Mi lesz a kárpátaljai magyarokkal?
Tudjuk, hogy az elmúlt hetek ukrajnai, kijevi (és munkács-megyei) eseményeinek fontos résztvevője és motorja volt egy szélsőjobboldali, erősen nacionalista ukrán ellenzéki csoportosulás is. Befolyásuk mértékét jelzi, hogy Janukovics elnök elmenekülése utáni első napon az ukrán parlament máris elfogadott egy olyan törvényt, ami visszavonja a nyelvhasználati (és egyéb) jogokat a kisebbségektől, köztük a kárpátaljai magyar kisebbségtől is. Azt is tudjuk, hogy Munkácson és a térségben már érték fenyegetések az ottani magyarokat. Mi lesz a kárpátaljai magyarokkal? Tudunk-e segíteni nekik, mik a lehetőségeink? Nézzük végig, az egyszerűektől kezdve az extrém esetekig.
Eheti
"...A tengerben a cápáknak állandóan úszniuk kell, hogy a víz átáramoljon kezdetleges kopoltyúikon. Ha nem úsznak elfogy az oxigénjük és megfulladnak. De egy helyen oxigéndús gáz tör fel a tengerfenékről egy kis barlangban. Oda beúsznak a cápák és mozdulatlanul lebegnek. Nem kel mozogniuk, mert olyan oxigéndús a víz, sőt szinte elkábulnak ott. Ilyenek vagyunk mi is..."
Hogy élünk, hogy dolgozunk?
Egyszerre kínos és nevetni való, amikor a telefonban valaki, aki nem ismer, Gyula atyának szólít. Ilyenkor felvilágosítom, hogy csak annyiban vagyok „atya”, hogy van három (most egyetemista) gyermekem…
Rendes emberek a pokolban
Nehéz erről beszélni, amikor a közvélekedés egyre inkább afelé tolódik, hogy pokol sincs, nem hogy oda bekerülne bárki is. Érthető, hiszen egyre inkább elveszítjük a bűn felismerése iránti érzékünket. (Számomra szimbolikus értékű volt filmen látni, hogy a bűnök felmagasztalásában elöl járó énekesnő „Madonna” egyik botrányos koncertje előtt a társaival kört alkotva kérte Isten segítségét a „művészetükre”…) Isten irgalmáról és szeretetéről beszélünk, elfeledkezve arról, mit mond erről Jézus (talán Ő mégis csak többet tudott erről a témáról, mint mi) és hogy egyáltalán miért volt szükség a megváltás művére.
Választási bűnök
Karaktergyilkosság, negatív kampány, a tények kreatív kezelése (régen hazugságnak mondtuk, most már szakmai fogás) - és ez csak a kezdete a bűnöknek, amik várnak ránk. De mi a vége?
És mégis…
XIII. Leó pápa 1884. október 13-án a szentmiséje végén már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Állítólag mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte, s amelyeket egészen a 2. vatikáni zsinatot követő liturgikus reformig imádkoztak is.
Karakter-gyilkosság
Persze így csak a modern politikai irodalomban hívják és ajánlják különösen a választási küzdelmek idején. A lejárató kampány bevett és elfogadott eszköz lett – régen ezt hazugságnak, befeketítésnek, rágalomnak hívták és erkölcstelennek tartották. Természetesen minden kor és kultúra ismerte ezeket a fogásokat, a Bibliában az első leírása rögtön az ember megteremtése után történik. Az első karakter-gyilkosságot a sátán követi el, amikor Istent kicsinyesnek, önzőnek és hazugnak festi le, azaz pont olyannak, amilyen ő maga. Milyen szomorú, hogy a karakter-gyilkosságról nem csak, mint a múlt ködébe vesző gyakorlatról vagyunk kénytelen beszélni, hanem mint napjaink eleven és egyre népszerűbb gyakorlatáról, amelyiket minden politikai oldal nagy kedvvel gyakorol.
Egy történet a hitről
"...Egészen elképesztő történet. Azt mondani ennek az embernek, akinek akkora hite volt, hogy halottakat támasztott, aki több száz fiatalt fogadott magához, pedig olykor egy ebédre se volt pénze, aki olyan hitvédelmi könyveket írt, hogy némely keresztény felekezetből (szektából) meg akarták őt ölni, mert teljesen lerontotta a munkájukat – azt mondani neki, hogy nagyobb hite és bizalma is lehetett volna Istenben…."
Hívószavak
Szavakkal ölni is lehet – ez olyan közhely, ami sajnos nincs piros betűkkel a szívünkbe írva. Pedig tudjuk, hogy a gúnyos megjegyzések összetörhetik önbecsülésünket, a vádaskodás, gyűlölet szavai depresszióssá tehetnek és valóban, az internetes közösségi oldalakon keresztüli zaklatással, szavakkal több érzékeny embert is öngyilkosságba kergettek már. A magyar kultúra pedig döntően szó- (és írott) kultúra. (Nálunk egy festő presztízse nyomába se érhet egy francia, angol vagy olasz otthoni rangjának.) Vajon beszédmódunk miatt is van, hogy hazánk évtizedek óta elöl szerepel minden rosszkedv- és depresszió-skálán? - pedig a szavakkal gyógyítani, építeni is lehetne...
Görög ideál? – a meleg-fesztivál margójára
Szókratészt, a legnagyobb görög bölcset arra ítélték, hogy igya ki a méregpoharat. Gyűlölték, mert nem elégedett meg a közhelyekkel és szokásokkal, hanem rákérdezett azok gyökerére. Platón értetlenül és döbbenten írja le, hogy Szókratész nem volt hajlandó lefeküdni egyetlen tanítványával - csinos és körülrajongott fiatal férfiakkal – sem, ráadásul hűséges maradt a hírhedten házsártos feleségéhez és csak a „daimónja”, belső lelkiismerete hangját akarta követni. Megölték, majd halála után tisztelték, de követni nem akarták kortársai.
Miért kerül egyre több elrejtett rossz dolog a napvilágra?
„A válság egyik jellemzője az, hogy hirtelen felfedi a benne lévők valódi természetét.” Csehországban a kormányfő is kénytelen volt lemondani a korrupciós botrány miatt, Amerikában a sokadik lehallgatási ügy robbant ki. Erkölcsi visszaélések, szélsőségesen megengedő törvények vagy épp az erőszak kultusza – úgy tűnik, nem kerülhetjük el a szembesülést és döntést, nincs „semleges zóna”, az emberek és események eddig homályban maradó, valóságos karaktere egyre nyilvánvalóbbá válik.
