Boszorkányság - több, mint babona
A Boszorkányság és varázslás Kelet-Afrikában (E.H. Middleton, John & Winter: Witchcraft and Sorcery in East Africa - 1963) című antropológiai tanulmánykötet a kelet-afrikai társadalmak boszorkánysághoz és mágiához való viszonyát vizsgálja. Elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy ezek a hiedelmek milyen társadalmi funkciót töltenek be... + személyes történetek...
A tanulmánykötet szerzői ruandai, ugandai, kenyai és tanzániai közösségek példáin keresztül azt látták igazolva, hogy a boszorkányság a társadalmi kapcsolatok értelmezésének egyik alapvető kerete, ami olyan helyzetekben válik különösen fontossá, amikor a közösség tagjai megmagyarázhatatlannak vagy igazságtalannak érzik a velük történő eseményeket. Ide tartoznak a betegségek, a természeti csapások, a váratlan halálesetek, a terméketlenség vagy akár a gazdasági kudarcok.
A könyv különbséget tesz a veleszületett, sokszor tudattalan rosszindulatként értelmezett „witchcraft”, illetve a tudatosan alkalmazott mágikus praktikákat jelentő „sorcery” között.
Middleton és Beattie kötete azért vált meghatározó munkává az antropológiai irodalomban, mert szakított azzal a gyarmati szemlélettel, amely a boszorkányságot puszta babonának vagy irracionális hitnek tekintette. Ehelyett azt mutatta meg, hogy a boszorkányságba vetett hit egyszerre működik félelemkeltő erőként és közösségi kontrollmechanizmusként. A kötet máig alapműnek számít a boszorkányság társadalomtudományi értelmezésében. Miközben a 21. századi Európában a boszorkányságot sokan irracionális maradványnak tekintik, az olyan antropológiai klasszikusok, mint a Boszorkányság és varázslás Kelet-Afrikában már a 20. században kimutatták, hogy a helyi mágiának praktikus oldala is van:
betegségek okát magyarázza
társadalmi feszültségeket tesz értelmezhetővé
morális rendet teremt.
A modern Kelet-Afrikában a boszorkányság azonban egyre inkább iparággá vált. Egy, a kenyai Machakos megyében végzett kutatás) kimutatta, hogy a boszorkány orvosok (witch doctors) olyan tudatos nyelvi stratégiákkal dolgoznak, amivel saját ügyfélkört építenek, és ennek az ügyfélkörnek egyedi szolgáltatásokat (gyógyítás, jóslás, ártáselhárítás) kínálnak.
Ez a rendszer meglepően hasonlít a modern szolgáltatóiparra – csak éppen spirituális keretek közt működik –, holott korábban az volt a feltételezés, hogy a modernizáció kiszorítja a mágikus gondolkodást. A kelet-afrikai adatok ennek épp az ellenkezőjét mutatják, és talán nem is az számít, hogy a boszorkányság valós-e, hanem az, hogy valós következményei vannak.
Az egyik legkülönösebb személyes tanítás, amiben Kelet-Afrikában részesültem - a cikk szerzője Tóth Szabolcs -, az volt, hogy az alsóneműnket és a zokninkat, amik közvetlenül érintkeznek a testünkkel, soha nem adhatjuk oda másnak mosásra, mert ez a két ruhafajta, amivel a legkönnyebb rontást adni az embernek. A kisgyerekek már 3-4 éves kor körül maguk mossák ezeket az intim ruhadarabokat, még most, a 21. században is.
Közvetlen ismerőseim és barátaim pedig egészen különös történeteket meséltek.
T. története
Egy lány ismerősömmel esett meg, hogy elhagyta a fiúját, aki egy nagyon híres nigériai boszorkánymester volt, akinek sikerült megszereznie a lány bugyiját. Egy olyan bugyit, amiben egy vércsepp is volt. Ez a két elem együttesen nagyon fokozta a varázslat hatását, aminek az lett az eredménye, hogy a lány egyfolytában vérezni kezdett, és csak a kórházban tudták megmenteni az életét.
P. története
A környékünkön egy feleség észrevette, hogy a férje egy fiatalabb lánnyal csalja meg. A megcsalt asszony azonnal boszorkányhoz fordult, aki olyan különleges átkot tett a másik nőre, hogy a bőre elkezdett bűzleni. Egy idő múlva olyan rohadó halszagot árasztott, hogy rendszeresen ellepték a testét a legyek. Nem tudom, hogy mi lett vele a későbbiekben, mert messzire költözött a körzetünkből.
C. története
Egyszer egy boszorkánnyal jártam, de hamar vége lett a kapcsolatunknak. Az új barátnőm egy nap arról panaszkodott, hogy hiányzik egy pulóvere, amit a ház elé akasztott ki száradni. Tudtam, hogy az előző barátnőm lopta el, és azt is tudtam, hogy vissza kell szereznem. Meglátogattam az exemet és eltereltem a figyelmét, hogy legyen időm megkeresni a szobájában a pulóvert. Megtaláltam! Visszaloptam, és így megmenekült az aktuális kedvesem.
B. története
Nem tudjuk pontosan, hogy milyen konfliktussal kezdődött, de egyszer csak eltűnt az apám pénisze. Ez abszurdul hangzik, de a saját szememmel láttam, hogy hiányzik! Olyan volt, mintha visszahúzódott volna a testébe. Tudtuk, hogy csakis egy nagy erejű boszorkány okozhatta ezt, ezért sok pénzért felbéreltünk egy másik boszorkányt, aki kétheti varázslással tudta csak visszaadni apám péniszét.
(A neveket azért nem tüntetem fel, mert minden adatközlő azt kérte, hogy a neve ne szerepeljen a cikkben, és ne lehessen visszakövetni a személyét, mert nem szeretné magára haragítani a boszorkányokat.)
A boszorkánysággal kapcsolatos esetek sokszor a hírekbe is bekerülnek. 2023-ban Tanzániában, Tabora régióban öt idős nőt öltek meg, mert a közösség boszorkánynak tartotta őket. A hatóságok az eset után 32 embert vádoltak meg gyilkossággal. A boszorkányságba vetett hit Ugandában is gyakran kapcsolódik a hagyományos gyógyítókhoz (witch doctor), akik szerelmi varázslatot vagy szerencsefordítást ígérnek. Időnként azonban gyermekáldozatokkal kapcsolatos büntetőügyek is előkerülnek: 2025-ben például két önjelölt varázslót tartóztattak le egy 13 éves fiú feltételezett rituális meggyilkolása miatt az ugandai Jinja városában.
Úgy tűnik, hogy a kelet-afrikai boszorkányság nem egzotikus folklór, hanem kortárs társadalmi technológia. Ha pedig meg akarjuk érteni, mi történik ezekben a társadalmakban a politikától a gazdaságig, nem kerülhetjük meg azt a kérdést, ami annak idején a gyarmati hivatalnokokat is zavarba hozta: mi van, ha ezek a láthatatlan erők nem babonák, hanem a társadalmi valóság részei?
Tóth Szabolcs, qubit.hu - A szerző újságíró, a Tilos Rádió műsorvezető-szerkesztője. Ruandában dolgozik önkéntesként.
