Az öt legnehezebb nyelv a világon
Léteznek olyan nyelvek, amelyek nyelvtani komplexitásuk, hangrendszerük vagy írásmódjuk miatt globálisan a legnehezebb kihívások közé tartoznak. Az első ötben találjuk a mandarin kínait, a klasszikus arabot, a japánt, a magyart és a baszkot:
A kínainál a legnagyobb kihívást a tónusok és az írásrendszer jelenti. Ezzel együtt egy-egy jelnek, szónak van négy különböző hangsúlya, amely megváltoztatja a szó jelentését és igazi kihívást a több ezer logogramma memorizálása jelenti.
A klasszikus arab, mint olyan, szinte nem is létezik. Létezik, de csak az állami tv-ben vagy rádióban a bemondók által beszélt tökéletes arab. A dialektusok országonként, de még azon belül régiónként is eltérhetnek és kínkeservessé teszik a nyelv megértését, pláne ha az ember klasszikus arabot beszélt csak. (Előbbieket saját példám alapján tudom megerősíteni.) Mindemellé még ott van a ragozási rendszer, a torokhangok és a jobbról balra írás.
A japán háromféle írásrendszert használ, ami már alapból szinte megugorhatatlan egy kezdő japánt tanuló számára. Van a kandzsi, a kínai karakterekkel, a hiragana és a katakana. Mindezt pedig beleágyazzák az elképesztően összetett udvariassági nyelvtanba, no meg hát az írásjelek.
Az agglutináló magyar, vagyis a ragozó szerkezet, szemlélettől függően 18-35 esetraggal rendelkezik, amin csak nehezít a magánhangzó-harmónia, így nem véletlen, hogy nyelvészek a magyart a legtöbb indoeurópai nyelvtől eltérő logikájú nyelvcsaládnak tartják.
Izolált nyelvként jelenik meg a listában a baszk. Ez Európa egyetlen ismert pre-indoeurópai nyelve. Ergatív nyelvtannal bír és szókészlete semmilyen más nyelvhez nem hasonlító.
(index.hu)
