Tolvaj Józsi története
Gyerekkoromban találtam otthon egy kicsi, még háború előtti meséskönyvet. Rövid kis történetek voltak benne, de mind olyan volt, mint egy erkölcs atombomba a jó és a rossz megkülönböztetésére. Például két kisfiú zongorázni tanul. Az egyik abba hagyja, a másik szorgalmasan gyakorol, s amikor felnőnek, mindenki szívesen hallgatja, míg a lusta a sarokban búslakodik. Egy másik rövid történetben egy rossz kisfiú mindig bottal hergeli a kerítés mögött ugató kutyákat, míg aztán az egyik kutya kiszabadul és összeharapdálja őt…
Emlékszem, hogy többször is elolvastam ezeket a történeteket, mert – utólag megértve -, ez nagyon jól kielégítette a gyermeki igazságvágyamat, hogy a jó győzzön, a rossz pedig nyerje el méltó büntetését. Arra is tanított, hogy igyekezzünk jónak lenni, érdemes jónak lenni és nekünk mindig a jót és helyeset kell választani.
Felnőttként már természetesen tudjuk, hogy a világ nem fekete-fehér és az se úgy van, hogy a jók mindig jók és végül el is nyerik méltó jutalmukat. Ezek a kis, faék-egyszerűségű „direkt” történetek talán nem is számítanának ma jó irodalomnak. A tévében látható, könyvesboltokban kapható mesékből is mintha kikopnának a könnyen felfogható, megérthető erkölcsi tanulságok. Bennem azonban valahogy megmaradt ez az erkölcsi taníthatnék és az elmúlt évtizedekben sok tanulságos történetet, mesét írtam, olvastam fel gyerekeknek az iskolában, adtam közre az interneten vagy nyomtatásban. (Legutóbbi ilyen kiadott könyv volt a Szeretetláng mesék, amiben a hét főbűnnel kellett elbánnia a hősöknek.) Most pedig kiválogattam húsz tanulságos mesét, hogy ezt is kinyomtassuk. Szépen megírt történetek ember- és állat szereplőkkel, bonyodalommal, tanulsággal. Nem olyan rövidek és egyszerűek, mint a fent említett gyermekkori mesék, de izgalmasak és tanulságosak – egy kivételével. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ne írjak egy „direkt” történetet is, minden köntörfalazás nélkül, Tolvaj Józsi történetét:
„Józsi ügyes volt, bár nem a legügyesebb, jól tanult, bár nem ő volt a legjobb tanuló. Voltak barátai, még ha nem is ő volt a legnépszerűbb az osztályban. Társai irigyelték, mert a szülei szinte mindent megengedtek neki. A felnőtteknek készült filmeket is megnézhette, és talán ezekből vette azt az elképzelést, hogy milyen jó dolog betörőnek, mestertolvajnak lenni. Azok aztán ügyesek, gazdagok és túljárnak mindenki eszén!
Józsi minél több ilyen filmet látott, annál jobban tetszett neki a gondolat, hogy ő is mestertolvaj lesz. Először csak játék volt ez a többi fiúval. Ő lett a rablóvezér, a barátai a rablók, a többiek meg a rendőrök, akik kergették őket, de persze sohasem kapták el. Aztán a játék már nem is annyira volt játék. Egyik nap Julika a tízórai csomagjába egy kis csokit is kapott otthonról. Józsi meglátta, elvette tőle, aztán elfutott a csokival. A kislány hiába kérte, majd kergette, Józsi csak akkor adta vissza neki, amikor belépett a tanító néni és ráparancsolt.
Tetszett Józsinak a kergetőzés, de amikor Pistinél meglátta a kisautót, az még jobban tetszett neki. Elhatározta, hogy megszerzi. Testnevelés óra előtt, amikor mindannyian együtt öltöztek az osztályban, egy óvatlan pillanatban ellopta a kisautót és elrejtette. Szegény Pisti hiába kereste, nem találta se ő, se a többiek.
Józsinak tetszett a sikeres tolvajlás, élvezte az ezzel járó izgalmakat is, így aztán egyre gyűltek nála otthon a másoktól ellopott játék autók, katonák, legó emberkék. Már arról fantáziált, hogy mire felnő, kitanulja a tolvaj- és rabló mesterség minden csínját-bínját, meggazdagszik, mindenki tisztelni fogja, ő pedig emberek seregeinek fog parancsolni. Ő lesz az alvilág királya!
A filmek világa és a valóság azonban nagyon különbözik egymástól!
Egyszer ugyanis Józsi anyukája szülinapi bulit szervezett a fiának és elhívta rá az osztályból a legjobb barátait. Józsi a lopott holmikkal teli kincses dobozát bedugta az ágy alá, hiszen ott senki se látja. Csakhogy a csapatnak bújócskázni támadt kedve, és Pisti pont az ágy alá bújt, ahol meglátta a dobozt, belenézett – és a többit könnyen kitalálhatjátok. Előkerült a kisautó, a legó emberke és az összes elveszettnek hitt játék, az osztálytársak nagy felháborodására. Hogy tehetted ezt velünk – kérdezték -, hiszen mi a barátaid vagyunk?!
Vagyis csak voltunk…
Józsi ugyan megpróbálta kimagyarázni a dolgot, de senki sem hitt neki. A gyerekek magukhoz vették a megtalált játékaikat és haragosan elvonultak. A nagyobb bajok azonban csak ezután kezdődtek. Szülei rettenetesen leszidták, hétfőn pedig behívatták az egész családot az iskolába az igazgatói irodába és ott szégyenkezhettek mindannyian az igazgatónő előtt. Még rosszabb volt bemenni az osztályterembe, ahol senki sem akart játszani vele. Elfordultak tőle, szidták és egymást figyelmeztették nagy hangon, hogy vigyázzanak a holmijaikra, mert itt van Tolvaj Józsi!
Rajta ragadt a Tolvaj Józsi csúfnév. Hiába tiltotta a tanító néni, akkor is így hívták az osztályban, így kiabáltak utána az utcán, ezzel szégyenítették meg mindenhol. Ha valakinek eltűnt valamije, rögtön őt gyanúsították, még akkor is, ha a környéken se volt. Nem volt már rablófejedelem, magányosan kóborolt az iskola udvaron és az utcákon. Dehogy akart ő már mestertolvaj lenni!
Sok évnek kellett eltelnie, sokszor kellett bizonyítania az ártatlanságát, mire lekopott róla a Tolvaj Józsi csúfnév és újra teljesen befogadták a közösségbe.
Ma már Józsi a legjobb, legbecsületesebb embernek számít az egész környéken. Mindenkivel barátságos, mindig segít és szívesen megosztja mindenét a többiekkel. Szeretik őt az emberek, hívják mindenhová és örül, aki barátkozhat vele.”
Ennyi. Szeretném iskola kezdésre megjelentetni a könyvet – Tanulságos mesék -, hogy ezzel is segítsük egy tisztább lelkű generáció felnövekedését. Ha tudnád és szeretnéd támogatni a megjelenést, kérlek írj az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. levélcímre, vagy hívj fel telefonon. A támogatók dedikált ajándék példányt kapnak és a nevüket is beleírom a könyvbe…
Imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
