Rövid Eheti arról, hogy mi a mi keresztünk
Jézus ezt tanítja: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt.” (Mt 16,24-25) De mi a mi keresztünk? Ezzel kapcsolatban sok félreértés van a keresztények között. Néhányan, akiket betegségek gyötörnek, azt mondják, ez az ő keresztjük. Mások a nehéz anyagi helyzetüket, vagy a magányukat tartják annak – és kétségtelen, hogy ezek nehéz helyzetek, de mégsem ez a mi keresztünk.
Mindebből ugyanis Jézus ki tud segíteni minket. Ha beteg vagy, meggyógyít, ahogy földi, nyilvános működése alatt is megtette ezt. Isten nem leli kedvét a betegségekben, az Édenben nem volt betegség, mindez a bűnnel és a gonosz lélekkel együtt tört be az emberek életébe. Isten gyógyító szeretete azonban azóta is megmutatkozik a természet patikájában, az orvostudományban és az imádság erején keresztül is. Márpedig ha ez így van, akkor a betegség nem kereszt, amit fel kell vennünk és hordoznunk kell, hanem csak életünk aktuális állapota, amiből, ha máskor nem, akkor a mennyek országába érve, az örök életben biztos, hogy örökre kigyógyulunk.
Hasonló a helyzet a szegénységgel, magánnyal és életünk összes többi terhével. Isten meg tud segíteni közvetlenül, embertársainkon keresztül, megmutatja a kivezető utat, illetve erőt ad, barátokat, helyzeteket, alkalmakat, kegyelmeket, amikkel élve előre juthatunk életünkben és kitörhetünk a sötétségből Isten világosságára.
Akkor tehát mi a mi keresztünk? Mindjárt világosabban látunk, ha elolvassuk azt is, ami a fent idézett evangéliumi rész előtt áll, Jézus tanítványainak szóló tanítását és Péterrel való beszélgetését: „Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: Távol legyen tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled. Ő azonban megfordult, és azt mondta Péternek: Menj vissza mögém, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!” (Mt 16,21-23)
A mi keresztünk az, hogy krisztusi életet akarunk élni egy Krisztus-gyűlölő világban. Mert ha Jézus Krisztust akarjuk követni, akkor részünk lehet megszólásban, üldözésben, ellentmondásban, félreértésben, botrányban – egyszóval, szenvedésben, amit csak úgy kerülhetünk el, hogy ha megtagadjuk Krisztust, és nem akarjuk felvenni az Ő életét, hogy mi is krisztusivá legyünk.
Igaz, hogy időnként értetlenek vagyunk, mint a tanítványok, időnként tiltakozunk és mi is megfutamodunk, mint Péter – mert emberek vagyunk, gyenge és esendő, önmagukat féltő emberek. Ha azonban ilyenkor visszaidézzük, hogy miért is lettünk Jézus Krisztus tanítványai, ha megéltük már csak egyszer is Isten forró és ingyenes szeretetét, amivel igent mondott bűnös életünkre, akkor nem lehet kérdés, hogy újra felállunk és felvesszük a keresztet, magunkra öltjük Krisztust és megyünk előre, vele együtt, hiszen Ő maga az út, az igazság és az élet, az örök élet igéi nála vannak…
Imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
