- Részletek
- Kategória: Irodalom
Persze, hogy hallottam, mi történt, nem vagyok ma született bárány, akit csak az anyja teje érdekel! Több, mint egy éve születtem, jerke vagyok és hamarosan toklyó leszek, a saját kis báránykámat fogom hordozni a hasamban, úgy bizony! Én is gyarapítani fogom a nyájat, mert a nyáj a minden, abból kiszakadni halálos veszedelem. Hogy az a két szerencsétlen miért ment el mégis, miért hagyta itt a biztonságot és nyugalmat?
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Amikor az első fiam megszületett
olyan szép volt
és én olyan büszke voltam rá
hogy kitűztem a télikabátomra a képét
és úgy járkáltam az utcán.
Ma pedig már olyan
büszke vagyok a
három gyerekemre
hogy a világ legnagyobb
télikabátja is kicsi lenne
ha közszemlére akarnám tenni őket.
(2026) A képen a "Család az őrangyalokkal" című kis szobrom...
- Részletek
- Kategória: Irodalom
1971-ben, hatévesen lettem első osztályos iskolás. Négy, néha öt tanóránk volt – több nem, már csak azért sem, mert délelőtti-délutáni váltásban tanultunk (kis iskola, sok gyerek) –, és napközi. Magáztuk tanítóinkat, hátra tett kézzel ültünk a padban és már elsőben is jegyekkel osztályoztak minket. Poroszos tanítási rendszer volt, ámbár az inga már lengett visszafelé: körmöst még kaptunk, de pálcázni már nem pálcáztak.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Sokat írok, de nem vagyok író. Képeket is rajzolok, festek, de nem vagyok festő. Olykor zenélek, de nem vagyok zenész. Közösséget „vezetek”, de nem vagyok vezető, pláne nem pásztor, és ha arra gondolok, hogy kedvenc hobbim, ha ágyon fekve könyvet olvashatok, akkor talán közösségi ember sem.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Az a sok ambíció, vágy, indulat, elképzelés, ami fiatalon bennünk mozog, motivál, olykor előre visz, olykor hátra, rángat ide-oda, az idők során részben kielégülést nyer, részben nem – frusztrációt, lelki sebeket is okozva -, de mindenképp csökken, kopik, már ha helyesen élünk. Az életközepi válság nagy próbakő: előre haladunk tovább az érett emberség felé, elfogadva öregedésünket, vagy visszafordulunk, mert még fiatalok akarunk lenni, telve a szemek kívánságával, a test kívánságával, az élet kevélységével? Egy új hobbival, baráttal/barátnővel, válással… (Milyen kínos tud lenni egy középkorú férfi/nő, aki beleragadt a húszas éveibe és életvitelébe, és még most is fiatal lányoknak/fiúknak feszítgeti magát…)