Jegyzetlapok 33. (Fafejűek)
Nagy különbség van az egyszerű igazság és a leegyszerűsített (ál)igazságok között. Jézus olyan egyszerű szavakkal mondott ki mély igazságokat, amiket bárki megérthetett - például Isten országa olyan, mint a kovász, amely megkeleszti a tésztát -, de amin nagyon sokat kell gondolkozni, hogy teljes mélységét és magasságát feltárhassuk.
Amikor azonban egy fafejű ember kezébe veszi a Szentírást, ő nem gondolkodik, hanem amit talál, ami megtetszik neki azt felemeli és csapkod vele, ha kell, ha nem. Ha a szobor bálványimádás, akkor a templomokban a szobrok csak bálványok lehetnek. Nem számít, hogy nincs épeszű keresztény, aki azt gondolná, hogy azok a szobrok istenségek. (Nem azok, viszont kifejezik hitünket, hogy a szentéletű emberek, a példaképeink, fent vannak a mennyben.) Nem számít, hogy az evangélium szerint Jézus halálakor „sok szentnek a teste feltámadt és megjelentek a szeretteiknek”, nem számít, hogy Jézus is találkozott az átváltoztatás hegyén Mózessel és Illéssel, sőt még az sem, Jézus az Isten élő ábrázolása, aki létével önmagában feloldott minden ábrázolási tilalmat - ő hősi pózba vágja magát megvédi a kereszténységet még Istentől is. (Így jut minden vallási és/vagy világi radikalizmus az erőszakig, ha nem a bűnbánattal és önismerettel kezdi…)
Sípos (S) Gyula, szeretetfoldje.hu
