Imakilenced hazánkért 9. nap: esélyegyenlőség és társadalmi mobilitás
Gyorsan változó korunkban azok a társadalmak tudnak válaszolni a kihívásokra, amelyek nyitottak, rugalmasak, a tehetséges emberek utat találnak előre, a karrier lehetőségek a teljesítményhez igazodnak, a törvények egyértelműek és betarthatóak.
Sajnos hazánkban ma kisebb a társadalmi mobilitás, mint a Kádár- és Horthy-korszakban. Az egyes rétegek közötti átjárás megnehezült, az oktatási rendszer megmerevedett és kevéssé díjazza a kreativitást. Az uram-bátyám világban a kapcsolatok, lojalitások, kenőpénzek rendszere felülírja a teljesítményt, így az emberek nem a hibák kijavításában, hanem elkenésében és a felelősség áthárításában lesznek érdekeltek. Mindez lecsökkenti a vállalkozókedvet, kiskapuk keresésére és biztonsági játékra ösztönöz. Az ilyen társadalom passzívvá és szervilissé válik. Beteg állapotunk tünete az országgyűlési választások valósága, ami egy olyan focimeccshez hasonlít, ahol az egyik csapat jó felszereléssel állhat ki, lejt a pálya, a kapujuk csak fele akkora, mint a másik csapaté, a bíró nekik fúj, és ha kell, meccs közben is megváltoztatja a szabályokat, az ő szurkolóik ülnek a lelátókon, dobálhatják az ellenfelet és még pénzt is kapnak érte. A másik csapat pedig meztelen lábbal küzdhet felfelé az emelkedőn… Nekünk azonban valódi esélyegyenlőségre van szükségünk az élet minden területén, hogy hazánk élni tudjon a lehetőségeivel, megtisztuljon és megújulhasson. Ezért kérünk téged Atyánk, Jézus Krisztus nevében, a mindenkor segítő Szűzanya és minden szentek segítségével, add meg ezt a népünknek! Ámen.
Imádkozzunk most saját szavainkkal és/vagy kötött imákkal is...
Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség...
