- Részletek
- Kategória: Galgóczy Erzsébet
" 1940 november 18-án hajnalban álmomban, - hogy hogyan vagy ki hozta, nem tudom, - két virág-csoda volt az asztalon. Korona alakú párták voltak. Mellette kis cédulán írva: melyik az enyém és melyik Katié.
- Részletek
- Kategória: Galgóczy Erzsébet
1940. okt. 15-én hajnalban megint nagyon érdekeset álmodtam. Egy szép nagy kertben jártam. Az egyik fa különösen fölkeltette a figyelmemet, mert néhány hatalmas-növésű, csodás szép gyümölcs volt rajta. De voltak jóval kisebbek is, sőt egészen jelentéktelenek, szinte csúnyának hatottak. A gyümölcsökben gyönyörködve a legszebb után nyúltam. Egy hang figyelmeztetett: "Ne vedd azt le! Nem igazi az, csak szép!" Ennek ellenére levettem s kézbefogva még szebbnek és igazinak találtam. Nagy vággyal és kíváncsisággal kezdtem bontani, de az érintésre nemcsakhogy puha lett, de szét is mállott. Belül teljes bűzt és rothadást takart ez a csodálatosan szép külső, de még kukacok is hemzsegtek benne. Félelemmel vegyes undorral dobtam el: Jaj ha ez a kukac a lábom sebébe kerül!!
- Részletek
- Kategória: Galgóczy Erzsébet
1939 talán októberében a következőt álmodtam. Azt már elfelejtettem, hogy ki küldött bennünket, hogy keressünk meg valamit Kati testvérkémmel. El is indultunk nagy igyekezettel. Gyönyörű pázsitos mezőre értünk, ahol tengersok különböző, ismeretlen virágra találtunk. Táblákban sokféle szín! Gyönyörködve néztük és elhatároztuk, hogy keresés közben virágot is szedünk.
- Részletek
- Kategória: Galgóczy Erzsébet
1940 december 7-én hajnalban álmomban Kati testvérkémmel egy hatalmas nagy réten sétálgattam, kézenfogva. Mintha virágot akartunk volna szedni, de mégse szedtünk. Ahogy így sétálgattunk, hirtelen nagy sötétség szakadt a földre, az ég teljesen fekete, sötét volt és körülöttünk is minden. Ez nem olyan volt, mint egy éjszakai sötétség, hanem nyomasztó, iszonyúan ható, semmihez sem hasonlítható. De a legcsodálatosabb az volt benne, hogy mégis láttam az emberek nyüzsgését, mozgolódását, mert szinte pánikszerűen menekültek, sírva, jajgatva, hajukat tépve, hogy most lesz a világ vége, Isten ítélete.
- Részletek
- Kategória: Galgóczy Erzsébet
"1940 október 31-én Panni testvéremmel álmodtam. Nagyon rossz hatással volt rám; haragos, tele szemrehányással. Féltem egy kicsit tőle, mert néha olyan volt, mintha élne, de a másik pillanatban már biztosan tudtam róla, hogy halott.