30. (Az antropikus elv)
Az antropikus elv egy kozmológiai alapelv, ami - egyszerűen megfogalmazva - azt jelenti, hogy a világegyetem úgy lett megteremtve, hogy abban létrejöhessen a Naprendszer, s annak harmadik bolygóján az élet. („A Világegyetem fizikai törvényei és paraméterei azért olyanok, amilyenek, mert ha kicsit is eltérnének, nem jöhetne létre és maradhatna fenn élet.” Ha a Föld csak egy kicsivel odébb lenne, akkor az élet – a nagy forróság vagy nagy hideg miatt -, már nem alakulhatott volna ki rajta.)
Tegyük hozzá, hogy földi élet csodálatos sokszínűségén belül pedig az ember áll középen (kivéve az értelmét, emlékezetét és akaratát, valamint Istennel összekapcsolódó lelkét, ámbár, ha az angyalokat is beleszámítjuk, lehet, hogy itt is ez az eredmény jönne ki). A kutyáknak jobb a szaglásuk, de kevesebb színt látnak. A bálnák nagyobbak és olyan mély hangokat is hallanak, amiket mi nem, de más tekintetben messze lemaradnak mögöttünk. Mi, itt középen, mindenből épp annyit látunk, hallunk, érzünk, ízlelünk és tapintunk, ami együttesen a legjobb, legtágabb megismerést teszi lehetővé.
Mindez szükségszerűvé teszi, hogy legyen egy teremtő, intelligens tervező, azaz Isten, aki ezt ilyen finoman és precízen megtervezte és megalkotta. (Aki szerint pedig ez nem szükségszerű, az menjen ki egy szeméttelepre és várja meg, amíg a szél összehordja neki a szemétből a Boeing 747-est.)
Sípos (S) Gyula, szeretetfoldje.hu
