XIV. Leó pápa: Alázattal hallgassátok meg egymást, s az egységen munkálkodjatok!
Szeptember 1-jén, hétfőn este a római Sant’Agostino in Campo Marzio-bazilikában a Szentatya volt a főcelebránsa a Szent Ágoston-rend száznyolcvannyolcadik egyetemes káptalanját megnyitó szentmisének. XIV. Leó pápa, aki maga is ágostonos szerzetes, a mise olvasmányaiból kiindulva a meghallgatást, az alázatot és az egységet kötötte rendtársai szívére. Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes homíliájának fordítását közreadjuk.
Kedves Nővéreim és Fivéreim!
[Angolul] Alejandro Moral generális perjel atya, Luis és Wilder püspök testvéreim, és mindannyian Ágoston-rendi rendtársaim, fivéreim és nővéreim, akik itt vagytok.
Mielőtt elkezdeném az előkészített hivatalos homíliát, csak üdvözölni szeretnélek mindannyiatokat. És azt mondom azoknak, akik értik az angolt, de nem értik az olaszt: imádkozzatok a Szentlélek ajándékáért! És talán ez alatt a rövid idő alatt, amikor Isten igéjéről elmélkedünk, és elgondolkodunk azon, amit az Úr kér mindannyiatoktól, akik most elkezditek ezt a rendes egyetemes káptalant, imádkozzatok, hogy ne feltétlenül azt az ajándékot kapjátok meg, hogy minden nyelvet megértsetek vagy minden nyelven beszéljetek, hanem annak ajándékát, hogy meghallgassatok, annak ajándékát, hogy alázatosak legyetek, s
annak ajándékát, hogy előmozdítsátok az egységet, a rendben, az egész rendben, az egész Egyházban és a világban.
[Olaszul] Ezt az eucharisztiát akkor ünnepeljük, amikor elkezdődik az egyetemes káptalan, mely kegyelmi időszak az Ágoston-rend számára, és kegyelmi időszak az egész Egyház számára. Ebben a Szentlélekről szóló votív misében azt kérjük, hogy napról napra ő vezesse munkátokat, aki által Krisztus szeretete a szívünkben lakozik (vö. Róm 5,5).
Egy ókori szerző, amikor a pünkösdről (vö. ApCsel 2,1–11) beszél, úgy írja le azt, mint „a Lélek bőséges és ellenállhatatlan kiáradását” (Vak Didümosz: De Trinitate, 6, 8: PG 39, 533). Kérjük az Urat, hogy nálatok is így legyen: hogy
az ő Lelke „bőséges és ellenállhatatlan” módon minden emberi logika fölé kerekedjen, hogy valóban a harmadik isteni személy legyen a következő napok főszereplője!
A Szentlélek beszél, ma ugyanúgy, mint a múltban. Teszi ezt a „penetralia cordis”-ban, a testvéreinken és az életkörülményeken keresztül.
Ezért fontos, hogy a káptalan légköre – az Egyház százados hagyományával összhangban – a meghallgatás légköre legyen, Isten meghallgatásáé, a többiek meghallgatásáé.
Amikor Szent Ágoston atyánk a pünkösdről elmélkedik, egy olyan eszmefuttatást hallunk tőle, amely – úgy gondolom – igen hasznos lehet számotokra megbízatásotok teljesítése során.
Szent Ágoston arra a provokatív kérdésére válaszol, hogy miért nem ismétlődik meg ma is a „glosszolália” [a nyelveken szólás] rendkívüli jele, mint egykor Jeruzsálemben. Ágoston ezt mondja:
Eleinte minden hívő […] minden nyelven beszélt […]. Most pedig a hívők összessége beszél minden nyelven. Ezért most is minden nyelv a miénk, mert a beszélő test tagjai vagyunk” (269. homília, 1).
Szeretteim, itt együtt, ti Krisztus minden nyelven beszélő testének vagytok a tagjai. Ha nem is beszélitek a világ összes nyelvét, de bizonyára beszélitek mindazokat, amelyekről Isten tudja, hogy szükségesek annak a jónak a beteljesedéséhez, amelyet gondviselő bölcsességében rátok bíz.
Úgy éljétek meg tehát ezeket a napokat, hogy őszintén törekszetek kommunikálni és megérteni, s ezt nagylelkű válaszként tegyétek a világosságnak és a kegyelemnek arra a nagy és egyedülálló ajándékra, amelyet a mennyei Atya ad nektek azzal, hogy ide összehívott benneteket, épp titeket, mindenki javára.
És elérkeztünk a második ponthoz: mindezt alázattal tegyétek. Amikor Szent Ágoston azt magyarázza, hogy a Szentlélek az évszázadok során sokféle módon áradt ki a világra, ezt a sokféleséget úgy érti, mint felhívást arra, hogy
váljunk kicsinnyé Isten cselekvésének szabadsága és kifürkészhetetlensége előtt (uo. 2).
Senki se gondolja, hogy egymagában mindenre tudja a választ. Mindenki nyitottan ossza meg, amije van. Mindenki hittel fogadja, amit az Úr sugall, annak tudatában, hogy „amennyivel magasabb az ég a földnél” (Iz 55,9), az ő útjai annyira múlják felül a mi útjainkat, az ő gondolatai a mi gondolatainkat. Csak így lesz képes a Lélek „tanítani” és „emlékeztetni” arra, amit Jézus mondott (vö. Jn 14,26), bevésve azt szívetekbe, hogy minden egyes szívverés egyediségében és megismételhetetlenségében terjedjen belőle annak visszhangja.
Van azonban még egy gondolat, melyet szeretnék kiemelni abból, amit az ige liturgiája ma felkínál nekünk: az egység értékét.
Az olvasmányban Szent Pál olyan leírást ad a korinthusi közösségről, amely könnyen alkalmazható a ti káptalanotokra. Itt ugyanis szintén „a Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele” (1Kor 12,7), itt szintén „mindezt egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek” (1Kor 12,11), és rólatok is elmondható, hogy „a test […] egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is” (1Kor 12,12). Az egység legyen erőfeszítéseitek feltétlen tárgya, sőt,
az egység legyen együttes cselekvésetek és munkálkodásotok ellenőrzésének kritériuma is, mert ami egyesít, az őtőle van, ami viszont szétválaszt, az nem lehet őtőle.
E tekintetben is Szent Ágoston van segítségünkre, aki továbbra is a pünkösdi csodát magyarázva megjegyzi: „Ahogy akkor a különböző nyelvek, melyeket az ember beszélni tudott, a Szentlélek jelenlétének jelei voltak, úgy most az egység iránti szeretet […] az ő jelenlétének a jele (uo. 3). Majd így folytatja: „Ahogy ugyanis a lelki emberek az egységnek örülnek, a testi emberek mindig az ellenkezést keresik” (uo.). Ezért felteszi a kérdést: „Lehet-e nagyobb erő az istenfélő életben, mint az egység iránti szeretet?”, és így zárja: „Akkor lesz bennetek a Szentlélek, amikor beleegyeztek, hogy szívetek őszinte szeretettel az egységhez ragaszkodjon” (uo.).
Meghallgatás, alázat és egység, ez az a három – remélem, hasznos – javaslat, amelyet a liturgia a következő napokra nektek ad.
Arra biztatlak benneteket, hogy tegyétek őket magatokévá, elismételve azt az imádságot, amelyet e mise elején az Úrhoz intéztünk: „Kérünk, Istenünk, világosítsa meg lelkünket a vigasztaló Szentlélek, aki tőled származik, és vezessen el minket a teljes igazságra, amint szent Fiad megígérte” (vö. Római misekönyv, A Szentlélekről, B, könyörgés, Szent István Társulat, Budapest, 2022, 1003).
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media; Vatican News
Magyar Kurír
