A "bővölködés evangéliuma" – katolikus megközelítésben
Összefoglaló a ICCRS Hittani Bizottságának 2014-es dokumentuma alapján.
A jólét vagy bővölködés evangéliuma (prosperity gospel, prosperity teaching) jelentős hangsúlyt helyez arra, hogy Isten meg akarja áldani gyermekeit, és a hitből fakadó engedelmesség az élet minden területén – így az anyagi javakban, de egészségben és kapcsolatokban is – növekvő jóléthez vezet. Bár e tanítás bibliai alapokra is hivatkozik, a Katolikus Egyház szerint önmagában nem ad teljes képet az evangéliumról.
A Biblia valóban ír arról, hogy az Isten iránti hűség áldást, az engedetlenség pedig átkot von maga után, és főleg az Ószövetség hangsúlyozza, hogy ez következetesen így történik. Ugyanakkor már Izrael népének tapasztalata is megmutatta, hogy az igaz ember gyakran szenved, míg a gonosz jólétben él. Ebben a felismerésben válhatott értelmezhetővé a Szenvedő Szolga próféciája, amely Jézus Krisztusban teljesedett be.
Az Újszövetség középpontjában Krisztus keresztje áll. Jézus áldozata megszabadít a bűn hatalmától, amely az életünket sokféle módon fordította pusztulásba, és a gonosznak jogokat adott az ember megrablására. Emellett Jézus világosan tanítja, hogy aki követni akarja Őt, annak fel kell vennie a keresztjét, meg kell tagadnia önmagát, és vállalnia kell a tanítványsággal járó áldozatokat. Ezért minden olyan tanítás, amely Isten áldásáról beszél, de elhallgatja a kereszt és az önmegtagadás jelentőségét, az evangélium lényeges elemét hagyja figyelmen kívül.
Krisztus helyettünk szenvedett a bűneinkért, és ezzel megszerezte az üdvösségünket és eltörölte a bűneink átkos következményét. Mégis javunkra válhat, amikor Krisztus követése miatt szenvedünk, ezek a megpróbáltatások megtisztítanak bennünket, helyet adnak annak a vigasztalásnak és békének, amit a világ helyett Isten ad számunkra, és bekapcsolnak Krisztus megváltó művébe az Egyház javára.
A jólét evangéliuma egy másik torz keresztény szemléletre adott reakcióként indult, amely a szenvedést önmagában értékeli, miközben nem hirdeti eléggé Krisztus szabadító örömhírét. A keresztény ember feladata nem a szenvedés dicsőítése, hanem Jézus szeretetének, gyógyító erejének és a remény evangéliumának felmutatása.
A jólét evangéliuma nagy hangsúlyt helyez az adakozásra, gyakran azt állítva, hogy a bőkezű adományozás szükségszerűen jelentős anyagi áldást eredményez. A Katolikus Egyház ezzel szemben azt tanítja, hogy a híveknek erkölcsi kötelességük támogatni az Egyház küldetését és szolgálatát, de ennek mértékét nem kötelező százalék vagy anyagi megtérülés reménye határozza meg. Mindenki lehetőségei szerint járuljon hozzá az Egyház és a rászorulók szükségleteihez.
A katolikus ember számára fontos tanulság, hogy pénzét, vagyonát és minden anyagi javát Krisztus uralma alá rendelje. Ha valóban mindent átadunk, akkor Isten gondoskodik. Az anyagi javak Isten ajándékai, amelyekkel felelősen kell gazdálkodnunk, de soha nem válhatnak hitünk mércéjévé vagy Isten kegyelmének biztos jeleivé. A keresztény élet középpontjában nem a földi jólét, hanem a Krisztussal való közösség áll, amelyben a kereszt és a feltámadás elválaszthatatlanul összetartozik.
Az eredeti dokumentum itt olvasható angol nyelven: https://www.charis.international/en/how-to-evaluate-prosperity-teaching/
(Végh Zoltán, elnök, Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Szövetsége)
