Hiszem a szentek közösségét
Az Apostoli hitvallásban – amit minden történelmi felekezet elfogad – ezt imádkozzuk: „Hiszem a katolikus (egyetemes) anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.” Ennek ellenére katolikus hitünk egyik legtöbbet támadott pontja a szentek tisztelete – mondanak minket bálványimádónak, babonásnak, ördögtől megszállottnak és még sok mindennek – pedig elég egy rövid pillantást vetnünk a Szentírásra és Jézus szavaira, hogy lássuk, már megint nekünk van igazunk…
Hogy a legnyilvánvalóbbal kezdjük: Amikor Jézust a szadduceusok megpróbálják zavarba hozni a feltámadás kérdésével, ezt válaszolja nekik: „Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.” (Lk 20, 37-38) Az is nyilvánvaló, hogy a három pátriárka már most is ott van Istennél (a lelkük), és nem majd csak valamikor, az utolsó ítéletnél fognak életre kelni, a testükkel együtt. Ábrahámra utal Jézus a szívtelen gazdag és szegény Lázár példabeszédében is, amikor azt mondja, hogy a szegény Lázár halála után „Ábrahám kebelére” kerül, azaz a lelke vele együtt él tovább. (És ha tovább olvassuk a történetet, még azt is láthatjuk, hogy a tűzben szenvedő gazdag még közbenjárást is kér Ábrahámtól, amit ugyan az nem tud teljesíteni, de itt sem a közbenjárás ténye van elvetve, hanem csak a közbenjárás által kért cél…)
A megdicsőülés hegyén Illés és Mózes jelenik meg és Jézussal beszélget – ők már testben is fenn vannak a mennyben: Illést elragadta a tüzes szekér, Mózes holttestét pedig az angyalok vitték fel, a Szentírás tanúsága szerint (hogy ez miért történt így, most nincs hely tárgyalni, de ennek is megvan a jelentősége).
Jézus a keresztfán megígéri a jobb latornak, hogy „még ma velem leszel a mennyben” (Lk 23, 43) – a Jelenések könyvében pedig egyenesen arról olvasunk, hogy az Isten trónja előtt álló szentek hogyan könyörögnek a gonosz hatalmának megtöréséért.
Az tehát világos, hogy halálunk után a lelkünk Istennel lehet a mennyben. De vajon velünk kapcsolatban lehetnek-e? Bár az már a fent írtakból is kiderül, hogy igen, egy nagyon fontos érvet még hadd írjak le. Mi, amikor megkeresztelkedünk, Krisztus Testébe keresztelkedünk meg, ahol Ő a fő, mi pedig a Test tagjai és a Szentlélek temploma. Vajon, amikor meghalunk, akkor kiesünk ebből a Testből? Épp ellenkezőleg, hiszen akkor teljesedünk csak be igazán! (Nehezen tudom elképzelni, hogy Isten, miután egy egész életen keresztül csalogatott, vonzott, édesgetett minket magához, épp akkor, amikor mindez végre tökéletesen beteljesedhetne, akkor küldene minket aludni egy valamikori feltámadásig…) Ebben az „Egy Testben” pedig ott vagyunk mi, akik itt élünk még a földön – a küzdő egyház -, ott vannak az előttünk élt szentek – a megdicsőült egyház –, és ott vannak azok, akik már elhunytak, de Isten teljes színelátására, a mennyekbe még nem juthattak fel, viszont el sem kárhoztak, hanem a tisztulás idejét élik a tisztítótűzben – a szenvedő egyház. Együtt vagyunk Krisztusban és összeköt minket egymással a szeretet köteléke és éppen ezért szolgálni is tudunk egymás felé Jézus Krisztusban, imával és a szentek erejével segítve egymást. (És az angyalok ugyanígy…)
Bálványimádásról vagy babonaságról akkor beszélhetnénk, ha az angyalokat és szenteket Isten fölé helyeznénk vagy istenként imádnánk – de erről szó sincs. (Ha valaki ezt tenné, azt szelíden figyelmeztetni kell, hogy letért az Egyház helyes tanításának útjáról.)
Éppen ezért helyes és jó dolog az angyalok és szentek segítségét kérni – hiszen még Jézust is az Atyától küldött angyal erősítette meg a végső szenvedés útján! -, és éppígy helyes dolog imáinkkal segíteni azokat, akik a tisztítótűzben szenvednek. Mert a tisztítótűzben mondottakért végzett ima szabadító hatású, az angyalok és szentek közössége pedig megerősít és közelebb visz Istenhez.
Isten angyalai és szentjei, könyörögjetek érettünk! Istenünk, segítsd meg a tisztítótűzben szenvedő lelkeket!
Eddig ez egy 2010. november 2-i Eheti újraközlése. Azóta eltelt 11 év, az írás ma is aktuális, illetve a halloweeni mánia hazánkban való elterjedésével egyre aktuálisabb. Nem mintha önmagában a szentek tiszteletének ismerete le tudná győzni a töklámpás boszorkányhistóriáját, de kedves halottaink és a szentek tiszteletének gyakorlása, kultúrájának megelevenítése, a temető látogatása, a síroknál mondott ima, a celebek helyett szentjeink életpéldájának "sztárosítása" és követése talán gyógyszer lenne ennek a felbolydult világnak. Mert nem a csokit sajnáljuk a gyerekektől, és farsangkor is beöltöznek maskarába az emberek, de az mégsem mindegy, hogy milyen mögöttes szellemiség mozgatja a szálakat...
Sípos (S) Gyula, www.szeretetfoldje.hu
