Egy prófétai életről

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2014. június 30. hétfő

Az elmúlt hetven évben sokszor leírták róla – hiányos, téves sokszor tudatosan hamisított adatokkal megtűzdelve) hogy ellentmondásos személyiség. Pedig nem ő volt ellentmondásos, hanem a kor melyben élt, melyben élünk. Aki szilárdan az eangeliumi alapokon áll, mindenkinek ellentmondás volt.

Slachta Margit testvér  Kassa, 1884 – Buffaló 1974

 Margit testvér ellentmondás volt:

  • a múlt század forduló liberalizmusának – a család katolikus ellenességével szemben jutott és segítette vérszerinti testvéreit mély, személyes Isten-kapcsolatra, lett korán elkötelezettje az induló katolikus nőmozgalomnak, szociális mozgalomnak,

  • ellentmondás a Tanácsköztársaságnak: már akkor a nem kívánatos személyek mentésével, a Tanácselnöktől kért engedélyt arra, hogy a háború miatt üresen maradt telkeken háztájiként krumplit, zöldséget termesszen, itt dolgoztak a menekítettjei – utólag az engedélykérés miatt azzal vádolták meg, hogy kollaboráns volt

  • ellentmondás a radikális feminizmusnak – a keresztény feminizmust képviselve, kihangsúlyozva a gyermek, nő, családvédelmet

  • ellentmondás a Horthy nevével fémjelzett két világháború közötti korszaknak- királypártinak, maradinak mondták, pedig a Szent Istváni állameszményhez akart hű lenni,

  • ellentmondás a nemzeti szocializmus fajelméletének, aminek veszélyességét szinte elsőként ismerte fel, világnézeti kurzusokat tartott, cikkeket írt, szót emelt Horthynál,, a szlovák zsidóság érdekében XII.Piusz pápánál, - majd az egész közösséget, annak minden házát ráállította az embermentésre (katonaszökevények, lengyelek, munkaszolgálatosok, zsidók….)

  • ellentmondás az 1945-ben kezdődő un. demokráciának: második parlamenti szakasz beszédei: jogrendről, az erkölcsi szétesés következményeiről, a hitoktatás védelmében, a Szovjetúnió ellen – ekkor megvonták kétszer hat hónapra a parlamenti mentelmi jogát ürügy: a Himnusz elénekléskor ülve maradt.

  • ellentmondás a szocializmusnak csúfolt diktatúrának – mint a Szabad Európa Rádió munkatársa, majd a vasfüggöny mögötti országért próbálta a nemzetközi közvélemény figyelmét felrázni 

  • ellentmondás azoknak, akik politikusnak vélték, hiszen saját magáról vallotta, hogy nem politikus, hanem a krisztusi eszményt akarta belevinni, női, anyai szívvel oda, ahol a törvényeket hozzák, a közélet legmagasabb szintjére –

    Margit testvér mégsem rebellis személyiség, nem az örök ellentmondás jellemzi, hanem az életigenlés, életöröm, az élet tisztelete, jellemzi, béke és harmónia árad belőle. Még a szerzetesi jellegű szegénységi fogadalmat is úgy fogalmazza meg, mint szent szabadságot, hogy a teremtett dolgokkal Isten dicsőségére és az emberek javára éljünk.

    Sík Sándor, aki a húszas évektől haláláig kísérte figyelemmel Margit testvér és az általa létrejött közösség életét, hitelesen mondhatta, bár nem egyházjogi értelemben, hogy  szerinte: Slachta Margit szent, igaz, hogy nem az én gusztusom szerint való, de általában a szentek nem a mi gusztusunk szerint valóak….   éppen a radikalitásukkal éppen a lényeglátásukkal, éppen azzal, hogy az Istenről-, az emberről-, az emberi kapcsolatokról, a társadalomról felismert gazság találékony tevékenységre indítja, azzal, hogy az ellentmondás felkavaró jeleivé, mozgásba hozó centrumokká válnak.

    Mindazok, akik életének egy-egy szakaszában mellette lehettek, a nagy próbatételek idején is, vagy az idős kor kiüresedésének idején, arról tesznek tanúságot, hogy számukra szinte érthetetlen módon, - Margit testvér boldog volt. S a közösségnek adott tanításaiban, s az általa megfogalmazott Lélek hívó imában felfedezhetjük ennek forrását: s ez a természetfeletti látás és szeretet mód, a földi élet minden eseményének az örök Igazság fényében való szemlélése. S ez a látásmód – életszemlélet a személyes Isten-kapcsolatából fakadt, hiszen szülei inkább gátolták, tiltották volna a mély vallásosságot. Belülről irányított ember, önálló személyiség, akiről az előbbi nagy jelzőkhöz:  boldog-, szent-, hozzáteszem, ami szerintem leginkább jellemzi: próféta.

    Mert a próféta az, aki a múlt, a jelen és a jövő eseményeit Isten szemszögéből értelmezi, s Isten szerető terveinek megvalósulásáért tanít, küzd, tevékenykedik, és jut olyan felismerésekre, ami aztán évtizedekkel később igazolódik.

    Ha a sajtóból, s a Margit testvér ért támadásokból akarnánk őt megismerni, akkor torzképet kapnánk. – Mint ahogyan az én korosztályomnak bizony meg kellett küzdenie, hol az antiszemitizmusból fakadó hol a marxista eszmékből fakadó történelemhamisítással, ahhoz, hogy naponta hálaadással mondhassuk ki Istennek, hogy köszönöm, hogy a Szociális Testvérek Társaságába vezettél.

    Margit testvér fiatalon, tanítónőképzős korában került kapcsolatba az induló katolikus karitatív-szociális és nőmozgalommal.  Hiszen a kort nem csak a már felsorolt történelmi próbatételek, hanem a nagy megújulások is jelezték: XIII.Leő pápának a Szentlélekről kiadott körlevele és a Rerum Novarum, a nagy szociális enciklikája, - aminek tüzét Prohászka Ottokár és Farkas Edit hozták haza. Érthető és szinte természetes, hogy a jól képzett, szociális érzékenységű fiatal nő szinte azonnal vezetővé válik Farkas Edit mellett, sőt, mivel a személyes Isten-szeretettől való lefoglaltsága erre alkalmassá tette, Farkas Edit őt bízza meg, hogy hivatásos, elkötelezett, szerzeteseket utánzó közösséget hozzon létre. Így 1909-ben már az első tagokkal fogadalommal kötelezik magukat   az egészen új és mégis a katolikus Egyházban ősi életútra. Ősi, mert az evangéliumi tanácsokra tesznek fogadalmat, tehát vállalják, hogy lemondanak a családi életről az Isten Országáért, mindenüket, képességeiket, javaikat átadják Istennek, a felismert célért, és alárendelik magukat engedelmességben, hogy egy akarattal építhessék Isten Országát, a lelkekben, a hazában és a társadalomban. S   közösségi életüket Európa védőszentjének Szent Benedeknek a szelleme szerint alakítják.

    S egészen új, mert tudatosan vállalják, hogy nem férnek bele a hagyományos egyházjogi kategóriákba, hogy teljesen átadják magukat a Szentlélek vezetésének, - akinek tiszteletét XIII. Leó pápa annyira szívén viselte,  s mintegy teológiai célúknak, a Szentlélek Úristen tiszteletének a terjesztését tűzték ki, és az alapelvek között ott van a szociális szeretet, és a modernség.

    Külön ki szeretném emelni a szentlelkességet – a szociális szeretetet és a modernséget. Mert ezek mutatnak rá, vagy teszik élővé az örökséget, a hagyatékot.

    Ha ennek fényében nézzük Margit testvér életét, akkor nem az ellentmondás jele volt, hanem az „idők jeleinek” állandó érzékeny radarkészüléke.

    Szinte lenyűgözött a felismerés, hogy azért nem ragadt benne Margit testvér a karitatív mozgalmakban, ami igazán megfelel a női szívnek, - mert  egészséges, élő kapcsolata volt a mennyei Atyával, Isten-jegyesi kapcsolata Krisztussal, és egészen lepecsételte a Szeretet-Isten, a Szentlélek. S ez rányitotta arra, amit a modern teológia úgy mond, hogy az emberi kapcsolatok ősmintája a Szentháromságos Isten életközössége. Margit testvér benső felismerése volt, hogy az emberi kapcsolatrendszer, az emberi közösségek létező valóságok, és ezért mint közösségek is megváltásra szorulnak. S ezért indúlt el a közélet útjára, még a pártpolitika eszközeivel is. Kimondta, tanította, hogy a nyomor tudatlanságból, lélektelenségből fakad, vissza kell adni az embernek és az emberi közösségnek, a gyermeknek, a nőnek, a családnak a méltóságát, a lelkét. S ennek módja, hogy leesdeni a lélektelenné vált világra újra a Szentlelket, - és hogy a legszociálisabb cselekedet, a Lumen Christi terjesztése, azaz a Krisztus világosságát felgyújtani az emberszívekben. (II. János Pál és az új evangelizáció!!!)

    Arra tanította közösségét, hogy testvérek legyenek, - hogy kiváltságok, elszigetelő hagyományos külső jelek, szerzetesi habitus, klauzúra nélkül, az élet sűrűjében lépjenek oda testvérként, sorstársként az emberekhez, és ebből a tapasztalatból ismerjék fel, hogyan képviseljék az igazságot, az emberek között és az emberekért a közszellemformálásban, a médiában, a közéletben. Ez a modernség, annyira repesztően új volt, hogy emberileg érthető volt, hogy a Szociális Missziótársulat alapító főnöknője a történelmi próbatételek, a Trianon árnyékában, a biztosabb, már kipróbált út mellett döntött, így a Szociális Missziótársulat apáca-kongregáció lett.  Margit testvér és az alapító gondolathoz hűségesek pedig 1923-ban megalapították a Szociális Testvérek Társaságát, s tudatosan úgy kértek működési engedélyt, hogy nem kérnek kész szabályzatra jóváhagyást, az élet próbája bizonyítsa, hogy ez valóban a Lélek vezetése. (A működési engedélyt megkapták, majd 1935-ben Serédi bíboros hagyta jóvá őket, mint egyházmegyei jogú, szerzeteseket utánzó női közösséget.)

    Azért merem mondani, hogy Margit testvért leginkább a próféta nevével jellemezhetem, mert

  • a II. Vatikáni Zsinat után megújított egyházjogi kódex már tartalmazza azt a közösségi és személyes elkötelezési formát, amibe csorbítatlanul belefér az SZTT:  Apostoli Élet Társasága – jellemzője, hogy a Szentszék a modernség és mobilitás érdekében leoszt  a Társaság demokratikusan (Lélek szerint) választott vezetőjének olyan felelősségeket, amiket a hagyományos szerzetesközösségekben magának tart fenn: pl. örökfogadalom átvétele, elbocsátás,  - stb

  • a II. Vatikáni Zsinatnak a szerzetesekről szóló dokumentuma kívánta, hogy a szerzetesek, mint közösség is éljék meg a szegénységet. (Ferenc pápa igen gyakran hivatkozik erre) Margit testvér azt kívánta, hogy a testvérek, mint közösség is éljék meg a szegénységet. S ez a közösségi szegénység, hogy a szociális testvéreknek nem lehetnek saját intézményeik, hanem kovászként akarnak jelen lenni és hatni ott, ahol szükség van rájuk… karitatív, szociális, valláserkölcsi, egészségügyi, közéleti területeken, főként a gyermek, nő és családvédelem érdekében.

  • Az alakulási jegyzőkönyv leszögezte, hogy a lelki függetlenség megőrzése érdekében ne fogadjon el a közösség olyan anyagi támogatást senkitől, ami a szabad cselekvésében korlátozná. (csak gondoljunk a mai korrupciós ügyekre!) – s azt is, hogy bérből és fizetésből élünk.

  • azért élte túl és gyarapodott majd hatvan fővel az illegalitásban a Társaság, mert Margit testvér elénk élte, hogy inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint a császárnak, s ahogyan vallotta. :ember nem tilthatja meg, amit Isten parancsol.

  • S azért nem ellenzékiség jellemezte az illegalitásban a testvérek életét, hanem a hivatás-küldetés öröme, hogy a Megszentelő Szeretet küldetésében járhatunk, mert a jeltelen jelen-lét, mint Margit testvéri gondolat, ott volt már a kezdeteknél, a prófétai lelkületű alapító kimondta, már 1923-ban, hogy esetleges egyházüldözés esetén, ez a jeltelenség fogja továbbvinni a Társaság életét.

  • Vagy ahogyan Margit testvér a Tanácsköztársaság alatt is kereste a hogyan tovább lehetőségét, a hetvenes években voltak testvérek, akik azért, hogy szociológiát tanulhassanak, elvégezték a Marxista Egyetemet.

  • A keresztény feminizmus, amit képviselt, ma megkapta II. János Pál tanításában helyét a keresztény antropológiában, és hát a gender ideológiákkal szemben nagyon is látjuk ennek aktualitását.

  • 1998-ban A Szociális Testvérek Társasága, megkapja a Szentszék végleges jóváhagyását, az un. pápai joghatóságot. Ez azt is jelenti, hogy az Egyház az egész világra vonatkozóan hiteles karizmának ismeri el a Slachta Margit által alapított, benedeki lelkiségű, szociális szentlelkes modern közösséget hivatását, küldetését. (létszámban nem nagy a közösség, de nemzetközi: Magyarország, Románia, Szlovákia, Kuba, USA, - )

  • S most már az Egyház a maga tekintéjével   rá is bízza a  Társaságra és számon is kéri tőle,  mindazt, amit Slachta Margit és társai a Társaság céljává tett, hogy hivatásos és képzett munkásként szolgáljuk az emberek ideigvaló és örök javát.

  • de prófétának merem mondani Margit testvért azért, is, mert Benedek pápa a Deus Caritas est enciklikájában mintha csak egészen a mi számunkra, fejtette volna ki, hivatásunk lényegét, amit Margit testvér legrövidebben így fogalmazott meg: A megszentelő Szeretet küldetésében…

  • Benedek pápa ebben az enciklikában mondja ki, hogy az emberi közösség – (család, egyház, nemzet, stb. megváltásra szoruló társadalmi valóság (kapcsolatrendszer), megilleti, mint közösséget a szeretet, s az emberi közösség vonatkozásában a szeretetnek igazságosság a neve.

  •  Ferenc pápa pedig a közelmúltban adott interjújában azt a merész kijelentést teszi, hogy „a politika a szeretet legmagasabb szintje.’ S a pápa külön figyelmeztet, hogy az önzés, egoizmus és a korrupció megronthatja azt az igaz szeretetet, aminek a közjóért kell munkálkodnia. A hagyományos szerzetesek és papok a Zsinat óta nem vehetnek részt csak rendkívüli külön engedéllyel a pártpolitikában, az Apostoli Élet Társaságai viszont igen. Megint annak a jele, hogy az egyházjog utolérte a Margit testvéri gondolat modernségét.

          

    S így feladatunk, hogy ne engedjünk a kishitűségnek, hogy hát a politika mocskos, maradjunk távol tőle. A politikai fordulat után, testvérek azért vettek részt pártpolitikában, mert mint Margit testvér, érvényre akarták juttatni a krisztusi elveket. Most is alapélmény marad, hogy a lélektelenné vált, erkölcsileg széteső országunknak akkor van jövője, ha befogadjuk egyénileg és közösségileg Krisztus világosságát.  voltak, akik önkormányzatban dolgoztak, volt aki polgármester lett, stb, de mindannyian szívünkön viseljük a közügyeket, felelősnek érezzük magunkat a közszellem formálásáért.

     

     Margit testvér nagy dolgokért járt közbe a háromszori  parlamenti képviselősége alatt. (1920-22: a nők választójogáért, az édesanyák és gyermekeik megfelelő ellátásáért, oktatásügyi reformért stb)a második képviselőség szakaszban 1945-49:  a jogrendért, államformáért, vallásszabadságért) –

     

    de, mindezzel arra mutatott rá, hogy a Krédó, amit vasárnaponta megvallunk,mint az Egyház hitét, az személyes döntések mindennapi sorozata. Az a Krédó, amit Rómában fogalmazott meg, amikor a szlovákiai zsidók érdekében járt XII. Piusz pápánál, tanít bennünket, hogy vállaljuk és valljuk, éljük meg, amit az Egyház Krédója személyesen kíván tőlünk itt és most.  S ez nem muzeális hagyaték, hanem új életre való kihívás.

    (Sztrillich Ágnes SSS)

You have no rights to post comments