Sárkányszelídítők - új mese és rajzok!
Kedves Mindenki! Új mese (7. mese: Borsóleves) és új rajzok kerültek fel a Sárkányszelídítők sorozatba. Szeretettel ajánlom figyelmetekbe! (És ha lehet, osszátok meg másokkal is...) Szeressük gyerekeinket jó mesékkel! Íme: https://www.facebook.com/sarkanyszeliditok
Sárkányszelídítők - az eddig felkerült mesék és versek...
A Sárkányszelídítők mesesorozatunkból eddig öt mese és két vers került fel a facebook-oldalra - ma is feltettem egy mesét és egy verset -, Vihart Anna nagyszerű illusztrációival. Az eddig felkerült mesék és versek címei, sorban:
A Gógyis - Balog Elemér írása
A telep szélén a szél fújta a szemetet. Ez itt a senki földje, még helyrajzi száma sincs. Az itt lakók talán már nem is vehetőek emberszámba. Nincs lakhelyük, pedig még a napi, egyszerűbb dolgokat sem tudják elintézni a nélkül. Azt hinné az ember, hogy itt mindenki összefog, hiszen egymásra vannak utalva, de ez nem így van. Itt működik csak igazán az állam az államban elve.
Rejtőzködő 1-5 - a teljes szöveg az utolsó résszel együtt!
Eddig négy részt tettem fel a Rejtőzködő című írásból, most elkészült az utolsó, ötödik rész is. Itt most egészben olvasható a szöveg, amely szándékaim szerint a Túlélők - Menedék című regény elején szerepel... Jó olvasást!
Csodaváró - Balog Elemér írása
Ülök a barátaimmal egy kávéházban Pesten. Romák vagyunk. Beszélgetünk és röhögünk nagyokat, anekdotázunk. Egyszer csak belép egy másik társaság, öltönyös igazi jó emberfajta. Nem messze helyet foglalnak. Beszélgetnek és mi is tovább nevetgélünk, sőt még egy kicsit hangosabban húzzuk is egymást, hisz zenészek vagyunk vagy mi a szösz.
Rejtőzködő - 4. rész
Egy hétig maradtam, hét napom adtam magamnak, hogy végig gondoljam, hová jutottam és merre tovább. Egy hét, amíg nő a hajam, bajszom és szakállam. Nem nagy álca, de talán kevésbé hasonlítok magamra. Vagy jobban – ki tudja? Elvégre a szakállam is én vagyok, csak eddig mindig megfosztottam magam tőle. íme, az új szabadság hajnala a rejtőzködésben!
Rejtőzködő - 3. rész
Nyolcan ültünk a vasúti kupéban, minden hely foglalt. Hárman játszottak a gépükön, hárman zenét hallgattak. Könyv egyedül az én kezemben volt, ezzel kilógtam a társaságból. Szemben velem egy idősebb nő telefonált valami rokonának, hogy most indult el a vonat, egy óra múlva hazaér. Régimódi telefont használt, kézzel tartotta. Beszélgetés után gondosan betette egy tokba, majd hátradőlt az ülésen és lehunyta a szemét. Nem tudom, mi ragadta meg a figyelmemet benne, de rajta felejtettem a szemem.
Rejtőzködő - 2. rész
Csak amikor elindult a busz, akkor kezdtem el remegni. Milyen bolond vagyok! Mi értelme volt ennek? Oda a házam, a barátaim, az életem! És ha házas lennék? Ha gyerekeim lennének? Belelovalltam magam ebbe az őrültségbe – mi értelme volt ennek? Nem vagyok én hős ellenálló, se szent, csak egy fajankó aki hívőt és hőst játszik, közönség nélkül!
Stigma - Balog Elemér novellája
Mi cigányok a származásunkat jelként viseljük. Nincs nap, hogy valamilyen formában ne találkozzunk ennek, mint stigmának a hatásaival. Az emberiség jó része népünkre, mint a rossz hordozójára tekint. Ha valahol csoportosan megjelenünk és az nem etnikai rendezvény, akkor azonnal gyanúsan méregetnek minket.
Ki szólt Balogéknak? - Balog Elemér novellája
Már rakták a koporsóra a virágokat, rengeteg ember, többségük cigány. Feketében gyászol mindenki, halk zene, sirató, ez még jobban megrendíti az összegyűlteket.
Értelmetlen halál.
A vita egy vasárnapon kezdődött. Semmiségnek indult, csak két kisgyerek veszett össze, már nem is tudni min, de ez elég volt arra, hogy a két család egymásnak menjen.
Mi sem vagyunk egyformák - Balog Elemér novellája
Ha ez nem velem esik meg, el sem hiszem. Cigány vagyok és egy telepen születtem, ismerem a nélkülözést, és jó néhány hátrányos dolgot az életből. Kitörtem ebből. Húszegynéhány éves lehettem, amikor egy dupla udvaros házba költöztünk, több mint hetven lakó, függő folyosó, belső udvarra néző ablakok és kb.5-6 üresen álló lakás. Ezek a történet főszereplői. Az egyik lakás közvetlenül a szomszédomban volt. Annak rendje és módja szerint megigényeltem a hivataltól, de nem adták, hiába a kicsi gyerek, egy szoba fél komfortba lettünk kárhoztatva. Gondoltam, ha megkapnám, akkor egybe nyitnám és a két kis lyukból végre egy normál kis lakás lehetne.
