Leó pápa: A legsötétebb órában is szabadok maradunk szeretni!
A Szentatya augusztus 27-én délelőtt a VI. Pál teremben tartotta az általános kihallgatást. Ennek keretében folytatta a Jézus Krisztus, a mi reménységünk című jubileumi katekézissorozatot. Olasz nyelvű mai beszédének témája: Az átadás. „Kiket kerestek?” (Jn 18,4).
A Szentatya más nyelveken is összefoglalta katekézisét, üdvözölte a jelen lévő híveket. Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és apostoli áldással zárult, de ezt követően a pápa még köszöntötte a termen kívül várakozókat, és átment a Szent Péter-bazilikába is üdvözölni azokat, akik nem fértek be a VI. Pál terembe, és a kihallgatást kivetítőn követték.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim!
Ma egy olyan jelenetnél állunk meg, amely Jézus kínszenvedésének kezdetét jelzi: ez az Olajfák kertjében történt elfogatása. János evangélista a tőle megszokott mélységgel nem egy rémült Jézust mutat be, aki menekül vagy elrejtőzik. Ellenkezőleg, egy szabad embert ábrázol, aki előlép és elsőként szólal meg, nyílt arccal néz szembe azzal az órával, amelyben a legnagyobb szeretet fénye ragyoghat fel.
„Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: »Kit kerestek?«” (Jn 18,4). Jézus tudja. Ennek ellenére úgy dönt, hogy nem hátrál meg. Átadja magát. Nem gyengeségből, hanem szeretetből. Olyan teljes, olyan érett szeretetből, mely nem fél az elutasítástól. Jézust nem elfogják: ő maga hagyja elfogni magát. Nem egy letartóztatás áldozata, hanem egy adás létrehozója. Ebben az önmagát odaadó tettben az emberiség megváltásának reménye nyer konkrét alakot: tudni, hogy még a legsötétebb órában is szabadok maradhatunk arra, hogy mindvégig szeressünk.
Amikor Jézus azt válaszolja, hogy „én vagyok”, a katonák a földre rogynak. Ez egy titokzatos mondat, hiszen ez a kijelentés a bibliai kinyilatkoztatásban magának Istennek a nevére utal: „Én vagyok.”
Jézus feltárja, hogy Isten jelenléte épp ott mutatkozik meg, ahol az ember igazságtalanságot, félelmet, magányt tapasztal. Az igazi fény éppen ott kész felragyogni, nem tartva attól, hogy a közeledő sötétség elnyomja.
Az éjszaka közepén, amikor minden összeomlani látszik, Jézus megmutatja, hogy a keresztény remény nem valóságtól való menekülés, hanem döntés. A remény magatartása egy olyan mély imának a gyümölcse, amelyben nem azt kérjük Istentől, hogy megkíméljen a szenvedéstől, hanem hogy legyen erőnk kitartani a szeretetben, annak tudatában, hogy a szeretetből, szabadon odaadott életet senki sem veheti el tőlünk.
„Ha engem kerestek, ezeket engedjétek el” (Jn 18,8).
Letartóztatásakor Jézus nem azzal törődik, hogy magát mentse: csak azt akarja elérni, hogy barátai szabadon távozhassanak. Ez azt bizonyítja, hogy az ő áldozata a szeretet igazi cselekedete.
Jézus csak azért hagyja, hogy az őrök elfogják és börtönbe vessék, hogy tanítványai szabadon távozhassanak.
Jézus életének minden napját erre a drámai és magasztos órára való felkészülésként élte le. Ezért van ereje ahhoz, hogy amikor eljön, ne keressen kiutat. Szíve jól tudja, hogy életének szeretetből való elvesztése nem kudarc, hanem titokzatos termékenység hordozója. Mint a búzaszem, mely a földbe hullva nem marad magára, hanem meghal és termékennyé válik.
Jézus is zavarodottá válik egy olyan út előtt, amely látszólag csak a halálba és a végbe vezet. De meg van győződve arról is, hogy csak a szeretetből elvesztett életet lehet végül újra megtalálni. Ebben rejlik az igazi remény: nem abban, hogy megpróbáljuk elkerülni a fájdalmat, hanem hogy hiszünk abban, hogy még a legigazságtalanabb szenvedések között is ott rejlik az új élet magja.
És mi a helyzet velünk?
Mi sokszor az életünket, a terveinket, a biztonságunkat védjük, és nem vesszük észre, hogy így egyedül maradunk. Az evangélium logikája más: csak az hoz virágot, amit odaadunk, csak az ingyenessé váló szeretet hozhatja vissza a bizakodást ott is, ahol minden elveszettnek tűnik.
Márk evangéliuma egy olyan fiatalemberről is beszámol, aki Jézus letartóztatásakor meztelenül elmenekül (Mk 14,51). Ez egy rejtélyes, ugyanakkor nagyon is beszédes kép. Miközben követni próbáljuk Jézust, mi is átélünk meglepetésszerűen érkező helyzeteket, melyek megfosztanak bizonyosságainktól. Ezek a legnehezebb helyzetek, amikor kísértésbe esünk, hogy elhagyjuk az evangélium útját, mert a szeretet lehetetlen útnak tűnik számunkra. Az evangélium végén mégis egy fiatalember lesz az, aki a feltámadást meghirdeti az asszonyoknak, immár nem meztelenül, hanem fehér ruhába öltözve.
Ez hitünk reménysége: bűneink és tétovaságaink nem akadályozzák meg Istent abban, hogy megbocsásson nekünk, és újra felébressze bennünk a követés vágyát, hogy képessé tegyen bennünket arra, hogy odaadjuk életünket másokért.
Kedves testvéreim, tanuljuk meg mi is átadni magunkat az Atya jóakaratának, és engedjük, hogy életünk válasz legyen a kapott jóra. Az életben nincs szükség arra, hogy mindent irányításunk alatt tartsunk. Elég, ha mindennap szabadon a szeretetet választjuk.
Ez az igazi remény: tudni, hogy Isten szeretete még a megpróbáltatás sötétjében is megtart bennünket, és az örök élet gyümölcsét érleli meg bennünk.
XIV. Leó pápa felhívása az általános kihallgatás végén:
Múlt pénteken imával és böjttel kísértük a háborúk miatt szenvedő testvéreinket. Ma ismét nyomatékos felhívást intézek mind az érintett felekhez, mind a nemzetközi közösséghez, hogy vessenek véget a Szentföldön zajló konfliktusnak, mely sok rettegést, pusztítást és halált okozott.
Kérem, hogy bocsássák szabadon az összes túszt, állapodjanak meg tartós tűzszünetben, könnyítsék meg a humanitárius segélyek biztonságos bejutását, valamint csorbítatlanul tartsák tiszteletben a humanitárius jogot, különösen a polgári lakosság védelmére vonatkozó kötelezettséget, valamint a kollektív büntetésnek, a megkülönböztetés nélküli erőszak alkalmazásának és a lakosság erőszakos kitelepítésének tilalmát.
Csatlakozom a jeruzsálemi görögkeleti és latin pátriárka közös nyilatkozatához, akik tegnap azt kérték, hogy „vessenek véget az erőszak spiráljának, vessenek véget a háborúnak, és az emberek közös javának adjanak elsőbbséget”.
Könyörögjünk Máriához, a Béke Királynőjéhez, a vigasztalás és a remény forrásához: közbenjárása nyerje el a megbékélést és a békét azon a mindenki számára oly kedves földön!
Üdvözlő szavak a VI. Pál termen kívül várakozó hívőkhöz:
Jó napot kívánok ismét! Köszönöm türelmeteket! Köszönöm mindenkinek a türelmét, és azt, hogy eljöttetek, ami nagyon szép jele a hitben való egységünknek. Mindannyian meg akarjuk újítani a hitünket. Ma Szent Mónika ünnepe van, holnap Szent Ágostoné, aki arra biztatott mindannyiunkat, hogy mindig egységben legyünk Krisztusban. Éljük meg ezt a hitet zarándoklatunk során!
Köszöntelek benneteket, bresciaiak, akik ma itt vagytok!
És a mindenható Istennek: az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek áldása szálljon le rátok és maradjon veletek mindenkor! Ámen.
Üdvözöllek benneteket, és köszönetet mondok nektek!
Üdvözlő szavak a Szent Péter-bazilikában várakozó hívőkhöz:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Béke veletek!
Azt hiszem, követtétek az egész kihallgatást. Köszönöm jelenléteteket és türelmeteket! Ez is Isten Lelke jelenlétének a jele. Az életben oly sokszor szeretnénk azonnal választ kapni, azonnali megoldást kapni, de Isten valamiért megvárakoztat bennünket, és sok mindent kell megtanulnunk. De, ahogy maga Jézus is tanítja, meg kell lennie bennünk annak a bizalomnak, amely tudatja velünk, hogy Isten fiai és leányai vagyunk, és hogy Isten mindig megadja kegyelmét nekünk. Nem mindig veszi el a fájdalmunkat, nem mindig veszi el a szenvedésünket, de azt mondja, hogy közel van hozzánk. Isten mindig velünk van, és meg kell újítanunk ezt a hitet. Isten mindig velünk van, s ezért vagyunk boldogok.
Testvéreim, Isten áldjon meg mindannyiatokat ezen a napon, járjon veletek, velünk, mint egyházzal, és segítsen, hogy mindig egy család legyünk, a hit közössége, mely tanúságot tesz a világban Isten szeretetének jelenlétéről.
Most megáldalak mindannyiatokat, és kérem az Urat, hogy kegyelem, szeretet és irgalom szálljon le mindannyiatokra.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
