XIV. Leó pápa: Elég a háborúkból, a halottak és menekültek szívszorító tömegeiből!
Október 28-án, kedden délután a Szentatya vezetésével a keresztény egyházak képviselői és a vallások vezetői imatalálkozót tartottak a Colosseumnál. A római találkozót – mint minden évben – a Sant’Egidio közösség szervezte. Az alábbiakban közreadjuk XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását. Nagyon fontos beszéd, érdemes elolvasni!
Szentatyák, keresztény egyházak és nagy világvallások tisztelt képviselői!
Különböző vallási hagyományaink szerint imádkoztunk a békéért, most pedig összegyűltünk, hogy a megbékélés üzenetét küldjük a világnak. A konfliktusok mindenütt jelen vannak, ahol élet van, de a háború soha nem segít kezelésükben vagy megoldásukban. A béke a megbékélés folyamatos útja. Köszönetet mondok mindnyájatoknak, hogy eljöttetek ide imádkozni a békéért, és ezzel megmutattátok a világnak, mennyire döntő fontosságú az ima. Az emberi szívnek ugyanis rá kell hangolódnia a békére: a meditációban megnyílik, az imában kilép önmagából. Magunkba mélyedünk, hogy kiléphessünk magunkból. Erről teszünk tanúságot, amikor felajánljuk kortársainknak az ősi gyökerekkel rendelkező lelkiségek mérhetetlen kincseit.
A világ békére szomjazik: a megbékélés valódi és tartós korszakára van szüksége, amely véget vet a hatalommal való visszaélésnek, az erőfitogtatásnak és a jog sárba tiprásának.
Elég a háborúkból, a halottak és menekültek szívszorító tömegeiből, a mérhetetlen pusztításból! Mi, akik ma este együtt vagyunk, nemcsak a béke iránti szilárd elhatározásunkat fejezzük ki, hanem annak tudatát is, hogy az ima hatalmas erőforrás a megbékéléshez.
Aki nem imádkozik, az visszaél a vallással – akár ölésre is felhasználja azt. Az ima a lélek mozdulata, a szív megnyílása.
Nem kiáltott szavak, nem önmutogató viselkedésformák, nem Isten teremtményei ellen használt vallási jelszavak. Hisszük, hogy az ima megváltoztatja a népek történelmét. Az imahelyek legyenek a találkozás sátrai, a megbékélés szentélyei, a béke oázisai!
Szent II. János Pál pápa 1986. október 27-én Assisibe hívta a világ vallási vezetőit, hogy imádkozzanak a békéért: soha többé egymás ellen, hanem egymás mellett! Ez történelmi pillanat volt, fordulópont a vallások közötti kapcsolatokban. „Assisi szellemében” évről évre folytatódtak ezek az ima- és párbeszédtalálkozók, amelyek baráti légkört teremtettek a vallási vezetők között, és sok békevágyat fogadtak be.
Úgy tűnik, a világ ma az ellenkező irányba halad, de mi újra Assisiből indulunk útnak: a közös küldetéstudatból, a békéért való felelősségvállalásból.
Köszönetet mondok a Sant'Egidio közösségnek és az összes szervezetnek – katolikusoknak és nem katolikusoknak egyaránt –, amelyek gyakran az árral szemben is életben tartják ezt a szellemet.
Az „Assisi szellemében” végzett ima a Katolikus Egyház számára a II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate nyilatkozatában lefektetett szilárd alapon nyugszik. Ez a dokumentum megújította az Egyház és a vallások kapcsolatát, és éppen ma 1965. október 28-án történt kihirdetésének hatvanadik évfordulóját ünnepeljük.
Együtt megerősítjük a – zsinati atyák által akart – párbeszédre és testvériségre irányuló elköteleződést, amely oly sok gyümölcsöt hozott. Akkori szavaikkal élve: „Nem hívhatjuk segítségül Istent, mindenek Atyját, ha nem tekintünk testvérnek bizonyos embereket, akik pedig Isten képmására vannak teremtve” (Nostra aetate, 5) – tanítja a II. Vatikáni Zsinat.
Minden hívő a testvérünk. A vallásoknak mint „nővéreknek” pedig elő kell segíteniük, hogy a népek testvérként, ne pedig ellenségként bánjanak egymással. „Az összes nemzet ugyanis egy közösség, közös az eredetük” (uo. 1).
Tavaly Párizsban találkoztatok, és Ferenc pápa arra az alkalomra ezt írta nektek: „Távol kell tartanunk a vallásokat attól a kísértéstől, hogy a nacionalizmusok, etnicizmusok, populizmusok erősítésének eszközeivé váljanak. A háborúk egyre súlyosbodnak. Jaj annak, aki megpróbálja bevonni Istent a háborúkba!” [1] Magamévá teszem ezeket a szavakat, és nyomatékkal megismétlem:
a háború sosem szent, csak a béke szent, mert azt Isten akarja!
Az ima erejével, az ég felé emelt, csupasz kezekkel és a másik felé nyújtott, nyitott tenyérrel kell előmozdítanunk, hogy mielőbb véget érjen ez a háború és az erőszak uralta korszak, és új történelem kezdődjön. Nem fogadhatjuk el, hogy ez a korszak tovább tartson, hogy formálja a népek gondolkodását, és hogy megszokjuk a háborút mint az emberi történelem természetes kísérőjét! Elég! Ez a szegények kiáltása és a föld kiáltása. Elég! Uram, hallgasd meg kiáltásunkat!
Tiszteletreméltó Giorgio La Pira, a béke tanúja, amikor nehéz időkben politikusként dolgozott, ezt írta Szent VI. Pál pápának: amire szükségünk: „a világ másfajta történelme: a »tárgyalás korának története«, egy új, háború nélküli világ történelme.” [2] E szavak ma mindennél jobban az emberiség programjává válhatnak.
A megbékélés kultúrája győzze le a tehetetlenség eluralkodott globalizációját, amely mintha azt sugallná, hogy másfajta történelem lehetetlen.
Igen, a párbeszéd, a tárgyalás, az együttműködés képesek kezelni és megoldani a konfliktushelyzetekből adódó feszültségeket. Meg is kell tenniük!
Megvannak a pozíciók és az emberek, akik képesek erre. „A háború befejezése minden politikai vezető elodázhatatlan kötelessége Isten előtt. Minden politika prioritása a béke. Isten számon kéri majd azokat, akik nem keresték a békét, vagy szították a feszültségeket, előidézték a konfliktusokat! Számot kell adniuk minden háborús napról, hónapról, évről, melyek a népeket sújtották!” [3]
Ez az a felhívás, amelyet mi, vallási vezetők teljes szívünkből intézünk a népek vezetőihez. A népek békevágyát visszhangozzuk. Azoknak adunk hangot, akiket nem hallanak meg, és akiknek nincs hangjuk. Merjék a békét választani!
És ha a világ süket maradna e felhívásra, biztosak vagyunk, hogy Isten meghallgatja imánkat és a sok szenvedő sírását. Mert Isten háború nélküli világot akar.
Ő megszabadít bennünket ettől a bajtól!
JEGYZETEK
[1] Ferenc pápa: Üzenet a békéért tartott párizsi imatalálkozó résztvevőinek, 2024. szeptember 17.
[2] Giorgio La Pira: Abbattere muri, costruire ponti. Lettere a Paolo VI, a cura di Andrea Riccardi – Augusto D’Angelo, San Paolo, Cinisello Balsamo, 2015, 802.
[3] Ferenc pápa: Beszéd a „Senki nem üdvözül egyedül – Béke és testvériség” címmel megrendezett imatalálkozón, Róma, Capitolium, 2020. október 20.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
