Hathetes ima és böjt a magyar nemzetért - az első két hét témája
"Az első kétheti imatémánk, amivel a magyar nemzetért imádkozunk: Megtisztulás a trágár beszédtől és istenkáromlástól (káromkodástól). Jakab, levelének 3. fejezetében a nyelvünkről azt mondja, hogy azzal „áldjuk az Istent és az Atyát, és azzal átkozzuk az embereket, akiket Isten a saját képére teremtett. Egyazon szájból ered az áldás és az átok. Testvéreim, ennek nem szabad így lennie. Vajon a forrás bocsát-e ki ugyanabból a nyílásból édes és keserű vizet?” (Jak 3,9-11) Az imában vezethetnek például az alábbi példák igehelyek, konkrét szándékmegfogalmazások:
„Most azonban vessétek el magatoktól mindezeket: a haragot, az indulatosságot, a rosszakaratot, szátokból a káromlást és a rút beszédet.” (Kol 3,8) „Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon! (…) Hálaadással szívetekben énekeljetek Istennek zsoltárokat, himnuszokat és szent énekeket! Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek” (Kol 3, 16-17)
Imádkozzunk a magyarság beszédének megszentelődéséért: vessük el a szánkból ami földi, és kérjük azt, ami Isteni.
„A bölcs férfi szájában a szavak olyanok, mint a mély víz, mint a kiáradó patak, és mint a bölcsesség forrása. Romlást hoz a balgára a szája, és ajka kelepce a lelkének.” (Péld 18, 4,7) „Mindenkinek a szája gyümölcsével telik meg a gyomra, s attól lakik jól, ami ajkán terem. A nyelv által jöhet halál is, élet is, ki mit szeret, annak gyümölcsét élvezi.” (Péld 18, 20-21)
Imádkozzunk, hogy beszédünk az élet és bölcsesség jó gyümölcsét teremje.
„Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt terem. (…) A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj.” (Lk 6, 43,45)
Imádkozzunk, hogy szavainkban a szív jó kincsei nyilvánuljanak meg.
A nyelv hatalmáról a levelünk elején idézett Jakab levél 3. fejezete nagyon egyértelműen és részletesen fogalmaz, érdemes elolvasni egyben is, mit ír az apostol a nyelvről, ami természetesen átvitt értelemben a beszédünket jelenti:
"Ha valaki a szavában nem hibázik, az tökéletes ember, s az ilyen féken tudja tartani egész testét is. Ha ugyanis a lovaknak zablát teszünk a szájába, hogy engedelmeskedjenek nekünk, az egész testüket kormányozzuk. Lám, a hajókat is, bár nagyok, és erős szelek hajtják őket, a kis kormányrúddal oda irányítják, ahová a kormányos akarata vezeti. Így a nyelv is kicsi testrész ugyan, de nagy dolgokat visz végbe. Íme, egy csekély tűz milyen nagy erdőt gyújt fel! A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Testrészeink közül a nyelv az, amely beszennyezi egész testünket, s a pokoltól lángra lobbanva egész életünk folyamát lángra gyullasztja. Mert minden vadállat és madár, kígyó és egyéb állat természetét meg lehet szelídíteni, és meg is szelídíti az ember, a nyelvet azonban az emberek közül senki sem szelídítheti meg. Nyughatatlan rossz az, telve halálos méreggel. Azzal áldjuk az Istent és az Atyát, és azzal átkozzuk az embereket, akiket Isten a saját képére teremtett. Egyazon szájból ered az áldás és az átok. Testvéreim, ennek nem szabad így lennie. Vajon a forrás bocsát-e ki ugyanabból a nyílásból édes és keserű vizet? Vajon teremhet-e, testvéreim, a fügefa olajbogyót, vagy a szőlő fügét? Így a sós forrás sem adhat édes vizet." (Jak 3,2-12)
Szeretettel, az Őrtüzek Imádságháza nevében:
Rita, Tibor, Gergő"
