Történetek az isteni gondviselésről - Nem félünk a farkastól; Ollóvész
Nem félünk a farkastól
Egyik este négy éves kislányom megfogta az egyik feszületünket a kezébe, odament a nappali egy pontjához, és fennhangon így beszélt, a keresztet a magasba emelve:
„Vigyázz, most itt van az Isten! Istenre mondom, jó vagyok, és hogyha te nem vagy jó, legyőzlek. Jézus szeret engem, és mindent megtesz, hogy jót cselekedjem. Nem tudsz legyőzni! Isten az én csodám. És te nem vagy a jó lélek, úgyhogy távozz innen! Ámen!”
Ezután visszaadta a feszületet a kezembe, és közölte: most már minden rendben, elment a gonosz lélek. Én nem tudtam gondolkodni sem, olyan gyorsan lezajlott minden, és mire feltettem volna a kérdéseimet a kicsinek, hogy ez mi volt, addigra a gyerekszobában nézte az egyik mesecsatornát.
Később azonban odamentem hozzá, és megkértem, hogy mesélje el, mi történt, és honnan vette ezeket a szavakat. Ezt a választ adta:
„Ezerszáz ördög jött a lakásodba anya, hogy rommá tegyék az otthonodat. Barnás fekete volt az arcuk, koponya kinézetű. Imádkozni kezdtem, erre jöttek a Király angyalai, ezerszázan, és elűzték a gonoszokat. Az Isten és az ördög nem látszik. Csak a szívemmel láttam. Odatartottam a gonosz felé a kardot. (Keresztet tartottál oda…) Igen, de az ugyanaz. A kard és a kereszt.”
Na, ez volt az a válasz, amitől ezer új kérdés lett bennem. Milyen karizmát kapott az én kislányom? És honnan van a bátorsága??
Gondolom, ezt majd az idő megmutatja, de örülök neki.
(P. Erzsébet)
Ollóvész
Egy délután kisfiam az íróasztalánál ült, és olyan beleéléssel vágta ki a betlehemes figurákat a karácsonyi dekorációhoz, hogy még a nyelvét is kidugta hozzá. Örömmel néztem őt, jó volt látni ezt a tiszta szívű kisgyermeket ezzel a nagy lelkesedéssel dolgozni.
Ekkor furcsa érzés kerített hatalmába. Hirtelen úgy éreztem, hogy el kell kezdenem imádkozni érte, hogy meg ne sértse az olló. Nem tudtam ezt az érzést mire vélni, de gondoltam: inkább imádkozzam feleslegesen, minthogy baj érje a gyermekemet.
Az ima után egy perccel kisfiam alól kigurult a szék. Valahogyan úgy mozdult, hogy a súlyeltolódása miatt a szék arrébb lökődött, ő meg leesett és elterült.
Az olló szétnyílva épp a feje mellé esett.
(D. Sándor)
Dömötör Emőke: 100 történet az isteni gondviselésről című könyvéből. Lásd: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink
