A szeretet hármas köréről
"Bevallom, én az országhatáron se szívesen megyek át. Azt is nehezen tudom elfogadni, amikor szülők arra biztatják gyerekeiket, hogy menjenek külföldre és éljenek ott, mert ott jobb lesz nekik. Lehet, de milyen áron? Mikor érik utol ott is őket az itt hátrahagyni vélt anyagi és lelki problémák? Ami pedig ennél is komolyabb kérdés: vajon véletlenül születtünk ebben az időben, erre a helyre? Talán annyira reménytelen hazánk helyzete, hogy innen már menekülni kell?
Mélységes hitem, hogy Isten nem kockázik velünk. Mindannyiunkat abban az időben és arra a helyre hívott életre, ahol a legnagyobb esélyünk van az üdvösségre – és ha ez igaz, akkor itt és most feladatunk van, annál is inkább, mert Isten a Szentírás tanúsága szerint nem csak egyes emberként, hanem népként is megítél minket. Az örök hazában sem veszítjük el nemzetiségünket, és ottani helyünk, de itteni felemelkedésünk vagy lesüllyedésünk sem független ettől.
Tulajdonképpen a szeretet hármas körét kell megélnünk. Az első Isten felé irányul, ez a személyes életszentség útja a főparancs szerint: szeresd Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből… Ez a személyes tisztulás, gyógyulás, szabadulás és életrendezés útja, az Istennel való egyesülés útja, hogy szentek legyünk, Isten felhívása szerint a Szentlélek kegyelmei által.
A szeretet második köre a család és a szűkebb közösség, amibe beleszülettünk, a főparancs második fele szerint: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A harmadik kör pedig a hazaszeretet, amelyik jó esetben felnövekedésünk során bontakozik ki bennünk (az első két körhöz hasonlóan), ahogy egyre jobban megértjük helyünket a világban: hazánkat és nemzetünket.
Gyermekként nem gondoltam volna, hogy nekem „boldog gyerekkorom” van, csak felnőttként jöttem rá, milyen meghatározó volt az az időszak az életemben. Városszéli lakótelepen, de folyó és erdő mellett, könyvtárral és mozival együtt szinte észrevétlenül szerethettem meg környezetemet és hazámat. Hőseim között Winnetou mellett ott volt a Tenkes kapitánya és Kittenberger Kálmán, Csinom Palkó és Hermann Ottó, Rákóczi és Hunyadi… A maga félrecsúszott módján még a kisdobos és úttörő élet is hazaszeretetre nevelt, bár ez csak megtérésem után tudatosodott bennem.
Igaz, hogy megtérésem előtt is fontos volt nekem az ország, ahogy azt egy lázadó fiatal elképzeli, s reméli: holnapra megforgatjuk a világot! De hogy hová is akarnánk forgatni, mi van a közvetlen környezetvédelmi és/vagy kulturális akciók, programok mögött, az legfeljebb derengett. Az Istennel való találkozás után azonban hamarosan megértettem, hogy Ő nem csak személyesen szeret minket, hanem közösségileg is, mint népet és nemzetet. Minden népnek ő ad helyet és hivatást, s bizony nagyon sok minden függ attól, hogy ezt megértjük és megéljük-e.
Megtérésem után a törökbálinti kis művelődési ház vezetője lettem, ami nagyszerű lehetőségeket biztosított a személyes és közösségi hazaszeretet megélésére. Azt gondoltam, hogy Törökbálint a Szeretet földje lehet - Isten országa közöttünk, ahol az Ő kegyelme átjárja az egész teremtett világot, beleértve a kulturális, gazdasági életet is –, és ha ez kicsiben működik, akkor működik országosan is.
Saját példámból megértettem, hogy a hazaszeretet ott kezdődik, hogy megismerjük és megszeretjük szűkebb hazánkat, lakóhelyünk épített és természetes értékeit és az itt élő embereket. Így ezt segítettük, éltük programok szervezésével és kiadványok elkészítésével is. Az első komolyabb írásokat is ebben az időszakban írtam a magyar nemzet hivatásáról és megújulásáról, a magyar jelenségről, a hazaszeretetről. Később szervezni kezdtük a nemzeti imanapokat és egyéb imaalkalmakat és olyan könyveket adtunk ki, amelyeken keresztül rácsodálkozhatunk népünk és kultúránk gazdagságára és nagyszerű példaképeinkre. (Magyar örökség, a magyar nemzet hivatásáról és megújulásáról, könyvek a szentjeinkről és szentéletű embereinkről, többek között Szent István királyról, Galgóczy Erzsébetről, Csépe Kláráról, a Szeretetlángról és a karizmatikus megújulásról, hazánknak szóló próféciákról és magánkinyilatkoztatásokról, stb.)
Mélyen hiszem, hogy Isten arra vágyik, hogy hazánk – és tágabb értelemben a Kárpát-medence – a Szeretet földje legyen, kegyelmi kehely, ahonnan az Ő áldásai kiáradnak a világra. Neki van terve az egész Kárpát-medence megújítására is, csak meg kell azt értenünk és beleállnunk a munkába.
Ez egy optimista könyv. Nem kerget illúziókat, nem akar haszontalan emberi fantáziákra építeni. Sőt, épp ellenkezőleg, nagyon komolyan igyekszik számot vetni hazánk jelenlegi morális, társadalmi állapotával, gazdasági vagy épp kulturális és vallási helyzetével - és mégis bizakodó, nem oktalanul. Ez a könyv azért született meg, hogy jól megalapozott reményt keltsen minden olvasóban. Az egymást követő fejezetekben különböző szemszögekből tekintünk hazánkra és tágabb környezetünkre is.
A mű három részre tagolódik. Az első rész, a Hit – ebben olvashatunk a magyar nemzet hivatásáról és megújulásáról, a magyar jelenségről, stb.
A második rész a Remény: annak feldolgozása, hogy miért gondoljuk azt, hogy a XXI. század Isten évszázada. Ő a megújulást munkálja és végzi hazánkban is, és megmutatjuk, milyen eszközökkel.
A harmadik nagy fejezet pedig a Szeretet: itt írunk a hazaszeretetről vesszük a bátorságot ahhoz is, hogy átvilágítsuk hazánkat, és a gyógyulás és szabadulás érdekében felfedjük sebeinket. Beszéljünk azokról a hibákról és bűnökről, amelyek betegítenek és rombolnak minket.
Bárcsak ez a könyv kovász és gyógyszer lehetne, ami elősegíti a tisztulást és sok ember szívében megerősíti a hitet, remény és szeretetet, munkára késztetve minket hazánkért és nemzetünkért, mindannyiunk javára."
A "Magyar jelenség - hazánk a hit, remény és szeretet fényében" című könyv bevezetője. Szerző: Sípos (S) Gyula. A könyvről bővebben: https://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/17508-magyar-jelenseg-hazank-a-hit-remeny-es-szeretet-fenyeben
