Egy felmérés eredménye a gyerekek iskolába járási módjáról
Egy nemrég végzett felmérés szerint, amely a gyerekek iskolába járási szokásait próbálta feltérképezni, az alsós gyerekek 61 százalékát autóval viszik iskolába, és bár ekkor még többségük gyalog vagy biciklivel járna be, mire felsősök lesznek, már ők is inkább autóval járnának.
A felmérés arra jutott, hogy általánosságban az autós szülők igénye, vagyis a tényleges közlekedés teljesen más, mint a gyermekeik által vágyott közlekedés. Jó-e az, ha negligáljuk az alsós gyerekek vágyát az önálló, aktív közlekedésre? Hogyan értékeljük azt a fejleményt, hogy idővel elmegy ettől a kedvük?
Az Értékterv Kft. az Aktív Magyarország Államtitkárság elvi támogatásával végzett egy leegyszerűsített, teljesen anonim vizsgálatot, amiben a résztvevőket semmivel sem jutalmazták. Ebben a legfontosabb partnerek az önként részt vevő iskolák és a pedagógusok voltak, akik a megadott kérdésekkel minden osztályban elvégezték a felmérést.
A diákoknak az alábbi kérdésekre kellett válaszolniuk: Egy átlagos napon jellemzően milyen közlekedési módot használva jut el az iskolába? Ha szabadon választhatna (és az összes mód reálisan elérhető lenne), akkor milyen közlekedési módot használva járna iskolába a legszívesebben? Ugyanarról a településről/kerületből jár-e iskolába, ahol az iskola is van?
A felmérést összesen 38 iskola 646 osztályában végezték el 2022–2025 között, a megkérdezett diákok száma 14 823 fő volt.
A felmérés legfontosabb eredményei:
Az első öt évfolyamon a gyerekek kb. 70 százaléka gyalog vagy biciklivel akarna iskolába járni. Jelentős részüket ennek ellenére autóval viszik be a suliba.
A kisebb gyerekeket hordják autóval a leginkább (az alsós gyerekek 61 százalékát). Ahogy nőnek, egyre önállóbban közlekednek: felső tagozatban a diákok 39 százalékát, a középiskolások 21 százalékát viszik autóval. Az összes megkérdezettet tekintve az autóval hordott diákok nincsenek többségben (tehát a szüleik sem).
Az alsósok 79 százaléka, a felsősök 76 százaléka, a középiskolások 49 százaléka érkezik az iskolával azonos településről (kerületből) – azaz nincs túl messze az iskola.
Az 5–6. osztály után a gyaloglási-kerékpározási hajlandóság „bezuhan”, a gyerekek kedve jóformán elmegy tőle, és körülbelül 45-50 százalékuk már autóval vagy motorral járna legszívesebben.
A nyilvánosan elérhető eredményekből kiderül, hogy az állóképességi eredmények az életkor előrehaladtával romlanak az iskolásoknál.
Azaz a gyerekek állóképessége romlik – és a gyerekek kedve, vágya arra, hogy aktívan mozogva menjenek iskolába, szintén romlik az idő előrehaladtával. Évtizedekkel korábban más volt a helyzet. 1986-ban a Közlekedési Minisztérium végzett hasonló felmérést. A húszezer háztartásra kiterjedő reprezentatív kutatás egyik ábrája településtípusonként, közlekedési módonként mutatta be az iskolába való (és más célú) utazásokat. Akkoriban az oktatási indokú utazások közt az autózás minden településtípusnál 2-3 százalék körüli volt.
A kisvárosokban, ahol feltehetően nem volt jó közösségi közlekedés, körülbelül 20 százalék volt a kerékpározás, és mintegy 75 százalék a gyaloglás részaránya az iskolával összefüggő összes utazásból. A közepes és nagyvárosokban a közösségi közlekedés aránya 20–40 százalék, és 55–75 százalék a gyaloglás. Nem véletlenül az az X generáció és a még idősebbek alapélménye, hogy iskolába annak idején szinte mindenki gyalog, busszal, villamossal esetleg biciklivel indult el reggelente.
(telex.hu)
