Nagy Figyelmeztetés – és mi lesz május 13-án?
Garabandalban azt mondták a látnokok, hogy a Nagy Csoda egy, az Oltáriszentséghez köthető szent ünnepén lesz, ami egyben nagy egyházi ünnep is lesz és csütörtöki napra esik. Ez 2011-ben május 12-én megtörténhet – ahogy majd az alábbiakban olvashatjuk. Egy kedves testvérem nemrégiben megkérdezte: Gyula, mi fog történni? Erre egy rövid és egy hosszabb választ is adtam….
Keresztény innováció
Néhány napja, miközben a feleségem bevásárolt a nagyáruházban, én békésen leparkoltam a könyvek mellé, nézelődni, olvasgatni. Fellapoztam egy gazdasági innovációval foglalkozó könyvet és azt olvasgatva azon gondolkodtam, egy ilyen világi szakember mit mondana a katolikus egyház rendszerváltás utáni húsz évéről. Néhány dolog, ami eszembe jutott (világi fogalmakat fogok használni, ahogy azt egy ilyen ember tenné):
Mária neve, Mária hite
...És itt megint álljunk meg egy pillanatra, hogy kicsit közelebbr?l szemügyre vegyünk két fontos dolgot: Mária „nevét” és Mária hitét.
Mária új neve
Az ószövetség hite szerint a név magában foglalja visel?je személyiségét. Jézus Krisztusnál könny? ezt megérteni, hiszen Jézus annyit jelent, mint Isten megszabadít – és valóban, Jézus Krisztus a Szabadító, aki kiváltott minket a sötétség birodalmából és Atyja országának polgáraivá tett minket.
Keresztel? Szent János neve azonban már nem egyszer?en a János szó értelmének bet?zgetése. A Jelenések könyve egy figyelemre méltó dolgot ír a nevekkel kapcsolatban: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A gy?ztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja.” (Jel 2, 17) János megértette az ? „új nevét” és amikor megkérdezték t?le, meg is mondta:
„Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta.” (Jn 1, 22-23)
Hasonlóképpen Mária, ez a fiatal lány is megértette már, mi az ? mennyei neve: „az Úr szolgálója vagyok” (Lk 1, 38)
Bárcsak mi is így értenénk már a mi mennyei nevünket! Bárcsak már mi is a gy?ztesek közé tartoznánk, akik megértették létük lényegét, Isten királyságában betöltött szerepüket és meg is élik azt!
Csendes növekedés
Húsz évvel ezelőtt Törökbálinton az egyházi év parancsolt időpontjaiban volt (évi néhány) szentségimádás. Aztán az Angyi néniéknél tartott közös imádságra – még akkor nem volt Szeretetláng kápolna – plébánosi engedéllyel kaptunk Oltáriszentséget, szentségimádáshoz, keddenként. Már nem tudom pontosan mikor, de István atya (káplán, majd plébános) kezdeményezte a hónap első vasárnapján a mise előtti egy órás szentségimádást. Aztán felépült az Isteni Szeretet Közösség háza, majd egy évre rá (1997-ben) a Szeretetláng kápolna és mindkét helyen ott lehetett a Tabernákulumban az Oltáriszentség. Jelenleg városunkban minden nap van lehetőség a szentségimádásra, szervezett alkalomként pedig kedden és csütörtökön a Szeretetláng-kápolnában, csütörtökönként az Isteni Szeretet Közösség házában, kéthetente vasárnap az esti mise után, valamint első vasárnap a mise előtt a templomban, utolsó szombaton a Szeretetláng kápolnában van összejövetel, az Isteni Szeretet Közösség házában az utolsó hétvégén 40 órás folyamatos szentségimádás van. És mindegyiken ott vannak hívő testvéreink, ki az egyiken, ki a másikon, esetleg többön is…
Megmaradni
Ha nagyon drámai akarnék lenni, azt is mondhatnám, életben maradni és életben tartani itt, az abortuszok és öngyilkosságok földjén, a depresszió és viszály világában, a felelőtlenség és kiábrándultság országában. Gazdasági válság idején, az IMF gyógyszerével, ami bizony nagyon keserű lehet: további elbocsátások, nyugdíj-csökkentés, „racionalizálás” – ami az egészségügyi és oktatási kiadások további lefaragását jelenti (kíváncsi vagyok, akkor mit fognak mondani, írni azok, akik alig várták már, hogy létrejöjjön az „egyesség”).
Amire szükség van - az új Alkotmány (Alaptörvény) ürügyén
Kormányunk úgy tervezte, hogy a Parlament (A Magyar Köztársaság Országgy?lése) az új Alaptörvényt húsvét hétf?n fogadja el. Sokan tiltakoztak, hogy nem kellene összekeverni Krisztus kereszthalálának és feltámadásának (megváltásunknak!) ünnepét egy ilyen szavazással, ezért a kormánypárt vezet?i úgy nyilatkoztak, hogy nem húsvétkor lesz a végszavazás. Így is lett - igaz az államf? meg mégiscsak húsvét hétf?n írja alá az Alaptörvényt ünnepélyes keretek között... ügyes trükk, mondhatnám, ha nem lennék már túlságosan is elfáradva ezekt?l az ügyes trükkökt?l. De ett?l még az új Alaptörvény jó is lehet...
Hosszan sorolhatnám, hogy minek örülök és minek nem az új Alkotmány szövege kapcsán. (Például örülök, hogy a törvény fogantatástól védi az életet - és nem örülök, hogy siettek nyilatkozni vezet?ink, miszerint ez nem jelenti a jelenlegi abortusz-törvény és -gyakorlat megváltoztatását...) Tekintsünk azonban túl a papíron, hiszen tudjuk, hogy a papír mindent elbír és minden törvény csak annyira jó, amennyire betartható (végs? soron amennyire azt a közösség elfogadja és magáévá teszi).
Jó tanuló vagy tanítvány
Jézus Krisztus a Mester, mi pedig a tanítványai vagyunk. De vajon kapunk-e diplomát? Ha egy szakmát tanuló gyerek egy szakember, mester keze alatt dolgozik, bizonyos idő elteltével ő is mesterré lesz, erről még bizonyítványt is kap. Ha valaki tanárnak készül és az egyetemre jár, az még tanuló, de ha elvégzi az iskolát, maga is tanárrá lesz és mehet tanítani. Még aki egy keleti guru tanítványa lesz, az is remélheti, hogy mestere keze alatt maga is mesterré lesz, s talán még túl is szárnyalja elődjét. Mi azonban – ha valóban Krisztus a mesterünk -, mindig csak tanítványok maradunk, akik sohasem szárnyalhatják túl tanítójukat, ámbár máris a testvérei és társörökösei Isten országában.
Nem mindegy azonban, hogy tanítványok vagyunk, vagy jó tanulók!
Bolondokháza
Kínomban nevetnék, ha nem lenne olyan siralmas az egész. Egyik oldalon minden jót és rosszat megkülönböztetés nélkül véres rongyként lobogtatnak a kormányon lévők előtt, a másik oldalon meg a jobboldal legvéresszájúbb publicistái hirdetnek Békemenetet. A neten „új Himnuszként” keringtetnek egy dalt - nekem is a drága keresztény testvérek küldték el -, és amiben a nagymagyar siratókórus után felhangzik az ígéret: jönnek az égből a táltosok és kitűzik újra az ökörkoponyát… az lesz ám csak a győzelem! Visszaüzennék a rajongónak: nem kell már kitűzni, van itt abból bőven…
Jöjj Szentlélek!
Az biztos, hogy ha valahol fellobban Istennek valami kis tüze, rögtön megjelennek az önkéntes tűzoltók, hogy eloltsák azt. És fordítva: evilág sötétségében sok csalóka lidércfény tündököl, hogy magához vonzza a kereső lelkeket. Könnyen tévedhetünk mi is – hiszen még a legnagyobbak is elbizonytalanodnak olykor! A bibliai három bölcs világosan megértette Isten hívását, követte a csillagot – de amikor a zsidó főváros közelébe értek, a maguk értelmére támaszkodva a királyi palotához mentek és ezzel halálos veszélybe sodorták azt, akiért a hosszú utat megtették!
Természetes és természetfölötti
Természetesen mi is védeni próbáljuk környezetünket. Szelektíven gy?jtjük a szemetet – amit megkönnyít, hogy a házunktól tíz méterre vannak a hulladékgy?jt? konténerek. Komposztálunk – legalábbis egy részét a szerves hulladéknak. Napkollektorunk is van ami a vizet melegíti – hála egy pályázati lehet?ségnek, ahol visszatérítették a bekerülési költség egy részét, így mi is felszerelhettünk egyet. És még a madarakat is etetjük télen az erd?ben. De ha valaki azt kérdezné, vajon ezek a praktikák elegend?ek-e ahhoz, hogy megállítsák a globális környezeti katasztrófát, egyértelm?en azt a választ kellene adnunk, hogy nem! Még ha minden ember komposztálna és mindenkinek lenne napkollektora, akkor sem! Nyilvánvaló, hogy a mai körülmények között természetfeletti beavatkozás nélkül nem lehet eléggé gyors és hatékony változást elérni.
Vízió
Isten olykor egy nagyszabású képet, víziót mutat választottainak. Ez a vízió olyan, mint egy mag, ami folytonosan növekedik és hatalmas távlatot nyit meg. Isten már az első emberpárt is így vonta bele mindent átfogó tervébe az Édenben: „Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.” (Ter 1, 28-29) Persze épp az első emberpár története mutatja meg azt is, hogy egy víziót éppúgy lehet betölteni is, mint elbukni.
