Háború, háború
„Bal hüvelykem bizsereg, gonosz lélek közeleg” – szavalják a vészbanyák a Macbeth-ben. Nem kell ma ahhoz nagy drámaírónak lenni, hogy utána mondhassuk: a háború közeleg, sőt már itt is van. Nem csak India és Pakisztán határán, nem csak a Közel-Keleten, nem csak Párizsban, Ukrajnában, hanem itt, Magyarországon is. Szomorú igazsággá válik Clausewitz egyébként őrült mondata: „a béke a háború folytatása más eszközökkel”. Igen, a béke már csak egy ritkás álcaháló, a mosolygó gyilkosok köztünk járnak.
Vágyak, tervek, és az ezévi ige…
Vágyakozni elkerülhetetlen, terveket szőni fontos, de az eredmény? „Mindent megpróbálunk, de semmit sem ígérhetünk…” Hatalmas szellemi és anyagi erőforrással rendelkező erős nemzetek is kudarcot vallhatnak terveikkel, mert csak Isten tud olyan tervet sugallni, olyan tanácsot adni, amit ha megfogadunk, akkor biztos sikerrel járunk. Ezért én hosszú évek óta minden év elején Isten elé viszem a vágyainkat, terveinket, aztán útmutatásként egy szentírási igét is kérek hozzá Istentől…
Milyen jövőt várjunk?
Keressük, kutatjuk, szorgalmasan olvassuk a jóslatokat, mit mutat a horoszkóp, mit mond a jövőkutató, mit prófétál Nostradamus, mit üzen a Biblia – ha másképp nem megy, kreálunk magunknak valami kinyilatkoztatást, mert még a rossz hír is jobb, mint a bizonytalanság… Ezek között van ami teljes butaság, van átverés, de van olyan is, ami korlátozottan, de érvényes. És van, ami bizonyos, csak talán nem értjük, mikor és hogyan. Az alábbiakban ezeket mutatjuk be röviden:
Erkölcstelen vagyok?
Most olvasok egy második világháború idején játszódó regényt. Az amerikai százados Angliában megismerkedik egy fiatal nővel, összebújnak, lángol a szerelem, egyszer csak a lány megkérdezi: „Erkölcstelen vagyok?” Úgy meglepődtem ezen a mondaton, hogy gyorsan megnéztem, mikor is írta a szerző a művet – 1965-ben. Ja, így már érthető…!
Baráti tűz – avagy az egyházon belüli önpusztításról
Baráti tűznek hívják a hadászati nyelvben azt, amikor egy bevetés során az ellenséges csapatok helyett véletlenül a saját csapatait támadja, bombázza a sereg. Mióta világ a világ, ilyen előfordult minden nagyobb háborúban. Szomorú valóság, hogy egyházunkban is, ma is előfordul ilyen „baráti tűz” – időnként észre se vesszük, hogy már megint ész nélkül lövöldözünk…
Bölcs Salamon bukása
A bibliai Salamon király története intő példa vezetőinknek, de nekünk is. Hogyan és miért válik egy értelmes, sokra hivatott, minden lehetőséget megkapó fiatalember egy egész nép megrontójává? Íme:
A prófétaság betöltése
Keresztelő Szent Jánosban tökéletesen beteljesedett az ószövetségi próféta és vezető ideálképe. Nemcsak azért állítjuk ezt, mert ő lehetett a Megváltó közvetlen előfutára, hanem azért, mert valóban különb volt az ószövetség legnagyobb prófétáinál is. Első látásra talán merésznek hat ez a kijelentés, de ha összehasonlítjuk Jánost az előképeivel, akkor felismerhetjük ennek igazságát.
Egy szent története, két olvasatban
Olvasunk a szentekről, lenyűgözve hallgatjuk tetteik, elismerjük szeretetük nagyságát, felnézünk rájuk. De vajon mi történne, ha a mi szomszédunk lenne, ha orrunk előtt tennék, amit tettek… vajon akkor is felnéznénk rájuk? Következzék most egy szent története két olvasatban. Először mintha a szomszédunk mesélné, aztán pedig ahogy a szentek életrajzában olvassuk:
Egy tragikus halál tanulságai
Tragikus hirtelenséggel hunyt el, két általános iskolás gyereket és egy gyászoló férjet hagyva maga után. Keresztény volt, kedves és jószívű, sokan imádkoztak a gyógyulásért. Halála több kérdést is felvet, amivel szembesülnünk kell: Valóban ez volt az Isten akarata? Van-e nekünk felelősségünk a halálában? Mire figyelmeztet ez minket?
Isteni paradoxonok
Isten mindenható – és megölhető. Egyetlen Isten, mégis háromszemélyű. Jézus Krisztus tökéletesen Isten – és ugyanakkor tökéletesen ember. A kegyelem ingyenes – és mégis vérrel, verejtékkel kell küzdeni, hogy a keskeny úton maradjunk. (Mint tudjuk, a széles út a pokolba visz.) Életünk örök – és mégis meghalunk…
Egyszerűen jót tenni
Néhány egyszerű tanács, amivel nagyon sokat segíthetsz embertársaidon – de önmagadon is -, és ami biztos kedves Isten előtt:
