Károgóknak áll a világ? - a kudarc prófétáiról

Kategória: Eheti Megjelent: 2014. október 06. hétfő

Hazánkban – mint a „környék” legpesszimistább népében -, biztosan. Itt egy világvége-prófécia villámgyorsan soktízezres tábort gyűjt magának, itt tarolnak az összeesküvés-elméletek, itt rendszeres politikai szlogen, hogy minden egyre rosszabb. Meggyőződésem, hogy a most kivándorló százezrek azért is mennek el, mert az életet még a cselédmunkával együtt is biztonságosabbnak gondolják „ott”, mint nálunk. De valóban ilyen sötét jövő előtt állnánk?

„Eljutott hozzánk egyesek fülünket bántó hangja, akik buzgólkodnak ugyan a vallásért, de a tényeket kellő objektivitás és okos ítélet nélkül értékelik. Az emberi társadalom jelen állapotában csak romhalmazt és bajokat látnak. (…) Mi úgy látjuk, hogy higgadtan el kell határolódnunk a kudarc prófétáitól, akik mindig a rosszat hirdetik, mintha küszöbön állna a világvége. Az emberi események jelen állapotában – amelyekben úgy tűnik, az emberiség a dolgok új rendjébe lép – inkább az isteni gondviselés titokzatos terveit kell látnunk, melyek az idők folyamán emberi cselekedetek által valósulnak meg, gyakran a várakozásokon felül, és bölcsen elrendeznek mindent, az emberi viszontagságokat is…” Ezeket a mondatokat 1962-ben mondta Boldog XXIII. János pápa, aki reménységének konkrét bizonyítékát is adta a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésével. (Idézi Ferenc pápa „Az evangélium öröme” című buzdításában.)
Károghatunk: Ó, azok a’60-as évek a maguk tudományos optimizmusával, fiatalságának forradalmi hevületével – lám, mi lett abból is! Igen, hosszan tudnánk sorolni a bajokat a környezetszennyezéstől kezdve a szexuális forradalom átkos következményeiig és nekem könnyen is menne, mert hajlamom van rá… és épp ezért nem teszem!
A szentek azt tanítják, hogy ha döntési helyzetben vagy, válaszd a nehezebbik megoldást (a keskeny utat), mert valószínűleg abban van Isten akarata. Könnyű nekünk károgni, könnyű a rosszat felhánytorgatni – de milyen nehéz mégis az építkezést választani, mégis küzdeni, hinni a munkánk (és Isten kegyelme) jó eredményében!
Mostanában olvastam el egy komoly tanulmányt, ami hazánk újjáépítésének stratégiájáról szól, s igyekszik egy szép és értelmes jövőképet felrajzolni elénk. Nagyon szép víziót rajzol elénk, de ez nem lenne több utópiánál, vágyálomnál, ha nem nézne szembe a realitásokkal is, hogy azokból kiindulva akarjon a jó felé elmozdulni. Így aztán leírja a problémákat is – az erősségek mellett -, és amiket elősorol, azok bizony eléggé hervasztóak. Például erősségünk a földrajzi elhelyezkedésünk (Európa közepén), de gyengeségünk a határátkelők alacsony száma, a rossz közlekedési hálózat, az idegen nyelvek ismeretének alacsony szinte és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők alacsony aránya. Erősségünk a változatos természeti környezet, de gyengeség a rossz egészségügyi állapot és elöregedő társadalom… nem folytatom, a felsorolás hosszú lenne.
Mondhatjuk, innen szép a győzelem – és mondjuk is! Lehet, hogy a világ válságból válságba rohan, de nekünk nem kell velük együtt futni! Kétségkívül közelebb van a világvége, mint kétezer éve, de ennek időpontját senki sem tudja és az nagyban függ tőlünk is. Függött II. János Pál pápától, aki hitt a kommunista blokk összeomlásában és a rab népek felszabadulásában és ebben a hitben cselekedett – és Isten valósággá tette a hitét. Hitt Teréz anya a legszegényebbek megsegítésében és elindult egy fillér nélkül – és Isten mellé állt és megmutatta kegyelmét rajta keresztül a világnak. Hittek a Fülöp-szigeteken a rózsafüzéres forradalomban, és a diktátor elmenekült. Hittek és ma is hisznek, hiszünk Isten gyógyító, szabadító szeretetében, és az újra és újra meg is mutatkozik nekünk… igaz, ennél sokkal többet szeretnénk!
Több gyógyulást, több szabadulást, több életrendezést. Több munkahelyet, több helyes felismerést a tudományban, kultúrában. Több lelki erőt a keresztény iskolákban (is), hogy a formához a tartalom is passzoljon. Több hitet és reményt a házasulandóknak és házasoknak, több gyermeket, több munkahelyet – és ugyan ki és mi lehet ezeknek az akadálya? Csakis mi magunk, ha inkább a károgóknak hiszünk, ha a rosszat szajkózzuk, ha nem vállaljuk a munkát, az ezzel járó szenvedésekkel együtt.
II. János Pál pápa azt mondta: ne add fel a reményt! Tegyük hozzá: maradj az Élet pártján! A károgók már életükben a halálban vannak, nekünk pedig még a haldoklásunk is életet hoz…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Hozzászólások   

#4 Christine 2014-10-07 05:22
Orulok ennek az irasnak. En 10 eve elek kulfoldon, egy olyan orszagban, ahol az emberek atlagban sokkal jobban elnek, mint Magyarorszagon, nagyon magas a technikai fejlettseg es az urbanizacio. Ugyanakkor ennek olyan ara van, ami egyszeruen nem eri meg. Bar anyagilag talan sokkal jobban elek itt, mint otthon lehetne, de nagyon szeretnek hazakoltozni. Hianyoznak a szulovarosom meleg emberi kapcsolatai, a finom, tiszta elelmiszerek (itt mar minden genmanipulalt es ehetetlen), a tiszta levego, a csend, a meg gondolkodni tudo emberek, akiknek van egyenisege (az itteni emberek szinte teljesen elveszitettek az egyeni arcukat...). Ugy gondolom, lehet, hogy epp a nehezebb anyagi korulmenyek miatt, vagy esetleg attol fuggetlenul, de Magyarorszagon sok olyan ertek van, ami mashol mar teljesen kiveszett, de sajnos a magyar emberek ezeket nem veszik eszre, es nem tudnak nekik orulni. Raadasul egy olyan koranyunk van, ami a kereszteny ertekeket vedi, sok ember pedig elsosorban azt keri rajtuk szamon, hogy miert nincsenek osztrak berek. Ha tudnak, hogy a joleti tarsadalmakban milyen lelki-szellemi ara van az anyagi joletnek.. hogy milyen ara van annak, ha egy orszagban ugrasszeruen, hirtelen lesz gazdasagi fejlodes, hogy ennek milyen rettenetes rombolo hatasa van... En a sajat boroon erzem, es alig varom, hogy hazakoltozhesse m Magyarorszagra.  
#3 lausdeo 2014-10-06 22:39
Nagyra értékelem a munkádat és hiánypótló ez az oldal. Ne haragudj, hogy keserűségemet már többször itt öntöttem ki. Nehezen viselem a napjainkban tapasztalható elistentelenedé st, embertelenséget , az alapvető értékek eltűnését. Nagyon fáj a szívem a mai gyerekekért, akikre a szenny és mocsok, a romlottság és az erkölcstelenség zúdul a médiából, az internetről és sokszor az iskolából is. Nem gondoltam például, hogy megérem olyan mesekönyv megjelenését, amelyben két homokos herceg keresi a kincset leszbikus hercegnők segítségével ( https://kuruc.info/r/2/133329/ )
#2 szerk 2014-10-06 18:57
Kedves lausdeo!
Látom, hogy te szeretsz ellentmondani. Ezért csak óvatosan jegyezném meg, hogy én nem arról írtam, amivel te vitatkozol. És hozzátenném, hogy az elmúlt húsz évben az írói, szerkesztői és a kiadói tevékenységembe n elég sokat tettem a magánkinyilatko ztatások megismertetéséé rt, meg is kaptam érte bőven a magamét. Esetleg próbáljunk meg mindketten a remény hangján beszélni...
Imával és szeretettel: Gyula
-2 #1 lausdeo 2014-10-06 15:57
A végső időkről szóló próféciák (pl. LaSalette, Akita, Fatima, Szent Fausztina, Pio atya, stb.) nem károgások, hanem Isten rendkívüli kegyelmi ajándékai, amelyek ráadásul egybecsengenek a Szentírással és az Egyház tanításával. Nem lehet kérdés, hogy Jézus második eljövetele be fog-e következni. Ebben biztosak lehetünk. Az egyetlen kérdés az, hogy mikor. A "károgók" védelmében még annyit, hogy nem dughatjuk a homokba a fejünket és nem tehetünk úgy, mintha minden rendben lenne a világban, mert nyilvánvalóan nem így van, sőt... Az evangélium öröme nem jelenthet egyúttal eufórikus viháncolást, amikor magunkról megfeledkezve rózsaszín ködben röpködünk a föld fölött. Az evangelizálássa l együtt kell hogy járjon a szenvedés, annak felajánlása, a konpassió, az engesztelés. A mindig mosolygó és táncolva éneklő keresztények engem a harekrisnázásra emlékeztetnek. A mindíg optimista eufórikus, a gonosz létét tagadók pedig egy pocakos, elégedetten mosolygó buddhára. Meg van az okunk az örömre és a bánatra, a vidámságra és a szomorúságra is. Ha csak az öröm evangéliumát hirdetjük, akkor félmunkát végzünk. Ennél sokkal fontosabb a reménység bemutatása és a megmenekülés lehetőségének és útjának, azaz Jézus Krisztusnak megismertetése az emberekkel. "Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik" (Mt. 5, 18).

You have no rights to post comments