Csodás gyógyulás Pier Giorgio Frassati közbenjárására
A Vatikán két csodát is elismert, amelyeket Boldog Pier Giorgio Frassati közbenjárásának tulajdonítanak, és amelyek lehetővé teszik szentté avatását, amelyre mint ismeretes, szeptember 7-én kerül sor. A közbenjárására történt legutóbbi csoda egy amerikai szeminarista meggyógyulása volt.
Pier Giorgio Frassati (1901. április 6. – 1925. július 4.), a Torinóból származó fiatalember lelkes hegymászó, természetjáró; domonkos harmadrendi, az Actio Catholica tagja, a szegények és a szenvedők barátja volt. Vidámságával és intenzív lelki életével sok embert lelkesített, különösen a fiatalokat. 24 éves korában, gyermekbénulásban halt meg.
A Vatikán két csodát is elismert, melyeket Boldog Pier Giorgio Frassati közbenjárásának tulajdonítanak, és amelyek lehetővé teszik szentté avatását. Szeptember 7-én avatják szentté, miként Boldog Carlo Acutist.
Ferenc pápa 2024. november 25-én dekrétumban ismerte el Juan Gutierrez, a Los Angeles-i érsekség 2023 júniusában pappá szentelt szeminaristájának 2017-ben történt – Boldog Pier Giorgio Frassati közbenjárásának tulajdonított – csodás gyógyulását.
A 38 éves Juan Gutierrez a kaliforniai Camarillóban lévő szeminárium papnövendéke volt, amikor 2017-ben kosárlabdázás közben elszakadt az Achilles-ína. Aggódva a hosszú és fájdalmas rehabilitációs folyamat és annak anyagi vonzata miatt, Gutierrez „nehéz szívvel” ment a szemináriumi kápolnába az MR-vizsgálatot követő napon. Imádság közben Gutierrez arra érzett indítást, hogy kilencedet kezdjen Pier Giorgio Frassati közbenjárását kérve. Néhány nappal a novéna befejezése után újra a kápolnában imádkozott; egyedül volt. Imádság közben szokatlan érzést tapasztalt a sérült lábában.
„Imádság közben hőérzetet tapasztaltam a sérülésem környékén. Őszintén szólva azt gondoltam, hogy talán valami lángra kapott a padok alatt” – emlékezett vissza Gutierrez a 2024. december 16-án tartott sajtótájékoztatón a Los Angeles-i egyházmegye Keresztelő Szent János-plébániáján, ahol jelenleg segédlelkészként szolgál. A szeminarista a karizmatikus megújulási mozgalomban szerzett tapasztalatai alapján emlékezett arra, hogy a hőérzet Isten gyógyításához is társulhat. Az Oltáriszentségre nézett, és sírva fakad. „Mélyen megérintett” – mondta Juan Gutierrez. De nem csak lelkileg érintette meg, fizikailag is meggyógyult. Csodálatos módon újra normálisan tudott járni, és már nem volt szüksége merevítőre.
Robert Sarno, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának egykori tisztviselője, aki püspöki küldöttként vett részt a csodás gyógyulást vizsgáló Los Angeles-i egyházmegyei folyamatban, a CNA-nak elmondta, hogy amikor Juan Gutierrez egy héttel később elment az ortopéd sebészhez, az orvos, „miután látta az MR-felvételt és megvizsgálta a szeminaristát, azt mondta: »Biztosan van valaki a mennyben, aki kedveli Önt.«”
Juan Gutierrez azonnal, minden további nehézség nélkül tudta folytatni a sportolást, amit annyira szeretett. A gyógyulást az egyházmegyei vizsgálat és a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma orvosi bizottságának, teológusok, a bíborosok és püspökök vizsgálata igazolta. Robert Sarno megjegyezte: méltó, hogy egy kosárlabdázó fiatalember kapta a gyógyulást, tekintve, hogy Boldog Pier Giorgio Frassati a sport és a szabadtéri tevékenységek iránti szeretetéről volt ismert.
Pier Giorgio Frassati 1901. április 6-án, nagyszombaton született Torinóban, jómódú családban. Apja a La Stampa című olasz újság alapítója és tulajdonosa volt. Pier Giorgo már fiatalon a szegények felé fordult. 17 éves korában csatlakozott a Páli Szent Vince Társasághoz; szabadidejének nagy részét a szegények, hajléktalanok és betegek, valamint az első világháborúból hazatérő leszerelt katonák gondozásának szentelte.
Vidámságával és intenzív lelki életével vonzotta társait. Egyik önéletrajzírója megfogalmazása szerint „vakmerő sportoló, huncut tréfamester, kérlelhetetlen aktivista, meglepő misztikus” volt.
Az utolsó hegymászásáról készült fényképre a következő mondatot írta: „Verso L’Alto”, ami azt jelenti, hogy „a magaslatok felé” – „lelkesítve a fiatalokat, hogy a magaslatok felé (verso l’alto) vágyjanak, a csúcsra, nem csupán vele a hegycsúcsokra, hanem azért, hogy lássák a teremtés nagyszerűségét és imádják a Teremtőt. (...)
Amikor arról kérdezték, hogyan tudja elviselni a szegények mocskos és büdös otthonainak meglátogatását, azt felelte: (...) »Jézus minden reggel eljön hozzám az Oltáriszentségben, én pedig a látogatását azzal viszonzom, hogy elmegyek és szolgálom a szegényeket«. Az Actio Catholica tagjaként azt mondta: „A jótékonyság nem elég: társadalmi reformra van szükségünk.
Sziénai Szent Katalin írásai és Savonarola prédikációi által sugalmazva, 1922-ben csatlakozott a domonkos világiakhoz, és vette fel a Girolamo testvér nevet. A domonkos család elkötelezett tagjaként mindig a zsebében tartotta a rózsafüzérét és naponta imádkozta” – szerepel Gerard Francisco Timoner III OP november 21-én a domonkos család minden tagjához intézett levelében.
1925. július 4-én Torinóban halt meg járványos gyermekbénulásban, amit valószínűleg a szegények segítése közben kapott el. Az első tünetek, fejfájás, étvágytalanság és láz június 30-án jelentkeztek. Két nappal később, a temetésén összegyűlt tömeg megmutatta Pier Giorgio Frassati tanúságtételének erejét.
1990. május 20-án Rómában, a Szent Péter téren avatták boldoggá. II. János Pál pápa „a nyolc boldogság emberének” nevezte Frassatit, aki „teljesen elmerült Isten misztériumában, és teljesen elkötelezte magát felebarátja állandó szolgálatának”.
Forrás: Courney Mares – Kate Quiñones/CNA; Romkat.ro
Fotó: Ansa; Avvenire; CNA; English.op.org
Magyar Kurír
