Radikális Jézus (Mk 9, 41-48)

Kategória: Márkot olvasva Megjelent: 2010. július 20. kedd

„Ha csak egy pohár vizet ad is nektek valaki inni azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, megkapja érte a jutalmat. Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.
Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan t?zre, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.
Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülni, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.
Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.”
(Mk 9, 41-48)
Jézus nagyon kemény szavakat használ – vágd le a kezed, a lábad, vájd ki a szemed, hogy el ne kárhozz -, ha ma ilyet hallanánk egy prédikátortól, talán megbotránkoznánk rajta. Mi szeretnénk Jézust szelíd és megért? tanítónak látni – de emberi módon, mintegy felmentve magunkat a felel?sség alól. ? pedig valóban „szelíd és alázatos szív?” tanító, de éppen ezért (!) beszél nagyon határozottan és figyelmeztet minket a személyes felel?sségünkre Isten el?tt.
Jézus Krisztus az Atya természetéhez szabja a tanítást és nem a mi természetünkhöz. Az Atya tökéletes jóságáról és szeretetér?l beszél, amikor azt mondja, hogy ? a legkisebb jót is viszonozza (és Isten sohasem marad adósunk, hanem épp fordítva, mi vagyunk eladósodva nála), - de az Atya tisztaságáról is beszél, akihez nem férhet semmilyen b?n sem.
A Messiás tanításából világossá válik, hogy Isten radikálisan azonosítja magát a kicsinyekkel, az elnyomottakkal, a szegényekkel. Aki ezeket elutasítja, Istent utasítja el. (És attól tartok mindannyian elutasítottuk már ilyen módon Istent. Én legalábbis bizonyosan…)
Jézus a tökéletes szeretet radikalizmusával beszél és meg akarja velünk értetni, milyen óriási súlya van a döntéseinknek, cselekedeteinknek. Ha hagyom, hogy a szemem, kezem, lábam, a vágyaim és érzéseim elcsábítsanak, az indulatok felülkerekedjenek rajtam, az elkárhozást kockáztatom! Vagy engedem, hogy a szeretet tüze égessen itt ki bennem mindent – és ez önmegtagadással, szenvedéssel jár -, vagy a pokol olthatatlan tüze fog égetni egy örökkévalóságon keresztül. Mi ehhez képest egy szem elvesztése?
Természetesen Jézus nem félszem? és félkez? embereket akart látni, hanem képszer?en beszélt a döntés súlyáról. (Amikor az ókeresztény egyház idején egy püspök valóban szó szerint vette ezt a tanítást és férfiatlaníttatta magát, az Egyház elítélte ?t ezért.)
A Messiás (Krisztus) nem maszatol, nem szépít, beszéde szétválasztja a világosságot a sötétségt?l, hogy mi is törekedjünk erre a szétválasztásra életünkben. Isten tökéletes világosság, és nincs benne semmi a sötétségb?l. Ha Hozzá akarunk tartozni, el kell fordulnunk a sötétségb?l és hagynunk kell, hogy a világosság átvilágítson minket.
Jézus Krisztus a megtérést hirdeti és vállalja a kereszthalált, hogy befejezze a megváltás nagy m?vét – értünk. Így mi az ? erejéb?l kapunk Szentlelke által, így mi is gy?ztesek lehetünk a sötétség minden ereje felett, mert: „Én vagyok a sz?l?t?, ti a sz?l?vessz?k. Aki bennem marad, s én benne, az b? termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15, 5)
Amikor érezzük magunkban a vágyat, hogy tegyünk valamit a gonoszság ellen, amikor vágyunk a radikális és határozott lépésekre, akkor el?ttünk kell, hogy legyen Jézus radikalitása. Az ? egész élete tökéletes és határozott ellentmondás volt a b?nnek és a mögötte lév? sátánnak, és tökéletes odaadás Istennek, az Életnek, a Szeretetnek. Ha ebben követni tudjuk Jézust, akkor megtettük a legtöbbet, amit csak magunkért és az egész világért tehetünk. Minden más csak ebb?l fakad, és csak annyiban szép, jó és igaz, amennyiben ebb?l fakad és ebben növekszik.

Sípos (S) Gyula

You have no rights to post comments