Az Istennel való egyesülés valósága
„Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2, 20) Lehetséges ez? Lehetséges, hogy Istennel olyan teljes közösségbe kerüljek, hogy az Ő gondolatait gondoljam, szavait szóljam, tetteit cselekedjem – és közben a személyiségem mégis teljesen szabad maradjon? Hogy ez részemről ne csak egy bolond gondolat legyen arról, hogy isten vagyok, egy eszement fantázia, skizofrén beképzelés, téveszme, esetleg a gonosz lélek hazugsága, egy stáció az ördögi megszállás felé tartó úton?
Misztika
A katolikus lexikon szerint a misztika általánosságban a racionális tudatot és a természetes megismerést felülmúló, közvetlen, transzcendens megismerést jelenti. Ez az egyház nagy misztikus szentjeinek tanítása szerint a lélek fölemelkedése Istenhez. Modern korunk ezt könnyen összetéveszti az okkult, irracionális dolgokkal, mágikus praktikákkal, elrévedésekkel és rendkívüli jelenségekkel. Pedig mi sem áll távolabb egymástól, mint ez a két út!
Az imádság láthatatlan ereje
Anyagelvű, mindent látni, érezni akaró hitetlen világunkban az Istenhez forduló, imádkozó ember és az imádság haszontalan, felesleges és hiábavaló dolognak látszik. Ahogy Sztálin kérdezte gúnyosan: hány hadosztálya van a pápának? Mi azonban nyugodtan visszakérdezhetünk: Hol van most Sztálin?
Isten országa, a gyógyulás helye
Jézus Krisztus Isten országát a gyógyulás és szabadulás helyének élte és hirdette meg. Tanítványait is erre hívta, és az őskeresztény közösségek is annak tartották. Az egyház konszolidálódásának örvendetes eseményeivel, az üldözés megszűnésével párhuzamosan azonban egyre fontosabbá váltak az erkölcsi és egyéb szabályok, és az egyház gyógyító közösségből morális, erkölcsi közösséggé vált. (Olykor pedig csak moralizálóvá, amikor a mások szálkáját kiprédikáljuk, közben a saját gerendáinkból ácsolunk templomot.)
Jó-e, ha a „püspöki kar” bevádol egy teológust egy másik ország püspökénél?
Pláne, ha nem is teológiai, hanem politikai nézetei miatt. Állítólag ugyanis ez történt Perintfalvi Ritával. Elöljáróban: én őt nem ismerem, munkásságáról keveset tudok, s azok nagy része is ellentétes a nézeteimmel. Ez azonban teljesen érdektelen abból a szempontból, hogy helyes és elfogadható-e egy ilyen feljelentés?
Reményünk: ez Isten évszázada
A sokak számára ismert történet szerint XIII. Leó pápa (1878-1903) egy szentmiséjét befejezve épp kivonulni készült, amikor természetfölötti látomást kapott. Ebben – a bibliai Jób könyve elejéhez hasonlóan - a sátán beszélt Istennel. Időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat és a világot.
Jézus egyszerű szavai
Jézusnak vannak nehezen érthető mondatai, példabeszédei, tanításai, amelyeken sokat lehet tanakodni. (Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa…) Vannak azonban olyan egyszerű, világos szavai, amik mindenki számára érthetőek, s ha csak ezeket betartanánk, már egész más lenne a világunk. Most két ilyen mondatát mutatjuk:
Egy igazgató dicsérete
Gabi néni negyven évet töltött első és utolsó munkahelyén, ebből az utolsó húszat igazgatóként. Az idei iskolai évzáró – két óra zenés-táncos őrület -, végén meglepetésként a kollégák egy képösszeállítást vetítettek róla a többszáz fős közönségnek, amit őszinte vastaps fogadott. Néhány szubjektív mondat arról, mivel „érdemelte ki” igazgatónk ezt a szeretetet:
Erő a magasból
Keresztelő János azt ígérte, hogy eljön majd az, aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel, Jézus Krisztus pedig mennybemenetele előtt arra biztatta tanítványait, hogy maradjanak együtt és imádkozzanak, amíg erő nem tölti el őket a magasból, a Szentlélek ereje. És milyen nagy szükségünk van erre az erőre!
Amikor a Pünkösd hétfő keddre esett
Amit most elmesélek, azon a furcsa napon történt, amikor a pünkösd hétfő keddre esett. Azt túlzás lenne állítani, hogy nem vette észre senki. Néhányan elmentek a templomba, hogy találkozzanak Jézussal és a Szentlélekkel, de az ajtó zárva volt, a sekrestyés néni otthon üldögélt és a keddi híreket hallgatta a rádióban.
Amit a világ nem ért meg…
…és mi keresztények is alig-alig fogjuk fel, hogy Isten teljesen és örökre elköteleződött az emberek mellett. Ennek óriási súlya és jelentősége van! Bárcsak legalább mi megértenénk, mit jelent az, hogy Jézus Krisztussal az igaz emberi természet örökre „beoltatott” a Szentháromságba!
