A kis kék angyal születésnapja
Egy mese az Ármányos sárkányos meséskönyvből: A kis kék angyal születésnapja
A manók a délutáni fogócska után fáradtan dőltek le az őszi avarra.
- Láttátok, milyen gyors voltam? – kérdezte az egyik. Ha versenyeznénk, az összes zöld nyulat lehagynám!
- Az semmi, én még a saját árnyékomat is lehagyom, ha igazából nekiindulok! – hencegett a másik. A többiek egy pillanatra elcsendesedtek és azon gondolkodtak, mi nagyobbat lehetne ennél mondani, de csak egy pillanatra ám, mert mindegyik igyekezett, nehogy a másik megelőzze.
Clyde Lee Herring: Ne szakíts félbe, Uram, imádkozom!
Ember: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...
Isten: Tessék!
E: Ne szakíts félbe, kérlek! Imádkozom.
I: De hisz éppen megszólítottál.
Egy mese a tököcskékről
Ezt a mesét még 2017-ben írtam, azóta olvassuk minden évben az iskolában a napköziben Halloween környékén. Most újra kiteszem ide, hátha, érdekel valakit: Sípos (S) Gyula: Tököcskék
Megjöttek az őszi szelek. A kertben a tököcskék egyre izgatottabban fészkelődtek a helyükön. Egymásnak dicsekedtek azt találgatva, melyiküknek mi lesz a sorsa. Legjobban a takarmánytökök iceregtek-ficeregtek, egymást túlkiabálva mutogatták magukat a többieknek. (Tovább: https://szeretetfoldje.hu/index.php/irodalom/17669-halloween-helyett-tokocskek )
Káinról
Sohasem akartam találkozni Káinnal. Ádámmal igen, mint mindannyian. Gyerekkorunkban azt bizonygattuk egymásnak, hogy neki nincs köldöke, persze Évának se, akit ugyan többször is láthattunk, mert ő időről időre végig látogatta a nagycsaládot, gondja volt ránk, de soha egyikünknek se volt mersze, hogy megkérjük, mutassa meg a hasát.
Így reklámozzuk a tervezett ötszáz lakásos telepet városunkban!
Pártunk és kormányunk, felülemelkedve a jogszabályok kicsinyes akadékoskodásain, lehetővé tette, hogy Törökbálinton, a volt Téglagyár területén ötszáz lakásos társasház épüljön, a béke szigete – bár az ott lévő bányató miatt a rossznyelvek a béka szigetének nevezik, de hol lesznek már akkor a békák! -, amit mi csak helyeselni tudunk, és máris így ajánljuk mindenki figyelmébe:
A Renoir-kiállítás margójára - röviden
Ma megnéztem a Renoir-kiállítást a Szépművészeti Múzeumban. A festményeken nőies nők és férfias férfiak, vidámság, kedvesség, családi szeretet, valami ártatlan báj - egy talán sohasem volt álomvilág békéje, ahol az aktok sem pornográfok, viszont szépek... Egy pillanatra úgy elfogott a vágyódás ez után az éden után, hogy majdnem elsírtam magam. Ezek a képek gyógyszer minden gonosz indulat ellen, felírnám receptre, hogy nézzék az emberek...
Káin futása
Véres lett a keze Káinnak, amikor elásta testvére, Ábel testét a földbe. Beletörölte a fűbe, amikor meghallotta az Úr hangját: Hol van Ábel, a testvéred?
Kurt Vonnegut amerikai író tanácsa középiskolásoknak
2006-ban egy középiskolai angol tanár arra kérte a diákokat, hogy írjanak egy híres írót és kérjenek tanácsot. Kurt Vonnegut volt az egyetlen, aki válaszolt - a válasza pedig nagyszerű:
Az első vér
Régóta dédelgetek egy regénytervet, a címe: Éden után, özönvíz előtt. Mindenféle részletek megszülettek már, de hogy kész lesz-e valaha, nem tudom. Most felteszek ide egy részletet Káinról, a mesélő Énokh:
Móra Ferenc: Esti imádság
(A háborús gyermekszobában)
Ki fényesebb vagy, mint a csillagok
S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok,
Én nem tudom, mi az a háború,
De látom, hogy mindenki szomorú.
A katonák dolgát se értem én,
Csak a könyűt édes szülőm szemén
És reszketek, mint a fiókmadár -
Uram, a háborút parancsold vissza már!
