Gonosz törvények és totális kontroll – csak később?
Közkézen forognak az írások a beültethető chipekről, amik majd lehetővé teszik a totális kontrollt, ahogy azt a Jelenések könyve előre megjósolja: „Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.” (Jel 13, 16-17) Hasonlóan, talán mindannyian olvastunk már olyan cikkeket, magánkinyilatkoztatásokat, amelyek előre jelzik keresztények számára elfogadhatatlan törvények bevezetését a jövőben. De biztos, hogy ez még csak a jövő? Ne ámítsuk magunkat.
Tanúja voltam annak, amikor egy hivatali vezető a felvételre jelentkezőknek nem csak a beadott életrajzát és szakmai életútját, bizonyítványait nézte át, hanem az internetes közösségi oldalakra felrakott képeiket, szövegeiket is, és azok alapján döntött. „Mindenki ezt csinálja”- mondta –„és egyébként is, ezek általuk közzé tett, szabad információk!” Ez ugyan igaz – ebből is látszik, mennyire naivak és elbutítottak vagyunk -, de vajon egy szakmai állás betöltésének eldöntéséhez valóban ismerni kell az illető szabadidős szokásait, kapcsolatait, esetleges betegségeit? Jó dolog az, ha valakit azért nem vesznek fel, mert a főnök nem azt a zenei irányzatot szereti, mint a felvételiző? Vagy nem szimpatikus a barátnője? Esetleg kiderül, hogy cukorbeteg? Vagy problémás a gyereke? Vajon mi köze ezeknek a dolgoknak a könyveléshez? És jó lenne, ha velünk is ezt tennék?
Ha ugyan nem ezt teszik.
Ha van mobiltelefonod és az nálad van, bármikor meg tudják mondani, az adott időben hol tartózkodtál. Ha akarnak, a kikapcsolt telefonon keresztül is lehallgathatnak. Ha bankkártyával fizetsz, pontosan tudják, hogy mikor mit vásároltál, mit szeretsz és mit nem. Ha használod a számítógéped, pontosan tudják, hogy milyen honlapokat nézel, kikkel állsz kapcsolatban. A személyes adataidon keresztül bármikor megnézhetik az orvosi papírjaidat, jövedelmedet – mi kell még? Hát nem totális kontroll? Vajon annyira tiszta és áttetsző életet élünk, hogy ennek már semmi jelentősége nincs életünkben?
Nem kell már arra várni, hogy majd „lassan” ellehetetlenítik a készpénz-fizetést (milyen jó, nem lophatnak tőled, indokolják): ha van elektronikus számlaszámod és bankkártyád, chiped akkor azért, ha meg nincs, akkor azért, már most is kizárhatnak a pénzforgalomból.
Evezzünk csak még mélyebbre. Azt mondhatjuk, hogy az abortusz keresztények számára elfogadhatatlan, azt semmilyen módon nem támogathatjuk. Igen ám, csakhogy azt törvényileg szabályozva és lehetővé téve épp a mi egészség-biztosítási befizetéseinkből finanszírozzák! Az egyetlen következetes megoldás az lenne, ha megtagadnánk az egészségbiztosítási járulék befizetését (és hasonló okok miatt a nyugdíjbiztosításét is). De ha ezt megtesszük, kizárjuk magunkat az állami egészségügyi intézményekből (és nyugdíj-rendszerből), csak megfizethetetlen áron juthatunk orvoshoz és orvossághoz, ha egyáltalán. Vajon ki veszi magára annak felelősségét, hogy tanácsával magán kívül másokat is kizárjon az egészségügyi és szociális ellátásból?
De ha nem, akkor meg része vagy a gonosz törvényeknek és a totális kontrollnak, amiről olyan elítélően ír – teljes joggal! – a Jelenések könyve.
Az már csak hab a tortán, hogy a hazai keresztények társadalmi és politikai képviselőinél – már ha lehet ilyet egyáltalán állítani! - még az akarat is hiányzik az istentelen törvények megváltoztatására. (Amikor az egyik kis keresztény egyesület fel mert szólalni az abortusz ellen, az egyik ilyen párt prominens országgyűlési képviselőnője máris hangosan követelte, hogy „el a kezekkel a házastársi ágytól!” – mintha bárki is azt firtatná…)
Ne legyenek illúzióink: már régóta benne élük a totális kontrollban, már régóta nevünket, pénzünket és szavazatunkat adjuk istentelen törvényekhez, már ezer szállal bele vagyunk gabalyodva ebbe a sötét és összeomló világba!
Ami pedig a legszomorúbb: az Egyház eddig semmi olyan válasszal nem állt elő – nem is keresi, nem is próbálgatja, tisztelet a magányos kivételeknek -, ami legalább részleges megoldást nyújtana a Krisztust követőknek.
Csak nehogy késő legyen, amikor végre felébred a lelkiismeretünk, csak nehogy addigra maga alá temessen minket a bűn és az összeomlás.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
