Amikor láttam a "Szeretetláng Szűz Máriát"
Az Amerikában élő Mészáros Mária testvérünk tanúságtétele, (levelének egy részlete), visszaemlékezés: "Nagyváradon a Kis Bazilikában, a Jó Isten Kegyelmével beindítottam az első éjjeli virrasztást, ami minden hónapban lett tartva azután. Nem volt könnyű kapni engedélyt a Püspökségtől...
Valahogyan mégis megkaptuk az engedélyt, és elkezdtük. Az első Virrasztáson, csak egy kis csoport jött össze - talán 20-25-en (majd havonta legalább 2-300-an jöttek mindig, vonattal is más városoktól - este 9 vagy 10-től reggel 5 vagy 6-ig, Szent Misével éjfélkor, akkor Keresztút, sok Rózsafüzér, én tartottam előadásokat is, Isten Irgalmával és Kegyelmével). (...)
Kb. 3 órakor éjjel, hirtelen nagyon álmos lettem. Láttam, hogy pár asszony ledőltek a padokban egy kicsit szundikálni, és én is azt csináltam, mikor már nem tudtam a fejemet fent tartani. Abban a pillanatban, hogy lefeküdtem, úgy láttam mindent, mintha még mindig ültem volna - pontosan úgy láttam mindent és mindenkit.
Akkor észrevettem, hogy a bal oldali falból - ott az Oltár - mintha fények jönnének át a falon keresztül, mint kicsi napok kettes párban, mint katonák. Mentek jobbra, át a másik oldalra, és akkor vissza tértek hátrafele, a Kápolna hátsó része fele. Ekkor én megfordultam, hogy nézzem, hogy Hova mennek ezek?
És ott láttam.... nehéz szóba tenni - egy Körvonal egy Fátyolozott Asszonynak, hosszú földig-érő ruhában - de csak a körvonal, mind egy Lourdes-i Szűz Mária szobor, de élő - és onnan, ahol a Szíve lenne, ömlöttek ki áttetsző lángoknak a milliói - ömlöttek, mind egy kohóból a tűz. A Szívből ömlöttek ki minden irányba lángnyelvek, ahogy mondják Pünkösdkor - teljesen átlátszóak, és kitöltötték az egész formáját, egészen a Körvonalig. Teljesen Tűzlángokból állt, ami a Szívéből ömlött ki. (...)
"Honnan is jönnek ki ezek a Lángok?" - és ahogy azt kérdeztem, hirtelen ott voltam a Szeplőtelen Szíve szélénél Szűz Máriában - néztem előre és lefele egy kicsit, mintha egy vulkán szája szélén lennék, és tudok bele nézni, a lávát látni - úgy nézett ki, mint egy nagy vulkán mélyedése, piros, izzó tó, ami mozdult mint a láva - de ahogy néztem meg egy pillanatig, már nem a színt meg a formát láttam, hanem..... még egyszer, nehéz szóba tenni.... csak azt tudom mondani, hogy "a Gyönyörűséget Magát" láttam. Nem "valamit, ami gyönyörű" - hanem Magát a Gyönyörűséget.
Abban a pillanatban, kitört a szívemből mint egy atombomba, egy olyan óriási öröm-özön, mintha mind a világtengerek be lettek volna zárva a szívembe és nem tudtam róla - és most egyszerre, hirtelen kirobbantak volna a szívemből. Percekig robbant ki - ki - ki a szívemből, olyan óriási méretű Öröm. Visszacsapta az arcomat, mint egy nagy szélvihar, meg könnyeket is kinyomott a szememből, mint egy erős szél.
Először gondoltam, "el fogok ájulni!" - Nem ájulni, hanem meg fogok halni! Nem bírok kapaszkodni a földi testemhez!" Olyan mint egy óriási öröm szél úgy robbant kifele a szívemből, hogy olyan volt mint egy hurrikán, ami bármelyik pillanatban el fog fújni a testemtől. (...)
Mikor már vártam, hogy elröpülök a vilagtól meg a földi testemtől, akkor megállt hirtelen a "robbanás" - és vissza tudtam nézni előre. Ott, ahol azelőtt állt Szűz Mária tele lángokkal a Szívéből, most csak egy nagy fehér fénykereszt állt helyette. (...)
Akkor elaludtam, és a következő pillanatban a mellettem levő barátom súgta, hogy keljek fel, mert vége van, és menni kell haza. Anélkül, hogy kinyitottam volna a szememet, mondtam Neki, "Láttam Szűz Máriat" - és ő úgy örült, meg tapsolt a kezével, és mondta, "Akkor megérte mind a bajt, hogy megtartsuk a virrasztást!" Akkor mondtam neki, úgy lefekve, csukott szemekkel, "Ha el tudnád képzelni, ha össze raknám egybe mind a boldogságot amit az egész életembe éreztem - most több Boldogságot éreztem mint mindaz!"
