Henri Matisse és a Rózsafüzér kápolna
1941-ben Henri Matisse francia művésznél hasi rákot diagnosztizáltak. Egy bonyolult műtétet túlélt ugyan, de a következmények kerekesszékhez kötötték, és sokszor ágyhoz is szegezték. Bárki más számára ez a kreatív élet végét jelenthette volna – de nem Matisse számára.
A nizzai Cimiez negyedben, a Hôtel Régina apartmanjából alakította át lábadozását egy új kezdetbe. Ott, lepedők és mankók között született meg egyik legjelentősebb műve: a Rózsafüzér-kápolna terve a velencei Santa Maria del Rosario templomban.
Színes papírból és ollóval, sértetlen képzeletének erejével olyan üvegablakokat alkotott, amelyek fényárba borították a falakat, egyszerű vonalú freskókat, amelyek a tisztaságot idézték, és olyan bútorokat, amelyekből szinte sugárzott a spiritualitás. Úgy nevezte ezt: „életem fő műve”.
Az a kép, amelyen a testileg meggyengült férfi mégis új világokat hoz létre, a művészi ellenállás szimbólumává vált. Matisse sosem adta fel. Haláláig, 1954-ig dolgozott, maga mögött hagyva egy olyan örökséget, amely bizonyítja: a művészetnek, ha valóban mélyről fakad, nincs szüksége erős testre – elég hozzá az elszánt lélek.
