS SZÁNDÉKOSAN KIKÉPZETT EGY „BEMUTATÓ MÉHECSKÉT", HOGY EGY FELADATOT KEVÉSBÉ OPTIMÁLISAN HAJTSON VÉGRE, AKKOR A „MEGFIGYELŐ MÉH" NEM EGYSZERŰEN LEUTÁNOZTA A LÁTOTT „AKCIÓT", hanem spontán módon fejlesztette a technikáját ahhoz, hogy megoldja a problémát és hatékonyabban elvégezze a feladatot „mindenféle próba és hiba nélkül".
Furcsán viselkedtek egy szimulált póktámadásban
Az új tanulmány szerint ez nemcsak azt mutatja meg, hogy a méhek „szándékosan cselekednek" vagy hogy „tudatában vannak annak, hogy mi a kívánatos cselekedeteinek eredménye, hanem azt is, hogy a fejükben van egy „gondolkodási forma".
Ez egy belső modellezése lehet annak, hogy „hogyan fogom elérni a kívánt eredményt?", ahelyett, hogy csak kipróbálnám – magyarázta Lars Chittka professzor.
A kutatás ezen fázisában a szakember elkezdett azon töprengeni, hogy vajon az ilyen intelligens lényeknek vannak-e érzéseik.
EGY KÍSÉRLETBEN A MÉHEKET SZIMULÁLT PÓKTÁMADÁSNAK TETTÉK KI, MIKÖZBEN AZOK EGY VIRÁGRA SZÁLLTAK.
Utána viszont az egész viselkedésük megváltozott. Összességében tétovázni kezdtek, hogy rászálljanak-e a virágokra, és mindegyiket alaposan megvizsgálták, mielőtt úgy döntöttek, hogy tesznek egy próbát. A rovarok még napokkal a támadás után is ugyanezt a szorongó viselkedést tanúsították. Néha úgy reagáltak, mintha szellemeket látnának; VAGYIS MEGVIZSGÁLTAK EGY VIRÁGOT, ÉS AKKOR SEM SZÁLLTAK ARRA, HA NEM VOLT RAJTA PÓK.
A szakemberek szerint úgy viselkedtek, mintha egyfajta poszttraumás stressz-betegségben szenvednének: idegesebbnek tűntek és bizarr pszichológiai hatásokat mutattak, ami negatív érzelemszerű állapotot jelez.
(Mézerdő méhészet facebook oldala)
