Kör alakú óriási sírokat találtak a régészek a sivatagban
Mialatt az egyiptomi fáraók a gízai homokdűnék fölé emelték hatalmas piramisaikat, a sivatag túloldalán egy másik kultúra is grandiózus emlékművekbe temette halottait. Évezredeken át a feledés homálya borult ezekre az építményekre a Föld egyik legzordabb vidékén, ám egy új kutatás most végre napvilágra hozta őket.
Egy nemzetközi régészcsoport 260, korábban dokumentálatlan struktúrára bukkant a Keleti-sivatag mélyén, abban a szaharai folyosóban, amely a Nílus és a Vörös-tenger között ékelődik be Szudán keleti részén. A kutatók nem a végtelen dűnék brutális terepét átszelve tették meg a felfedezést, hanem hatalmas mennyiségű műholdas felvétel tüzetes elemzésével azonosították a rejtélyes alakzatokat – hívja fel a figyelmet az IFL Science.
Tömegsírok a homok alatt
A felfedezett építmények lényegében kör alakú tömegsírok, amelyek közül néhány eléri az akár 80 méteres átmérőt is, a belsejükben pedig emberek és különböző állatok – például szarvasmarhák, juhok és kecskék – csontvázai találhatók. A struktúrák többségét egy alacsony külső fal veszi körül, a kör közepén pedig minden esetben egyetlen egyént helyeztek végső nyugalomra. Mivel a régészek a helyszínen még nem végeztek alapos, földi feltárásokat, a pontos részletek, például az építésük tényleges ideje, egyelőre nem teljesen egyértelműek.
Ugyanakkor az elmúlt évszázadban feltárt, úgynevezett Atbai körítőfalas temetkezési helyekkel való megdöbbentő hasonlóságuk alapján a szakértők úgy vélik, hogy az építményeket nagyjából 4500-6500 évvel ezelőtt hozhatták létre. Ahogy a korábbi Atbai helyszínek esetében, az itt eltemetett emberek is nagy valószínűséggel nomád pásztorok voltak, akik állatcsordákkal vándoroltak a régióban. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a műemlékek többsége ősi itatók, kiszáradt folyómedrek és oázisok közvetlen közelében található.
A temetkezési helyek a feltételezések szerint egy olyan időszakban épültek, amikor a Szahara drámai átalakuláson ment keresztül.
A sivatag egy ciklikus ritmust követve, nagyjából 21 ezer évenként váltakozik a kietlen szárazság és a buja szavanna között. A legutóbbi „zöld Szahara” időszak körülbelül 15 ezer és 5 ezer évvel ezelőtt zajlott – ez az az éra, amikor a rejtélyes emlékműépítők virágkorukat élték. Ahogy viszont a zöld legelők visszahúzódtak és a homok átvette az uralmat, a kultúra is látszólag nyomtalanul eltűnt. A történelem során ugyanakkor nem ez volt az egyetlen ilyen eset: a Szahara egy másik távoli szegletében, a Ténéré-sivatagban a régészek egy Gobero néven ismert rejtélyes lelőhelyre bukkantak, amely 200 emberi csontvázat és több ezer leletet rejtett. A jelek szerint ezt a települést is akkor hagyták el, amikor a sivatagosodás mintegy 5000 évvel ezelőtt végigsöpört a térségen.
(index.hu)
