XIV. Leó pápa a katolikus influenszerekhez: Legyetek közösségügynökök!
Július 29-én délelőtt jubileumuk alkalmából a Szentatya is köszöntötte a katolikus influenszereket és digitális misszionáriusokat annak a szentmisének a végén, amelyet Tagle bíboros mutatott be a Szent Péter-bazilikában. Három nyelven elmondott beszédében arra biztatta őket, hogy „javítsák meg a hálókat”, hirdessék a békét, és legyenek az igazság hálózatainak építői. Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, béke veletek!
Kedves testvéreim, ezzel az üdvözléssel kezdtük: béke veletek! Milyen nagy szükségünk van a békére ellenségeskedéstől és háborúktól megtépázott korunkban! És milyen nagy erővel hív ma bennünket tanúságtételre a feltámadt Jézus üdvözlése: „Béke veletek!” (Jn 20,19). Béke legyen velünk! Szívünkben és cselekedeteinkben.
Ez az Egyház küldetése: békét hirdetni a világnak! Azt a békét, amely az Úrtól származik, aki legyőzte a halált, aki elhozza nekünk Isten bocsánatát, aki az Atya életét adja nekünk, aki megmutatja nekünk a Szeretet útját!
1. Ez az a küldetés, amelyet az Egyház ma rátok is bíz, akik jubileumotok alkalmából vagytok itt, Rómában; akik azért jöttetek, hogy megújítsátok elkötelezettségeteket a közösségi hálózatok és a digitális környezetek keresztény reménnyel való táplálására. A békét mindenütt kell keresni, hirdetni, megosztani; mind a drámai háborús helyszíneken, mind pedig azok kiüresedett szívében, akik elvesztették életük értelmét, a lelki elmélyedés és a lelki élet ízét. És ma, talán jobban, mint valaha, misszionárius tanítványokra van szükségünk, akik elviszik a feltámadott Jézus ajándékát a világnak; akik hangot adnak annak a reménynek, amelyet az élő Jézus ad nekünk, a világ végső határáig (vö. ApCsel 1,3–8); akik eljutnak mindenhová, ahol várakozó szív, kereső szív, szükséget szenvedő szív van. Igen, a világ végső határáig, az egzisztenciális határokig, ahol nincs remény.
2. Ebben a misszióban van egy második kihívás: a digitális térben mindig „Krisztus szenvedő testét” keressétek minden testvéretekben! Ma egy újfajta kultúra vesz körül bennünket, melyet erőteljesen és mélyen a technológia határoz meg és épít. Rajtunk – rajtatok – múlik, hogy ez a kultúra emberi maradjon. A tudomány és a technológia befolyásolja létmódunkat és világban való létezésünket, egészen odáig, hogy erősen kihat önmagunkról alkotott képünkre, a másokkal és Istennel való kapcsolatunkra. De semmi, ami az emberből és az ő találékonyságából származik, nem torzulhat úgy el, hogy az mások méltóságát csorbítsa. A mi küldetésünk, a ti küldetésetek az, hogy keresztény humanizmus jellemezte kultúrát tápláljunk, és ezt együtt tegyük. Számunkra ez a „hálózat” szépsége.
A kulturális változásokkal szemben a történelem során az egyház sosem maradt passzív; mindig arra törekedett, hogy minden kort Krisztus fényével és reményével világítson meg, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól, hogy megkülönböztesse azt, ami jónak született, attól, ami változtatásra, átalakításra, megtisztításra szorul.
Ma, egy olyan kultúrában, ahol a digitális dimenzió szinte mindenben jelen van, egy olyan korban, amikor a mesterséges intelligencia megszületése új koordinátarendszerbe foglalja mind az egyes ember, mind az egész társadalom életét, ezt a kihívást kell felvállalnunk, elgondolkodva, vajon hiteles-e a tanúságtételünk, mennyire vagyunk képesek meghallgatni és beszélni; másokat megérteni és magunkat megértetni. Kötelességünk, hogy közösen olyan gondolkodást és beszédmódot fejlesszünk ki, amely – korunk gyermekeiként szólva – hangot ad a Szeretetnek.
Nem egyszerűen az a dolgunk, hogy tartalmakat állítsuk elő, hanem az, hogy szívekkel találkozzunk, hogy felkutassuk a szenvedőket, akik rászorulnak arra, hogy megismerjék az Urat, hogy begyógyítsák sebeiket, hogy újra talpra álljanak és életüknek értelmet találjanak; mindenekelőtt önmagunkból és szegénységünkből kiindulva, minden álarcot levetve, és felismerve, hogy első helyen nekünk van szükségünk az evangéliumra. És ezt közösen kell tennünk.
3. Ezzel elérkeztünk a harmadik felhíváshoz: „Menjetek és javítsátok meg a hálókat!” Jézus akkor hívta meg első apostolait, amikor épp halászhálójuk javításával foglalkoztak (vö. Mt 4,21–22). Tőlünk is ezt kéri, sőt, ma azt kéri, hogy újabb hálókat készítsünk: kapcsolati hálókat, a szeretet hálóit, az ingyenes megosztás hálóit, ahol mély a barátság. Olyan hálókat, ahol összeköthetjük, ami elszakadt, ahol kigyógyulhatunk a magányból, nem a követők számát számolva, hanem minden egyes találkozásban a Szeretet végtelen nagyságát megtapasztalva. Olyan hálózatokat, amelyek inkább a másiknak adnak teret, mint saját magunknak, ahol semmilyen „szűrőbuborék” nem zárja ki a leggyengébbek hangját. Olyan hálózatokat, amelyek felszabadítanak, amelyek megmentenek. Olyan hálózatokat, amelyek újra felfedeztetik velünk, milyen jó egymás szemébe nézni. Az igazság hálózatait. Így minden megosztott jó történet egy egyedülálló, hatalmas hálózat csomópontja lesz: a hálózatok hálózata, Isten hálózata.
Legyetek hát közösségügynökök, akik képesek megtörni a megosztottságnak és a polarizációnak, az individualizmusnak és az egocentrizmusnak a logikáját. Legyetek Krisztus-központúak, hogy legyőzzétek a világnak, az álhíreknek, a frivolságnak a logikáját az Igazság szépségével és világosságával (vö. Jn 8,31–32).
Most pedig, mielőtt az áldással köszöntenélek benneteket, az Úrra bízva tanúságtételeteket, szeretnék köszönetet mondani mindazért a jóért, amit tettetek és tesztek életetekben, az álmaitokért, amelyeknek a megvalósulásán dolgoztok, az Úr Jézus iránti és az Egyház iránti szeretetetekért, a szenvedőknek nyújtott segítségetekért, a digitális világ útjain való tevékeny jelenlétetekért.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
