Szakály László: Az újjászületésről (Derek Prince tanítása alapján)
Azt a szellemi megtapasztalást, amelyet a hitre jutás után létrehoz Isten igéje az ember lelkében, újjászületésnek, vagy újonnan születésnek nevezzük. Az újjászületett keresztény egy újfajta szellemi élettel rendelkezik, ezt Isten igéje hozza létre benne, miután hittel befogadta azt a lelkébe, a Szentlélek által.
Jakab apostol írja levelében Istenről ezzel kapcsolatban az 1. fejezet 18-ik versében: „Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.”
Péter apostol is hasonlóan írja le a keresztényeket, első levele első fejezetének 23-ik versében. „…újjászületve nem romlandó, hanem romolhatatlan magból, Isten élő és örökké megmaradó igéje által…”
A természetben is a mag határozza meg, hogy milyen növény fejlődik ki belőle. Így van ez az újjászületéssel is: a mag Istentől való, romolhatatlan: Isten örökkévaló igéje.
Ha a hívő hittel befogadja a szívébe ezt a magot, akkor az abból kikelő élet is olyan lesz mint a mag: isteni, örökkévaló, romolhatatlan. Olyan, mint Isten élete, ami igéjén keresztül az ember lelkében jön. Ezért írja János apostol első levelének harmadik fejezetében a 9-ik versben: „Mind az aki Istentől született bűnt nem cselekszik, mert Isten magja van benne, és nem vétkezhet, mert Istentől született.”
Mivel az Istentől származó mag romolhatatlan, s belőle sarjadó élet is az, tiszta és szent. ezek szerint egy újjászületett keresztény soha többé nem követhet el bűnt? Szerencsére ez az igevers nem ezt állítja!
Az igevers azt állítja, hogy minden újjászületett keresztényben egy teljesen új természet jött létre.
Ezt az új természetet nevezte Pál apostol az Efezus negyedik fejezet 22-24 versében: „új ember”-nek, szembe állítva azt az „ó emberrel”, vagyis azzal a régi, romlott, bukott természettel, amely mindazok felett uralkodik, akik még nem születtek újjá. Ez a két természet teljes ellentétben áll egymással: az „új ember” igaz és szent, az „ó ember” züllött és romlott. Az „új ember” nem tud bűnt elkövetni, mert Istentől született, az „ó ember” viszont, mivel az ember lázadásának és bukásának eredménye, nem képes arra, hogy ne kövessen el bűnöket…
Azt, hogy egy újjászületett keresztény milyen életet él, mindig a benne munkálkodó két természet, az „ó ember” és az „új ember” egymáshoz való viszonya határozza meg.
Mindaddig amíg az „új ember” megfelelő ellenőrzést gyakorol az „ó ember” felett tisztaság, igazságosság és béke uralkodik benne, ha azonban az „ó ember” lehetőséget kap arra, hogy megerősödjön és újra magához ragadja az irányítást, annak elkerülhetetlenül kudarc, vereség és bűn lesz a következménye.
Ezt az ellentétet a következőképpen foglalhatjuk össze: az igazi keresztény, aki újjászületett Isten igéjének romolhatatlan magjából, magában hordozza azt a lehetőséget, hogy a bűn fölött teljesen győztes életet éljen! A meg nem újult embernek, aki soha nem született újjá, nincs más választása csak az, hogy bűnökben éljen, mivel szükségszerűen saját bukott természetének foglya.
(Nézzünk önmagunkba és gondolkodjunk el ezen.)
Az élet minden területén érvényes egy örök törvény: amint egy új élet megszületik legelső és legfontosabb szükséglete az, hogy hozzá jusson a fejlődését és megmaradását biztosító megfelelő táplálékhoz. Ez az alapelv ugyanúgy érvényes szellemi területen is. Ez a szellemi táplálék Isten igéjében található meg az ember számára.
Péter első levelében van szó arról a szellemi táplálékról, amelyet Isten a szellemi növekedés első szakaszához ad. Ez az igerész a levél második fejezetének 1-2-ik versében olvasható: „Vessetek le hát minden gonoszságot, minden álnokságot és képmutatást, irigységet és minden rágalmazást és mint most született kisdedek hamisítatlan szellemi tej után vágyakozzatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre.”
Láthatjuk, hogy Isten a Krisztusban újjászületett szellemi csecsemők számára saját igéjének tiszta tejét rendelte táplálékul és, hogy ez a tej szükséges a növekedéshez és az életben maradáshoz!
Nem véletlenül beszél az ige hamisítatlan, tiszta tejről. Tudjuk, hogy a friss és tiszta természetes tej, ha valami savas vagy avas anyaggal érintkezik tönkremegy, megromlik. ...
Ez szellemi értelemben is igaz, ezért meg kell tisztítanunk a szívünket minden avas, romlást okozó tényezőtől!
Nehogy meghiúsítsák bennünk Isten igéjének jótékony hatását és meggátolják szellemi egészségünket és növekedésünket!
Istennek azonban nem az a szándéka, hogy a keresztények túl hosszú ideig maradjanak szellemi csecsemők. Isten igéje a növekedéshez is tápláló eledelt kínál.
A Máté evangélium 4 fejezet 4-ik versében ezt olvassuk, így válaszol Jézus amikor a Sátán azzal kísérti meg, hogy a köveket változtassa kenyéré.:
„Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.”
