Mit bánnak leginkább a tisztítótűzben lévő lelkek?
Amikor a tisztítótűzről beszélünk, a legtöbb ember a súlyos bűnökért járó büntetésre gondol. Mária Simma azonban tanúságtételeiben ismételten hangsúlyozta, hogy sok lélek nem elsősorban a rossz miatt szenved, amit elkövetett, hanem a jó miatt, amit megtehetett volna, de elmulasztott megtenni.
1. A felebaráti szeretet hiánya
Mária Simma szerint a tisztulás egyik leggyakoribb oka a szeretet elleni vétkekben rejlik. Ide tartozik különösen a szívtelenség, a megbocsátás hiánya, a rágalmazás, a rosszindulat és a mások iránti közömbösség.
Például említett egy férfi lelket, aki nem azért szenvedett, mert megölt vagy kirabolt volna valakit. Szenvedésének oka az volt, hogy tehetetlenül kellett végignéznie, miként hullott szét fokozatosan egész családja az ő egykori makacssága és megbocsátani nem akarása miatt. Csak halála után értette meg teljesen viselkedésének következményeit.
2. A jó cselekedetek elmulasztása
Nagy szenvedést okoz az is, amikor valaki elszalasztja a lehetőségeket a jó megtételére. Formálisan talán nem sértette meg Isten parancsolatait, de csak önmagának élt.
Mária Simma olyan emberek lelkeiről is beszélt, akiknek elegendő anyagi lehetőségük, idejük vagy alkalmuk volt arra, hogy segítsenek másokon, mégis közömbösek maradtak. Körülöttük szegények, magányosak vagy szükséget szenvedők éltek, de hátat fordítottak nekik. Haláluk után megértették, mennyi jót tehettek volna akár egyetlen szeretetteljes vagy segítő cselekedettel is.
3. Felszínes lelki élet
Mária Simma olyan lelkekről is beszélt, akik templomba jártak, imádkoztak és részesültek a szentségekben, de gyakran csak megszokásból. Szívük távol volt Istentől.
Voltak, akik figyelem nélkül imádkoztak, csak kötelességből vettek részt a szentmisén, vagy kellő tisztelet és előkészület nélkül járultak szentáldozáshoz. Külsőleg hívő embereknek látszottak, de Istennel való kapcsolatuk felszínes volt. Haláluk után megértették, milyen nagy ajándékot jelentenek a szentségek, és milyen keveset becsülték őket.
Mária Simma szerint a tisztítótűz legnagyobb fájdalma nem az anyagi tűz, hanem az Isten utáni mérhetetlen vágyakozás. A lélek a halál után egy pillanatra megpillantja Isten szépségét, tisztaságát és szeretetét. Attól a pillanattól fogva örökre Vele akar lenni.
Ugyanakkor látja élete minden megmaradt önzését, gőgjét és tökéletlenségét. Ezért meg kell tisztulnia, hogy beléphessen Isten jelenlétének teljességébe.
A tisztítótűz tehát nem a reménytelenség helye, hanem a remény helye. Ez az utolsó felkészülés a mennyországra. Éppen ezért a lelkeknek nagy segítséget jelentenek az értük felajánlott imák, szentmisék, áldozatok és szeretetből végzett jócselekedetek.
(Forrás: Mária Simma tanúságtételei a tisztítótűzben szenvedő lelkekről - facebook)
