Isten nevelő munkájáról
Valószínűleg elképzelni sem tudjuk igazán, milyen óriási sokkot és felfordulást okozott a bűn és a gonosz lélek betörése a teremtett világba a Bukás után. A Teremtés könyve arról tudósít, hogy az első emberpár félelmében elrejtőzött. Ez a félelem a megrettenés és iszonyodás, a „minden idegenné vált” megrendültsége, a szinte teljes belső megsemmisülés élménye volt. Az egész teremtett világ is megrendült, az addig csak növényt evő, szelíd állatok is egymásnak támadtak és folyni kezdett a vér… Ezeknél az eseményeknél megdöbbentőbb azonban csak Isten reakciója volt minderre.
A Föld az ember elcsábítása után a gonosz lélek hatalma alá került, ami telve volt gyűlölettel, haraggal, erőszakkal és lázadással. A sátán, a vádoló ezek után arra számított, hogy Isten is erőszakos ellentámadásba lendül a maga erejével és hatalmával, és ilyen módon a gonosz lélek bizonyíthatja, hogy az Úr természete ugyanolyan, mint az övé – tehát a lázadó angyaloknak van igazuk és a mennyet és a földet az ő elképzeléseik szerint kell „megreformálni”. Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna!
Isten ugyanis nem a leuralás és hatalmaskodás, hanem a türelem és szeretet útján jár. Megengedte, hogy a gonosz lelkek saját szándékuk szerint cselekedhessenek – és így tesz mindmáig velünk is -, hogy lelepleződhessen minden gonoszságuk, ahogy napjainkban is a tetteiken keresztül lepleződnek le az emberek titkos gondolatai és vágyai.
Miután a gonosz lelkek szabad kezet kaptak, olyan mértékben megrontották a földet, hogy „ég és föld előtt” nyilvánvalóvá vált, hogy azt özönvízzel kellett megtisztítani, hogy egyáltalán megmaradhasson. A szivárvány megjelenése után azonban az Úr újra kezdte nevelő munkáját, hogy az elvadult világot és benne az elvadult embereket visszavezesse Isten országába és az Atya ölelő karjaiba.
Képzeljük magunk elé a földet az özönvíz után, amit még mindig betöltenek a démoni szellemek hamis kultuszai. Emberáldozatok, rituális prostitúció, rabszolgaság és állandó háborúk. Egy világ, ahol minden bűnnek megvan a maga istene és oltára, ahol mindig az erősebb és hatalmasabb szava dönt, ahol a nők és gyerekek kiszolgáltatottak a férfiaknak, a gyengék az erősebbeknek, a szegények a gazdagoknak. Isten ugyan ott van minden ember lelkében és élesztgeti lelkiismeretüket, de ezt a halk hangot könnyen elnyomja a hatalom és erőszak hamis világa. Isten pedig elkezdi a maga felszabadító, megszentelő nevelő munkáját, először mindig egy-egy embert megszólítva. Elhívja Ábrahámot, hogy szent magot ültessen és szent népet neveljen magának. Törvényt ad nekik a Mózesen keresztül, hogy ebben a törvénytelen világban rendre és fegyelemre szoktassa őket és egyre finomítsa a szívüket a szép, a jó és az igaz felé. (Legyen a szent sátor szép, az emberek vezetése jó, szelíd és alázatos és nyisson az igazság fel: ne ölj, ne lopj, ne hazudj, szeresd felebarátodat…) A törvényen és a prófétákon, de a kultúra és művészet megihletésén keresztül is erősíti az emberi lelkiismeretet, hogy az a Lélek ismeretével töltődjön el.
Isten nevelő munkájának és megmentő művének csúcspontja Jézus Krisztus megjelenése a földön. A Messiás bebizonyítja, hogy lehetséges az Isten és ember együttműködése, lehetséges, hogy Isten és ember szeretete szétválaszthatatlanul összekapcsolódjon, lehetséges győzni minden kísértés felett. A megváltás által, Isten kegyelméből minden ember újra beléphet az „atyai házba”, Isten országába. A gonosz lélek végleges vereséget szenvedett, Jézus Krisztusban lelepleződött minden gonoszsága, hazugsága és nyilvánvalóvá vált Isten emberszerető jósága és valódi természete mindenki előtt.
Azóta Isten nevelő, megmentő munkája egyre halad előre, bár viharok és hullámok között. Isten ítélete utolérte az embergyilkos démoni vallásokat, amelyek egykor egész kultúrákat leuraltak (bár azóta is időről időre felütik a fejüket szektákban és megfertőzik az emberek szívét.) A rabszolgaság a világ nagyobbik részén már elfogadhatatlan és törvényileg tiltott, a nők és gyermekek egyenjogúsága – legalábbis papíron – elvitathatatlan és a szegények, elesettek és menekültek is bizonyos védelmet élvezhetnek. Így van ez még akkor is, ha időnként mintha visszafordulna az idő és újra elönt minket a gyűlölet és erőszak hulláma. A mi szívünkből ered ez is! Isten pedig újra és újra megengedi ezt, hogy lelepleződjön, mi lakik bennünk. Ez történik napjainkban is. A kérdés csak az, milyen mélyre kell süllyednünk ahhoz, hogy rádöbbenjünk saját tarthatatlan állapotunkra. Mikor jutunk el odáig, hogy Krisztus fényében újra hazugságnak nevezzük a hazugságot, gyűlöletnek a gyűlöletet és elfordulva ezektől Istenhez kiáltsunk a békéért és szeretetért.
Látjuk, mi történik most: a világ éppen lángba és vérbe fullad. A gonosz lélek által felemelt antikrisztusi vezetők békéről beszélnek, miközben viszályt szítanak mindenhol. Istenként tetszelegnek, mint akik bármit megtehetnek, becsapva ezzel önmagukat és követőiket egyaránt. Mindez azonban csak ideig-óráig tart, Isten országa és királysága azonban örökké fennmarad…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
