Magyar püspök a román katolikus egyház élén
A Romániai Katolikus Püspöki Konferencia őszi ülését Kolozsváron tartják szeptember 4–6. között. Szeptember 5-én a főpásztorok új elnököt választottak Böcskei László nagyváradi megyéspüspök személyében. Az eseményt sajtótájékoztató keretében jelentették be, amelynek végeztével az új elnök e minőségében nyilatkozott a Romkat erdélyi katolikus portálnak:
– Minket, kívülállókat váratlanul ért ez a történés. Mennyire volt ez várható, vagy meglepő belülről nézve?
– Annyiban volt meglepő, mert eddig még nem volt arra példa, hogy az úgymond megszokott menet szerint nem bukaresti, hanem más megyéspüspököt válasszanak a püspöki konferencia elnöki tisztségébe. E választás elfogadását
úgy szeretném megélni, mint egy új feladatot. Ez nem egy titulus, egy cím hozzáadása az eddigihez.
Ilyen értelemben számítok az érsek és püspök atyák segítségére, támogatására, hogy azokra a kérdésekre, azokra a felmerülő problémákra, amelyekkel szembesülünk – akár mint Katolikus Egyház az országban, akár egyenként és külön-külön az egyházmegyékben –, tudjunk megfelelőképpen válaszokat találni; helytállni, megfelelni.
– A közvélemény valójában azt sem tudta, hogy egyáltalán most elnök választására kerül sor. Ez benne volt a tervekben?
– Igen, benne volt a napirendi pontok között. Mi két-, illetve háromrítusú konferenciát képezünk, ami már eleve egy különlegesség, ha nézzük a világegyházat. A római katolikus egyház latin szertartású, a görögkatolikus keleti szertartású egyház, illetve az örmény katolikus egyház is képviselve van Kovács Gergely érsek által, aki az örmény katolikusok kormányzója egyben. A püspöki konferencia jelenleg érvényben lévő szabályzata szerint hároméves turnusokban működik az elnökség, mégpedig úgy, hogy a görögkatolikus részről a görögkatolikus egyház nagyérseke az, aki az elnöki tisztet viseli és teljesíti, amikor pedig a latin rítusú kerül sorra, a római katolikus egyház részéről választott püspök. Háromévenként váltják egymást a most érvényes statútum szerint. Az előírásoknak megfelelően olyan püspök választható, aki az előtte álló hároméves időszakban nem éri el a 75. életévet, hiszen 75 éves korában minden püspöknek be kell adnia lemondását a Szentatyának.
– Mennyire volt egyértelmű ez a választás vagy felkérés?
– Csak annyit mondhatok, hogy nem jelentett nagy problémákat, illetve feszültségeket semmiképpen nem idézett elő. (...) tudatában vagyok annak, hogy ez egy pluszfeladat, felelősség, még ha nem is látszik kifelé. Kötelessége az elnöknek, hogy valahogy összetartsa és egyensúlyban tartsa a püspöki konferencia működését. Annyiban is
fokozott ez a feladat, mert beszélünk latin és keleti rítusról, többségében magyar nyelvű egyházmegyékről és román nyelvű egyházmegyékről; valahogyan ezt egyensúlyban kell tartani, működőképessé kell tenni, úgy, hogy az egység nyilvánuljon meg az egészben – ez a fő célunk.
– Az egységre törekvésről már temesvári egyházmegyésként sok tapasztalatot szerzett. Váradon is látható, hogy van erre törekvés. Erre a feladatra van valamilyen konkrét programja, célkitűzése? A jövendő időszakra mi az elképzelése?
– Mivel nem számítottam konkrétan erre a megválasztásra,
nem mondhatom, hogy van programbeszédem. De azt tudom, hogy vannak olyan kérdéskörök, ahol már maga a helyzet is rákényszerít arra, hogy leüljünk, egyeztessünk, beszéljük meg, hogy körülbelül hogy haladjunk a jövő felé.
Itt van az Egyház szociális tevékenysége, a Caritas-szervezetek, más szervezetek. Itt van egy új gazdasági helyzet; látjuk, hogy mennyiféleképpen megpróbálják az eddigi tevékenységünket az új törvények és azoknak az alkalmazása, megszorítások, átszervezések – ez mind-mind érinti az Egyház szociális tevékenységét, olykor el is bizonytalaníthatja, veszélyeztetheti is. (...) nem elég az, hogy az egyik vagy másik egyházmegye gondolja át a tevékenységét, hanem össze kell hangolni.
A másik terület a tanügy, a nevelés. Eddig is tevékenykedtünk, és itt szeretném azt elmondani, hogy a katolikus oktatás ügye a bukaresti érsek koordinálása alatt áll.
Az elmúlt években sikerült elérni azt, hogy a magyar nyelvű területeken, illetve a nem román nyelvű egyházmegyékben a helyi sajátosságokat is figyelembe véve tudjuk megszervezni az iskolai hitoktatást, a hitoktatók képzését, a megfelelő anyagok előkészítését.
Eredményesnek mondható tevékenység van mögöttünk ilyen téren, és ezt tovább szeretnénk vinni, összehangolva a nagy többséggel – és amikor azt mondom, hogy nagy többség, akkor a román nyelvű hitoktatásra, a görögkatolikus hitoktatásra gondolok; és ott van a nem román nyelv, a magyar nyelvű egyházmegyék jelenléte. Ilyen szempontból nagyon jó eredményekkel állhatunk elő.
Mennyire aktuális az, hogy a hitoktatók katedrái biztosítva legyenek, legyenek órák, ez össze legyen hangolva. Az egyébként is megbolygatott iskolai hálózatban nekünk ott kell lennünk. Jó, ha egy egyházmegye tesz valamit, de közösen többre megyünk. Gondolok a többi keresztény felekezettel való együttműködésre is, mert csak így tudjuk a keresztény értékeket szolgálni. Beleértjük itt a román ortodox egyház szerepvállalását is, ami sokszor mérvadó, nagy többségről lévén szó, de nagy-nagy segítség lehet érdekeink képviseletében. Nem szabad ettől elzárkózni.
Ott vannak a pasztorális kérdések is, nagyon fontos, ha tanulni tudunk egymástól. (…)
– Olyan téren lát-e valamilyen lehetőséget, hogyan lehet jobban megjelenni, jelen lenni az ország nem katolikus többségi közvéleménye előtt?
– Amikor megszületett ez az eredmény, hirtelen az jutott eszembe, hogy egyrészt az egység fontos, amiről már szó volt, a másik pedig, hogy
a mi feladatunk nem más, mint hogy Krisztus arcát tegyük ismertté az emberek előtt.
Ezt mindenféle eszközzel meg kell próbálni. Meg kell szólítani mindazokat, akik erre nyitottak tudnak lenni, akik alkalmasak arra, hogy hiteles tanúságot tegyenek a mai világban Jézus Krisztusról és Isten irántunk megmutatott szeretetéről. Ide tartozik az is, hogy a Katolikus Egyház az eszköztárából mindent felhasználva építő, alkotó jelenlét legyen. (...)
– Nagyon jó kapcsolatok alakultak ki már korábban a magyar püspöki karral. Gondolom, hogy ez folytatódik. Más vonatkozásban van-e kapcsolat az európai püspöki karokkal?
– Eddig is voltak ilyen kapcsolatok, és vannak rendszeresen. A Romániai Katolikus Püspöki Konferencia kapcsolatban van az Olasz Püspöki Konferenciával, a francia, a spanyol, az európai püspöki tanáccsal, a püspöki karok tanácsával. Természetes, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával már hagyományt alkottunk, hiszen minden évben találkozunk, és most ott is megtörtént a választás; már alkalmas az idő, hogy egyeztessük a következő találkozás helyét, idejét. Az elmúlt évben egyébként Bukarestben sikerült ezt megszervezni. Korábban pedig voltunk Budapesten, Esztergomban, Győrben, többször is Váradon. Továbbra is fontosnak tartom, mert az ismétlődő találkozások sorozata oda is elvezet, hogy jobban megismerjük egymást, és nagyobb bizalommal tudunk beszélni egymással. Valahogy megnyílnak azok a kiskapuk, amelyeket néha zárva tartunk, mert nem merjük feltárni. Mind a két részről úgy éreztük, hogy ezek már nem annyira formális találkozók, hanem tényleg van miről beszélni; meg tudjuk osztani egymással a tapasztalatokat, látjuk, hogy nemcsak mi szembesülünk nehézségekkel, hanem mások is, és valamiféleképpen jobban látjuk a közös utat. Ennek konkrét jelei is voltak, az elmúlt évben Szent István-napon a bukaresti érsek úr volt a Szent István-búcsú meghívottja. Ez is az ilyen kapcsolatok eredménye. Természetes, hogy időben lehet ezeket így kiépíteni. Azt hiszem, hogy ebben van a mi – ha szabad úgy mondanunk – sikerünknek a kulcsa, hogy tesszük a mi feladatunkat. Még akkor is, ha nem mindig azokat a válaszokat kapjuk például itt, helyi szinten az ortodoxiától, vagy másoktól, amit elvárnánk. De tenni kell a lépéseket, dolgozni kell türelemmel, megfelelő alázattal és tisztelettel, és akkor a jó Isten is megteszi a magáét, és biztos, hogy szépen alakulhat a romániai katolikus egyház jövője. (...)
A teljes interjú ITT olvasható.
Szöveg: Bodó Márta
Fotó: Bodó Márta, Cziple Hanna Gerda, Merényi Zita
Forrás: Romkat.ro
Magyar Kurír
