Álhírek és tények a torinói lepelről
A napokban több magyar internetes felületen megjelent egy szenzációsnak tekinthető hír: egy 3D-s kutatás igazolta, hogy a torinói lepel képe egy féldombormű segítségével készült. A tudományosnak mondott felfedezésre Emanuela Marinelli, a La Sapienza Egyetem professzora, aki évtizedek óta kutatja a lepel történetét és számos könyvet is publikált róla, a Nuova Bussola című internetes felületen reagált.
Emanuela Marinelli: Domborműről készült a torinói lepel? Egy téves elképzelés visszatérése
A lepelkép (soha nem bizonyított) hamisságáról szóló időszakos refrén ezúttal egy tudományos követelményektől mentes tanulmányon alapul, amely csak egy dolgot bizonyít: a szent lepel zavarja azokat, akik allergiásak Krisztusra.
Igazán gyanús időzítéssel, éppen amikor a torinói lepelről egy fontos konferenciát tartottak a Missouri állambeli St. Louisban, az ANSA szenzációs hírt tett közzé: a lepel képe egy domborműről készült művészi alkotás. Ezt a brazil Cicero Moraes állította, aki számos történelmi személyiség arcának háromdimenziós számítógépes rekonstrukciójáról ismert.
Moraes a lepel esetében is a kép számítógépes rekonstrukciójának vizsgálatára szorítkozott, „nyílt forráskódú (és ingyenes) szoftver segítségével, amely szabadon letölthető”. Ezt írja cikkében, amely hihetetlen módon az Archaeometry folyóiratban jelent meg, mintha tudományos cikk lenne, de az nem felel meg egy tudományos cikk követelményeinek. Valójában nem veszi figyelembe a lepel vizsgálatának különféle szempontjait: a vászonlepedőt, amely különféle mikronyomokat tartalmaz, például közel-keleti virágport, aloét, mirhát és aragonitot, amely megegyezik a jeruzsálemi barlangokban találtakkal; és amelyen emberi vér található, amit a kendőbe csavart holttest hagyott hátra – olyan kép, amely a vásznat alkotó cellulóz rendkívül felszínes oxidációjával és kiszáradásával jött létre, miután a vér már beszennyezte a szövetet. Moraesnek nem jelent problémát azt állítani, hogy a lepel képét a középkorban készítették, annak ellenére, hogy az egy fényképnegatív jellemzőivel és kódolt háromdimenziós információkkal rendelkezik.
Ő maga is elismeri, hogy munkája nyilvánvalóan elfogult: „A tanulmány nem foglalkozik a képalkotással kapcsolatos fizikai vagy kémiai szempontokkal, mint például a pigmentek jelenléte, a mikroszkópos elemzés vagy a szövet anyagának tulajdonságai, és nem vizsgálja a testnedvek dinamikáját, például a véráramlást. A hangsúly szigorúan módszertani, a digitális modellezésre és a megfigyelt érintkezési minták összehasonlító értékelésére összpontosul.”
Moraes még csak a kezek és lábak helyes helyzetének rekonstruálásával sem fáradozik, amelyek a leplen nyilvánvalóan tükrözöttek a testhez képest: „A modell tükrözött helyzete megmaradt, mivel az eredetileg felül elhelyezett kéz a bal, nem pedig a jobb kéz, mint a jelenlegi tanulmány modelljében. Ez a megközelítés leegyszerűsíti a vizuális anyag létrehozását.” Ezzel a minimalista hozzáállással a lepel Emberének lehajtott fejével és behajlított térdeivel nem törődik. Modellje teljesen kinyújtott, a jobb kéz a bal kézen, a jobb láb pedig a bal lábon van, ellentétben azzal, amit a lepelből következtetnek. És nem alkotja meg a hátoldali kép modelljét sem – ugyan minek vesztegetni rá az időt? Számára ez így is rendben van.
A vér jelenléte nem aggasztja, mivel számára a lepel hamis. Nyilvánvalóan egy másik, 2018-as nyári téves híresztelésre utal, Matteo Borrini és Luigi Garlaschelli álhírére, akik valószínűtlennek tartották a leplen látható vérfolyásokat. Erről is beszéltem akkoriban, mert a történetet, akárcsak ezt, minden újság felkapta, és az is bejárta a világot. De legalább Borrini és Garlaschelli valami konkrétumot alkottak, kísérleteket végeztek. Maga Garlaschelli hívta az embereket a cikk elolvasására. Blogjában ezt írta: „A műben még színes fotók is szerepelnek rólam alsóneműben.” Egy olyan látványosság ez, amit szívesen elkerültünk volna. De dicséretes, hogy ebben az esetben – ahogy Garlaschelli mondja – még csak nem is kért pénzt, ellentétben a korábbiakkal, amikor elismerte, hogy fizetséget kapott a másolat elkészítéséért.
A mi Moraesünk viszont lusta. Ezért a szövetet csak a számítógépen szimulálta. A célja egyszerűen egy holttest jelenlétének cáfolata, azt állítva, hogy a kontaktkép torz. De ez már régóta köztudott, mert amit látunk, az a test merőleges vetülete. A vászon sárgulása mindössze egyötöd ezredmilliméter mélységű, ami merőleges ultraibolya sugárzással magyarázható – Moraesnek azonban ez nem tetszik. Jobb figyelmen kívül hagyni. Mondani sem kell, hogy Moraes nem említi a Torinói Lepel Kutatási Projekt tudományos publikációit sem, amelyek mindent megcáfolnak, amit állít.
Moraes makacs kísérletében, hogy a leplet hamisítványnak nyilvánítsa, rávilágít azokra az anatómiai ellentmondásokra is, amelyeket állítólag egy másik, az Archaeometry folyóiratban tavaly nyáron megjelent, Elio Quiroga Rodríguez által írt cikk is bemutatott. De ravaszul hallgat a cikk kritikájáról, amelyet Tristan Casabiancával és Louis Cadorral közösen publikáltam magában az Archaeometry folyóiratban. Hihetetlen, hogy az Archaeometry tudományos bírálói elfogadtak egy ilyen eljárást. És hogy egy tudományos folyóirat egy hétköznapi számítógépes játékot úgy fogad el, mintha komoly munka lenne.
Ugyanilyen meglepő, hogy a hír vírusként, újságról újságra terjed anélkül, hogy bármilyen kritikát megfogalmaznának a tartalmával kapcsolatban. Még a jó hírű lapok, mint például a La Stampa és a La Repubblica is terjesztik. Mindent készpénznek vesznek, és úgy tálalják az olvasóknak. Az újságírók a szájhagyományra hagyatkoznak. Néha, ami még rosszabb, eltúlozzák a híreket, vagy egy másik feltételezett szakértőnek adnak hangot, aki még jobban felvilágosíthat minket. A La Stampa azt is állítja, hogy a munkát „egy Cicero Moraes nemzetközi szakértő vezette csapat” végezte. A La Repubblica teret ad a lepel hitelességét tagadó, kihagyhatatlan történész, Andrea Nicolotti kommentárjának is: „Cicero Moraesnek igaza van, de a kutatása nem különösebben forradalmi. Legalább négy évszázada tudjuk, hogy a lepel testképe biztosan nem jöhetett létre egy háromdimenziós testtel való érintkezés révén.”
Így a manipulált álhírek és hamis bizonyosságok közepette a nagyközönség eltévedve, teljes zavarodottságban van. Ez a helyzet, de reagálnunk kell – és ezt tesszük is – mindenki érdekében. Egy dolog biztos: a torinói lepel igencsak zavaró bizonyos körök számára, különösen azoknak, akik allergiásak Jézus Krisztusra. És ez a legnagyobb bizonyíték arra, hogy a lepel hiteles.
Fordította: Perger Gyula, az Ecclesia Szövetkezet elnöke
Fotó: Ecclesia Szövetkezet; Vatican News
Magyar Kurír
