Jegyzetlapok 57. (Kapszulás kávé)
Kezdetben volt a fekete leves – ahogy azt egykor nagyuraink megismerték Buda megszállásakor -, azaz darált kávé forró vízzel leöntve. Barátságos megoldás komposztálható zaccal. Aztán jött a kotyogós kávéfőző, víz és kávé, alágyújtottunk és már csurgott is a forró ital. Ezt már gyártani kellett, nagyobb lett az ökológiai lábnyom, de ha már megvolt, sok szemetet nem csinált, ámbár az elektromos változathoz kábel is kellett és persze elektromos hálózat.
Na de, micsoda fejlődés, megjelentek a presszógépek, lehetett gőzölni, sima, dupla, kappuccino, szép csészék, kanalak, szalvéták és a kávéivás liturgiái – meg egy nagy szemetes, hogy végül mindent ki lehessen dobni.
Most pedig non plus ultra, itt a kapszulás kávé. Hatalmas anyag- és energiaszükséglettel gyártjuk a gépeket és a kapszulákat, készülnek a kávék mindenféle ízben... és üres kapszula-szemét lepi el a földet. Itt az igazi fekete leves! Mi megisszuk, de a gyermekeink életét fogja megkeseríteni.
Ui.: A feleségem akart egy kapszulás kávéfőzőt. Szerintetek le tudtam beszélni róla? (Nem – igaz, hogy ő kávézik, én meg nem….)
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)
